JAMES R. SHERMAN Csináld 1.rész

1.rész

JAMES R. SHERMAN, PHD.

Csináld

A halogatás leküzdése

Tervezd a sikert!

A félelem leküzdése

A türelem ereje

Kerüld a hibákat!

Légy nyerő!

A fordítás alapjául szolgáló eredeti kiadás:

James R. Sherman, PhD:

1.            Do it! - Stop Procrastinating

Pathway Books, Second Edition, Febr., 1988

2.            Do it! - Plan for Success

Pathway Books, Second Edition, May, 1989

3.            Do it! - Farewell To Fear

Pathway Books, Second Edition, 1989

4.            Do it! - Patience Pays Off

Pathway Books, First Edition, July, 1987

5.            Do it! - No More Mistakes

Pathway Books, First Edition, Nov., 1987

6.            Do it! - Be a Winner

Pathway Books, First Edition, Dec., 1989

Fordította: Doubravszky Sándor

Hungarian translation 1997 Doubravszky Sándor

Kiadja: Bagolyvár Könyvkiadó

Felelős kiadó: a Bagolyvár Kft. igazgatója

Budapest, 2002

ISBN 963 9197 79 3

1. könyv

A HALOGATÁS LEKÜZDÉSE

ELŐSZÓ

Ezt a könyvet szerettem volna már régen megírni, de valahogy sosem került rá sor.

Talán magam is a halogatók nagy táborához tartoztam, és mint annyian, én is sok örömtől fosztottam meg magam a „tenni vagy nem tenni” belháborúja miatt.

Voltak azonban időszakok, amikor tudtam hajtani, és a tapasztalatokból okultam. Idővel leszoktam a halogatásról, és vigyáztam arra is, hogy ne essek vissza. Így aztán, amikor fontos feladat várt rám, tudtam, mit kell tennem, hogy célba érjek.

Első egyetemi próbálkozásom kudarccal végződött. Amikor újból kezdtem, már nős voltam, három gyermek apja. Nagyon keményen dolgoztam - megszereztem a diplomát, utána a doktorátust is. A Ph.D. fokozathoz előadásokat hallgattam, kutatásokat végeztem, tanítottam, írtam a disszertációmat, letettem a vizsgákat, és legalább 60 000 kilométert utaztam.

Aztán újabb megpróbáltatások jöttek: feleségemnek és nekem öt év leforgása alatt három-három hátműtéten kellett átesnünk. Állandóan sajgott a hátam, a fájdalomtól alig tudtam dolgozni. Nem voltam hajlandó beletörődni a dologba. Leadtam a súlyfelesleget, tornázni kezdtem, felhagytam a fájdalomcsillapító és izomlazító tablettákkal. Ma teniszezem, golfozom, és semmim sem fáj.

1979-ben otthagytam egy jól fizető állást - addig egyetemi tanácsadóként dolgoztam -, és saját könyvkiadót alapítottam. Azóta kilenc könyvet írtam és adtam ki. Ez a második könyvem átdolgozott, új kiadása, amely mára már országos bestseller lett.

E sokrétű tevékenység és sok-sok probléma közepette - vagy éppen ezek eredményeként -, szakítottam a halogatás szokásával. Felhagytam azzal, hogy bár tudom, sürgősen meg kell csinálnom valamit, nem vágok bele, mert nincs hozzá kedvem, vagy félek a feladattól. Rájöttem, hogy e rossz szokás törléséhez nem kell semmit feltalálni, csupán alkalmazni kell régóta ismert recepteket.

Személyes tapasztalataimat kutatásokkal egészítettem ki, és kidolgoztam egy egyszerű és hatékony eljárást. Könyvem ennek leírását tartalmazza. Meggyőződésem, hogy aki következetesen alkalmazza módszereimet, megszabadul a halogatás átkától, amely annyi kudarc és keserűség forrása életünkben.

BEVEZETÉS

Tisztelt Olvasóm! Kézbe vetted ezt a könyvet, ezzel megtetted az első lépést, hogy szakíts a halogatás szokásával. Ha nem állsz meg itt, hanem alkalmazni kezded a tanácsait, eredményességed ugrásszerűen megnő, és elérhetővé válnak számodra korábban elérhetetlennek tűnő dolgok.

Milliók és milliók élnek a Földön, akikben ott buzog a nemes szándék, de állandóan halogatnak, pedig tudják, hogy cselekedniük kell, méghozzá késlekedés nélkül. Ez a tétlenségük persze nem jelenti mindennek a végét, ám megfosztja őket olyan örömöktől, melyekben részük lehetne.

Hasonlóan a legtöbb halogatóhoz, tudod, ki vagy, milyen eredményeid vannak, de szeretnéd többre vinni. Többet akarsz az élettől, ugyanakkor elégedetlen vagy és keserű, mert sokszor magad sem érted, miért nem tudod megtenni, amit szeretnél, és ez egyre jobban nyugtalanít.

Már rájöttél, hogy a halogatás testet-lelket kínzó rossz szokás, amely feszültségre, idegeskedésre, aggódásra vezet, kiöli belőled az életkedvet, a tetterőt. Tudod azt is, hogy hatalmas akadályt jelent céljaid elérésében. Gátolja személyes fejlődésedet, és megfoszt sikerektől, melyekben részed lehetne. Megfoszt az örömnek és az elégedettségnek attól az érzésétől, amit a jól végzett munka nyújt. Energiáidat nem a tevékenység, hanem az önmagaddal vívott belső háború viszi el, és ez fokozatosan aláássa önbecsülésed.

A halogatás szokásának természetét nem nehéz megérteni, noha személytől, helytől és időtől függően nagyon eltérő formákban jelentkezik.

MEGHATÁROZÁS

A halogatás annak tudatos és rendszeres elodázása, amiről tudjuk, hogy meg kell csinálnunk. A halogatás - szokás, melyre figyelmetlenségünk és fegyelmezetlenségünk eredményeként tettünk szert. Vizsgáljuk meg a dolgot közelebbről!

Van egy fontos feladat, amelyről tudod, hogy el kell végezned. Mondjuk át kell térned egy kímélőbb étrendre, meg kell írnod egy levelet, meg kell kérned az imádott hölgy kezét, fel kell készülnöd a vizsgákra, munkahelyet kell változtatnod. A feladat lehet bármilyen tevékenység, aminek van egy jól megállapítható kezdete, egy jól meghatározható vége, és egy értékelhető eredménye.

A cselekvés elmaradásának következményei alapján becsülheted, mennyire fontos a teendő.

A feladatnak egy mindenki számára jól látható célja van. Fogyókúrázni kell egy testsúly eléréséig, el kell készíteni egy jelentést, változtatni kell egy rossz szokáson stb.

Tudod, mikor akarod elérni a célt: melyik évben, melyik hónapban, melyik napon vagy melyik órában. Ez függ a cél természetétől, de mindig szükség van határidőre - nélküle nehéz megmondani, mit jelent a „korábban”, az „időben” vagy a „késve”.

Halogatásról csak akkor beszélhetünk, ha szándékosan, elfogadható indok nélkül elodázod a kezdést. Ez jelentheti azt, hogy nem csinálsz semmit, de jelentheti azt, hogy a feladat helyett mást csinálsz: alszol, eszel, iszol, teniszezel vagy apróságokkal bíbelődsz.

Ilyenkor általában bűntudatot érzel. Ez a belső nyugtalanság, amit annak tudata vált ki, hogy ellógod az idődet, idővel szorongásba, búskomorságba csaphat át. Ha ez bekövetkezik, megváltozik a helyzet: a halogatás már nem életed aprócska problémája. Legtöbbször persze csupán egy zavaró, kellemetlen érzéssel fizetsz azért, ha nem mész el a fogorvoshoz, vagy nem keresed meg a főnöködet, hogy tisztázz vele egy kellemetlen ügyet.

Ha nem érzel bűntudatot, talán mégsem vagy halogató - egyszerűen csak megválogatod, mibe fogsz bele és mibe nem. Nem vagy halogató, ha azért nem nyírod le a gyepet, mert a zsaluk megjavítása fontosabb. Ez még akkor is így van, ha mások szerint viszont először a gyepet kellene lenyírnod.

Összefoglalva tehát azt mondhatjuk, hogy akkor vagy halogató, ha rendszeresen elodázod azokat a dolgokat, amikről tudod, hogy meg kellene csinálnod, és emiatt bűntudatot érzel.

A BESTIA TERMÉSZETE

„A halogatás - mondja Donald Marquis - annak művészete, hogy lépést tartsunk a tegnappal.”

A mindenség egyetemes törvénye a fejlődés, a fejlődés pedig változást jelent. A változás azonban kockázattal jár, és a halogatók félnek a kockázattól. Jobban szeretik, ha mások vállalják, mert ha a dolog balul üt ki, nem őket okolják. Mivel tetteik alapján nem ítélhetők meg - hiszen nem cselekednek -, másnak mutathatják magukat, mint amilyenek valójában.

Mint mindenki, a halogatók is szeretnének előnyösen változtatni életükön, javítani másokkal való kapcsolatukon, ám a kívánságnál nem jutnak tovább. Kívánók ők, nem pedig cselekvők. Inkább a szerencsére, mint a kemény munkára bízzák az eredményt. Képzeletükben megütik a főnyereményt, aztán gondosan sorra veszik, mire költik majd a rengeteg pénzt. Inkább bíznak a szeszélyes sorsban, mint az állhatatos munkában.

A halogatás a problémák megoldásának kerékkötője, minden fejlődés fékezője. Szétmarja a célokat, megöli a cselekvő szándékot, cserébe elkeseredéssel, dühvel és kétségbeeséssel fizet. Jól láthatjuk romboló hatását azokon, akik meggyőződésük ellenére megmaradnak egy utált állásban, vagy kitartanak egy sehová sem vezető kapcsolat mellett. Láthatjuk a halogatás súlyos következményeit azokon is, akik állandóan elodázzák, hogy felvegyék a harcot egy káros szenvedélyükkel, a droggal, az alkohollal, a cigarettával. Láthatjuk azokon is, akik újból és újból visszariadnak egy sürgős és fontos feladattól, vagy addig húznak egy tisztázó beszélgetést, hogy amikor lépnek, már késő.

A halogatók hajlamosak másokat hibáztatni kudarcaikért és háborgó lelkiállapotukért. A bukott diák a tanárokat, az alkoholista a társadalmat, az elkeseredett férj a feleséget, a feleség a férjet okolja. A sorsukkal elégedetlen dolgozók pedig mindenért a rendszert és az államot teszik felelőssé.

A halogatóknak van egy sajátos csoportja. Bénult a szellemük, és nem látnak maguk előtt célokat. Behúzódnak lelkük valamely zugába, és önként lemondanak a sikerről. Nem éreznek bűntudatot, nem tanulnak a múltból, nem tervezik a jövőjüket, hanem sodortatják magukat egy zavarosan hömpölygő időfolyammal.

A KÖVETKEZMÉNYEK

Mindnyájan vágyunk a sikerre, és el akarjuk érni céljainkat. Minél erősebb bennünk a vágy, annál jobban elkeseredünk, ha kudarc ér. Különösen igaz ez, ha sikertelenségünk oka saját halogatásunk. Ha elkeseredésünk állandósul, ez negatív stresszreakciókra vezet. Az eredmény: ingerlékenység, magas vérnyomás, zűrös emberi kapcsolatok.

Egyik hölgyismerősöm elhatározta, hogy lead 15 kilót. Egy évet szánt a dologra. Nem akart túlsúlyosan mutatkozni diáktársai előtt a 25 éves osztálytalálkozón. Ám ahelyett, hogy áttért volna a megfelelő étrendre, halogatta a dolgot. Minél tovább halogatott, annál idegesebb lett, minél idegesebb lett, annál többet evett. Így aztán az eredmény nem mínusz tizenöt, hanem plusz öt kiló lett. Mire elérkezett a találkozó napja, már olyan kövér volt, hogy szégyellt elmenni. Később súlyos depresszióba esett, és kórházba kellett feküdnie.

Ismerek két fiatalembert, akik barátokként kezdték az egyetemet, de kibuktak. Mindketten tudták, hogy visszamehetnek, és javíthatnak a jegyeiken, de csak az egyik szánta rá magát, a másik állandóan halogatta a dolgot. Aki visszament, megszerezte a diplomát, és egy jól fizető állást kapott. A halogatót állandó bűntudat gyötörte, és be kellett érnie egy rossz állással. Ráadásul bemagyarázta magának, hogy diploma nélkül nincs reménye az előmenetelre. A keserűsége végül barátja ellen fordította őt. Halogatásáért nem csupán ígéretes karrierrel fizetett, hanem egy igaz barátot is elvesztett.

Mindnyájan ismerünk embereket, akik állandóan halogatják fontos teendőiket, és ezzel már a bölcsőjében megölik a sikert. Tehetségesek, felemelkedhetnének, és képtelenek szakítani az állandó halogatással. A legszörnyűbb az egészben az, hogy ez a szokás apróságokkal kezdődik, aztán fokozatosan átjárja egész lényüket. Aki halogat, az nem tud dönteni. Aki nem tud dönteni, nem lép időben. Aki nem lép időben, ígéretes lehetőségeket szalaszt el. Aki elszalaszt lehetőségeket, annak meginog az önbizalma. Akinek meginog az önbizalma, nem mer dönteni, vagyis halogat. Ez egy ördögi kör.

Ha belekerültünk, és felismertük a helyzetünket, csupán két lehetőségünk van. Az egyik, hogy teljes erővel igyekszünk kitörni belőle. A másik a keserű beletörődés. Ennek eredménye: vagy önmagunk ellen fordulunk, és ez önbecsülésünk elvesztését jelenti, vagy a világot hibáztatjuk, és ez megfoszt értékes emberi kapcsolatainktól.

Valójában tehát csupán egy utunk van: szakítani a halogatással. Könyvem arról szól, hogyan tegyük ezt.

A MÓDSZER

A módszer négy lépésből áll. Ha ezeket betartod, munkád eredményes lesz. De az első lépésnél légy kérlelhetetlenül következetes. Sokak számára ez nagyon nehéz, mert nagy elszántságot, és önfegyelmet igényel. Ha az első akadályt sikeresen vetted, tovább már egyszerűbb lesz a dolog.

A négy lépés a következő:

1. Őszintén ismerd el, hogy halogató vagy, és határozd el, hogy felhagysz vele.

2. Tudj meg minél többet a halogatásról: mi az oka, mit lehet ellene tenni.

3. Dolgozz ki cselekvési tervet. Készítsd el azoknak a feladatoknak a listáját, amelybe halogatás nélkül bele akarsz fogni.

4. Hajtsd végre a tervedet.

Most állj meg egy pillanatra, és gondolkozz el rajta: valóban elszántad magad, hogy szakítasz a halogatás szokásával? Ne mondd azt, hogy megpróbálod, mert ha ezt mondod, nem fog sikerülni. Yoda ezt mondta a Jedi visszatérésében: „Ne mondd, hogy megpróbálod! Csináld! Vagy ne csináld! A cselekvés birodalmában nincs olyan, hogy megpróbálom.”

Határozd el a legkomolyabban, hogy megszabadulsz ettől az átkos szokástól, és láss azonnal munkához.

MI KÖVETKEZIK EZUTÁN?

A második rész a halogatás okaival foglalkozik. A harmadik részben megismerkedhetsz huszonkét módszerrel. Ezek alkalmazása lehetővé teszi, hogy szakíts a krónikus halogatással. A negyedik rész arról szól, hogyan fogható össze mindez egy cselekvési tervben.

Talán csábítást érzel, hogy a következő részt csupán átlapozd, mondván, már ismered a halogatás leggyakoribb okait. Lehet, hogy így van, mégis azt tanácsolom, olvasd el. Biztos fogsz találni benne új szempontokat. Ne sajnáld hát az időt, és ellenőrizd, mennyire teljesek az ismereteid. Minél többet tudsz a halogatás okairól, annál könnyebb lesz szakítanod vele.

A NOTÓRIUS HALOGATÁS OKAI

A halogatás konkrét okainak száma végtelen. A pszichológusok azt mondják, emberek azért halogatnak, mert bizonytalanok, mert félnek a kudarctól. Képtelenek megbirkózni dolgokkal, és ez elkeseríti őket. A kudarcot fenyegetettségként élik meg, ami zaklatott lelkiállapotra vezet. A zaklatott lelkiállapot akadályozza a döntést, és az eredmény - halogatás. Ez igen komoly lista, de tartalmaz olyan okokat is, melyek miatt néha tényleg el kell halasztani ügyeket.

A halogatásnak néha nincs világos oka. Emberek tudják, hogy cselekedniük kell, de nem képesek belevágni. A különös az, hogy vonakodásuknak nem ismerik az okát: tudat alatt ható félelem bénítja őket.

Vannak, akik azt hiszik, halogatásuknak nincsenek komoly okai, és ha elhatározzák, képesek bármikor felhagyni vele. Lehet, hogy így van, de lehet, hogy csak önmagukat csapják be. Egy dolog biztos: minden okot komolyan kell venned, amelyik gátolja céljaid megvalósítását.

Mielőtt tovább haladnál az olvasással, célszerű elvégezned egy gyakorlatot. A következő oldalon írd fel azokat az okokat, amelyek miatt halogatni szoktad a teendőidet. Ne érd be tíznél kevesebbel! A fejezet elolvasása után hasonlítsd össze a saját listádat az általam megadott okokkal. Biztos lesznek eltérések. Ez így van rendjén. A cél az, hogy minél teljesebben megismerd saját okaidat.

E fejezet tanulmányozása lehetővé teszi, hogy megismerkedj a problémákkal. Ez még akkor is igaz, ha bizonyos okok, melyek saját listádon szerepelnek, nem szerepelnek a könyvben, vagy olyan okokat is tárgyalok, melyeknek esetedben nincs szerepük.

A tárgyalás sorrendje nem tükröz fontosságot. Nem is tükrözhet, hiszen minden halogató esetében más súllyal esnek latba az egyes okok. Mégis, talán nem túlzok, amikor azt mondom, az első szinte mindenkinek fejfájást okoz.

ZAVARODOTTSÁG

Sokszor azért halogatunk, mert a koponyánkban zavar és bizonytalanság uralkodik, hogy a kezdés után mi legyen a következő lépés. Ijeszt a feladat nagysága és bonyolultsága, ezért állandó bénító zsongást érzünk a fejünkben. Rengeteg teendő nyüzsög a szemünk előtt, de nem tudjuk eldönteni, melyikkel kezdjük. Ezért aztán csak halogatjuk, csak halogatjuk a kezdést, remélve, hogy a feladat egyetlen ponttá zsugorodik, amely világosan mutatja, hová nyúljunk, hogy simán célba érjünk.

Aki ilyen helyzetben van, tudja, hogy nekiláthatna a „próbálkozás - kudarc; próbálkozás - siker” módszerével, ám annyira össze van zavarodva, hogy nem tudja, mivel próbálkozzék először. Fél, hogy bármit tesz, csak elügyetlenkedi a dolgot.

Tudja, hogy kijavíthatja a hibát, hiszen módja van másodikra is próbálkoznia, de ehhez idő kellene, az pedig nincs. Már így is időzavarban van, különösen, ha figyelembe veszi a feladat nagyságát. Ezért aztán nem csinál semmit, hanem halogat, halogat, és a csodában reménykedik.

Ha a halogatás oka a zavar, az egyén többnyire azért végzi kudarccal, mert a feladatot nem bontja fel jól elkülönülő elemekre. Ha mégis kijelöli a részfeladatokat, nem képes elszánni magát, hogy valahol elkezdje. Nem képes lemondani arról az igényéről, hogy rögtön a helyes lépéssel induljon, rögtön tökéleteset alkosson. Az egész és a részek megítélésének ez a káosza elvezet a halogatás következő okához.

AZ ELEMZŐKÉSZSÉG HIÁNYA

Aki nem jártas abban, hogyan kell egy nagyobb feladatot elemeire bontani, és a részfeladatokat súlyozni, általában minden kezdési módot elutasít. Azért halogat, mert attól fél, bárhol kezdi, zsákutcába jut. Fél egy úttól, ugyanakkor nem keres elvileg eltérő megközelítéseket. Olyan ez, mintha valaki levágná a fa ágait, mielőtt az gyümölcsöt teremhetne.

Az ilyenek gyakran válnak egy sajátos csapda áldozataivá. Az utolsó pillanatig halogatnak, aztán mint az őrült dolgoznak. Amikor már úgy érzik, célban vannak, hirtelen eszükbe jut egy jobb megoldás, de ahhoz már késő van, hogy újból kezdjék. Az eredmény: legjobb esetben is csak közepes teljesítmény, és az a nyomasztó tudat, hogy jobb munkát is végezhettek volna.

Végül persze megértik, hogy kínos helyzetükért csak magukat okolhatják. A felismerés azonban ritkán serkenti őket arra, hogy változtassanak. Még gyakrabban fognak halogatni, mert még jobban félnek, hogy ismét csak rossz irányban indulnak el.

Fontos tudnunk, mit kell elvégeznünk, ám még ennél is fontosabb tudnunk, mivel kezdjük el.

PRIORITÁSOK HIÁNYA

Akik nem sorolják feladataikat fontosságuk és sürgősségük szerint, hajlamosak feladatról feladatra ugrálni. Ez alapjaiban ássa alá az eredményességüket. A különös az, hogy legtöbbször nem értik, miért teljesítenek rosszul, hiszen igyekeznek és dolgoznak.

Aki nem hajlandó vagy nem tud fontosság szerint sorolni, nehezen mond „nemet” olyan feladatokra, melyeket mások varrnak a nyakába, így még inkább szétforgácsolja erejét. Az eredmény: egyre több elvégzésre váró feladat, kapkodás, rendszertelenség és csapnivaló hatásfok. Próbálja halogatni a dolgokat, hogy közben módja legyen utat törni azon a káoszon át, amit saját kuszaságával teremtett. Még ennél is nagyobb káosz vár rá, ha közben magáról a célról is elfeledkezik.

Vannak persze halogatók, akik feledékenységgel magyarázzák amit tesznek, holott másról van szó.

FELEDÉKENYSÉG

Ha valaki tényleg elfelejt egy feladatot, akkor semmire sem emlékszik belőle. Amikor újra hallja, újnak tűnik számára.

Vannak persze ilyen esetek, de a halogatóval más a helyzet. Teendőit tudatalattijának sugallatára hagyja figyelmen kívül. Magatartása jól követhető minta szerint alakul.

Először sorra veszi, hogy egy adott időn belül mit kell elvégeznie. Ám ahelyett, hogy munkához látna, lelkileg félretolja a dolgot, mondván, később tér rá vissza - de akkor már komolyan.

Amikor megkérdezik, elvégezte-e a feladatot, fejéhez kap, és valami ilyesmit mond: „Hű! Teljesen elfeledkeztem róla!” Ez azonban nem igaz, hiszen a feladat puszta említése elég volt, hogy emlékezzen mindenre.

Az olyan halogató, aki teendőit tudatalattijának távoli sarkába szorítja, lelki nyugalmával fizet ezért. Valahányszor eszébe jut a feladat, idegeskedni, szorongani kezd. Elégedetlen önmagával, ez azonban nem arra sarkallja, hogy nekilásson a munkának. Éppen fordítva. Egy „ej, ráérünk arra még!” gondolattal ismét a tudatalattijába nyomja vissza, vagyis „elfelejti” a feladatot.

Sokan, amikor felhagynak a halogatással és cselekedni kezdenek, a felelősség számukra ismeretlen dimenzióival szembesülnek. Ez a felelősség aztán annyira ijesztő számukra, hogy bénítja őket. Az eredmény: ismét csak a halogatás.

FÉLELEM A FELELŐSSÉGTŐL

Vannak akik azért halogatnak, mert visszariadnak a nagyobb felelősségtől. Halogatásukat aztán úgy racionalizálják, hogy másokat hibáztatnak a cselekvésüket nehezítő körülményekért.

Diákok igyekeznek az egyetemen maradva „tovább tanulni”, halogatva a munkába állást. Jegyben járó párok kitolják a házasságot, hogy kibújjanak a házassággal járó felelősség alól. Dolgozók visszautasítanak előléptetést, mert félnek a nagyobb felelősségtől. Vannak, akik lassítják a gyógyulásukat, hogy elkerüljék a feladatokat, melyekkel egészségesként szembe kellene nézniük.

Az ilyenek halogatni fognak, amíg érzelmileg nem válnak érett felnőtté, elfogadva, hogy sorsukért maguk felelnek, és ezt a felelősséget senkire sem ruházhatják át. Ha végül vállalják életük irányításának felelősségét, tudatosan elfogadják, hogy számadással tartoznak tetteikért - legyenek ezek jók vagy rosszak. Ám annak lehetősége, hogy ezek rosszak lesznek, egyeseket még elkeseredettebb halogatóvá tesz. Ők azok, akiknek nincs ereje vállalni a tévedés kockázatát.

FÉLELEM A KOCKÁZATTÓL

A kockázatkerülők azért halogatnak, mert így akarnak védekezni olyan bizonytalan dolgok következményeitől, mint amilyen a házasság, a munkahely változtatás, lakóhely változtatás és hasonlók. Úgy érzik, jobb, ha semmit sem tesznek, mert így nem kell vállalniuk ostobaságuk és ügyetlenségük következményeit. Az eredmény: személyes fejlődésük megtorpan, és önmegvalósítási törekvésük zsákutcába jut.

A kockázat lehet lelki, fizikai, társadalmi vagy gazdasági természetű. A halogatók képzeletükben felnagyítják ezeket, sőt, nem létező veszélyeket festenek maguk elé. Így aztán még a legkisebb veszély is óriásira dagad a szemükben. A dolgok logikája innen már világos: minél nagyobb a kockázat, annál jobban meg kell fontolni a döntést, ez pedig időt igényel. És már benne vannak a halogatás csapdájában.

A halogatásnak ez az oka csak akkor semlegesíthető, ha elfogadjuk, nincs tett, amely mentes lenne a kockázattól, és belátjuk: cselekvés nélkül nincs értelmes élet, csak sodródás, vegetálás.

MENEKÜLÉS

Aki egy nehéz, kellemetlen feladat előtt áll, általában kétféle módon reagál. Vagy keményen küzd, vagy menekülni próbál. Nos, a menekülés egyik gyakori módja a halogatás. Ez ugyanis lehetővé teszi az egyénnek, hogy úgy érezze, nem dezertál, csak jól „időzít”.

Nyomás hatására emberek néha nagyon keményen küzdenek. Ez a kemény, „belemenős”, agresszív stílus azonban napjainkban már nem egy általánosan elfogadott viselkedésmód, hacsak valakit nem fenyegetnek testi épségében. Vannak, akik még ilyen esetekben is arra biztatnak, kenyérrel viszonozzuk, ha kővel dobálnak minket. Az már valamivel jobb tanács, hogy tegyük félre az érzelmeinket, és a józan eszünkre hallgatva igyekezzünk kölcsönösen kielégítő kompromisszumra jutni.

Ám kritikus helyzetekben nem mindenki tud a józan eszére hallgatni és jó kompromisszumokat kötni, és a mesteri tárgyalókészség is csak kevesek erénye. Ezért aztán nem ritka, hogy emberek egy kellemetlen személyes konfrontáció esetén indokolatlanul agresszívak, vagy halogatni kezdenek.

Vannak, akik azért halogatnak, mert menekülni akarnak a nehéz feladatokat kísérő kellemetlen érzésektől. A teljesítés határidejétől azonban nem szabadulhatnak meg. Ezért bújócskájuk ellenére mindaddig fokozódik bennük a stressz és a szorongás, amíg nem végzik el a feladatot.

Ha rendszeresen halogatunk, és nem teszünk semmit e rossz szokás ellen, egyre gyakrabban fogjuk úgy érezni, menekülnünk kell a szorító helyzetekből.

Ha elhanyagoljuk feladatainkat, idegeskedni, aggódni kezdünk. Egy kis idegeskedés persze nem árt, de ha már egész lényünket átjárja, a halogatás újabb okává válhat.

IDEGESKEDÉS

A rendszeres idegeskedés következménye állandó szorongás, amely ott bujkál bennünk, egy fenyegető, csak feltételezett szerencsétlenség miatt. A szorongó ember képzelete vég nélkül gyártja a negatív szcenáriókat. Ez a lelkiállapot egyszerre lehet következménye és oka a halogatásnak.

A szorongó emberek fejében kaotikus kép él a valóságról. Nincsenek tisztában azzal sem, meg tudnak-e birkózni ezzel vagy azzal a feladattal. E kaotikus valóságlátás eredményeként még jobban kezdenek rettegni a környezet valós vagy képzelt fenyegetéseitől. A következmény: halogatás, hogy ne kelljen ezekkel szembenézniük.

Az aggódás gyakori oka, hogy félünk egy kellemetlen személyes konfrontációtól. De ilyen a bírálattól vagy a kudarctól való félelem is.

Amikor emberek halogatnak, idegeskedni kezdenek, mert tudják, hogy tenniük kellene valamit, és tétlenségük miatt bűntudatot éreznek. Ez különösen igaz az olyan helyzetekben, amikor tisztában vannak a feladat fontosságával. Ebben az esetben halogatásuk oka e belső elégedetlenség, nem pedig a külső fenyegetéstől való félelem.

Naivitás lenne persze azt hinni, hogy az aggódást és a szorongást teljesen kiiktathatjuk életünkből. Ez az érzés jön és megy - vagy marad - a külső hatásoktól és az ezekre adott válaszainktól függően. Ha tartósan a foglyaivá válunk, búskomorságba csaphat át, ami a halogatás még súlyosabb oka.

BÚSKOMORSÁG

A búskomorság neurotikus állapot, amelyet a levertség és a kétségbeesés érzése jellemez. Ebben az állapotban az emberek elvesztik cselekvőkészségüket, nem éreznek magukban erőt, hogy tegyenek az őket nyugtalanító dolgokban. Nem szorul különösebb magyarázatra, hogy a következmény: krónikus halogatás. Nem könnyű túljutni ezen a lelkiállapoton.

A búskomor ember alkalmatlannak tartja magát az élet dolgaiban. Úgy érzi, sorsát csak mások irányíthatják, mert semmiben sem képes dönteni. Ezért aztán elhanyagolja feladatait.

A búskomorság másik súlyos következménye, hogy az egyén lelkileg teljesen kimerül. Ez sokak számára újabb indok a halogatásra. Az emberi természet különös furcsasága, hogy a búskomorság gyógyításának legjobb módja, hogy egy valóban kimerítő fizikai tevékenységbe kezdünk. Olyanba, amelyet könnyen, hozzáértően csinálunk és élvezzük is. Sajnos a búskomorság egyik jellemzője éppen az a bénultság, ami akadályozza, hogy belefogjunk valamibe-bármibe, ami fizikai erőfeszítést igényel tőlünk. Olyan ez, mint a 22-es csapdája. A csapdából persze kitörhetünk, ha rábírjuk magunkat a mozgásra, a fizikai tevékenységre. Ez figyelmünket másfelé irányítja, és így kitörhetünk az önsajnálatra, a lemondásra, az önvádaskodásra ösztönző gondolatok ördögi köréből.

Vannak, akiknek orvoshoz vagy pszichológushoz kellene fordulniuk, olyan súlyos az eset, de mivel súlyos levertséget, búskomorságot éreznek, ezt is halogatják.

Noha a búskomorság súlyos lelki kín, ha erőinket a halogatás leküzdésére összpontosítjuk, legtöbbször a búskomorságból is kitörünk. A kettő ugyanis gyakran kéz a kézben jár.

MEGSZÁLLOTT TÖREKVÉS A TÖKÉLETESSÉGRE

Ők a perfekcionisták. Bármit tesznek, mindenben tökéleteset akarnak. Bármibe kezdjenek, semmire sem mondják, hogy befejezték, amíg nem látják úgy, hogy az eredmény tökéletes. Ezért aztán bármennyit dolgozzanak, csak keveset végeznek. Állandóan munkálkodnak, de szinte semmit sem fejeznek be. Ez a perfekcionisták pajzsa a bírálatokkal szemben: ha munkájukban valaki hibát talál, azt mondhatják, még dolgoznak rajta.

Az emberek többsége a hibát a cselekvés természetes kísérőjeként kezeli. A perfekcionista ezzel szemben minden hibájára úgy tekint, mint ami személyes alkalmatlanságát bizonyítja. Azért halogat, mert fél a kudarctól és attól, hogy a kudarc negatívan minősíti őt.

A perfekcionista sok időt tölt azzal, hogy csinálja és csinálja a dolgokat, anélkül hogy végeredményként bármit is felmutathatna. Kényszert érez, hogy újabb és újabb feladatba kezdjen, mielőtt befejezné az előzőt. A kudarctól való félelmen kívül más oka is van, hogy nem akar semmit sem befejezni: retteg a bírálattól. Ezért aztán halogat, és ezzel csak növeli a megoldásra váró feladatok tömegét.

A perfekcionista íróasztalán általában nagy összevisszaság van - ahogy ő mondja, „alkotó rendetlenség” - munkastílusát pedig a lázas tempó jellemzi. Szereti mutatni másoknak, mennyire elfoglalt.

Jellemző rá az erős énközpontúság. Ebben a tekintetben poláris ellentéte azoknak, akiknek már szokásává vált, hogy mindig mások segítségét kérjék.

ÖNÁLLÓTLANSÁG

Az önállótlanok idővel szokásukká teszik, hogy mások hozzáértésére, erejére és tudására támaszkodjanak életük dolgaiban. Mindaddig halogatnak, amíg nem kapnak valakitől segítséget, vagy valaki nem végzi el helyettük a feladatot. Néha elismerik önállótlanságukat, de a legtöbbször tagadják.

Ilyen halogatókkal gyakran találkozunk, mert rendkívül elterjedt jelenségről van szó. Vezetők eltolják fontos levelek vagy jelentések megírását, amíg kedvenc titkárnőjük szabadságon van. Férj vagy feleség vár a gyermek fegyelmezésével, amíg a társa nem jön haza.

Ha az önállótlanok rendszeresen mások segítségére várnak, ez elmélyíti bennük a halogatás szokását és a belső kényszert, hogy mindig másokhoz forduljanak. Érthető, hiszen ha egy módszer eredményes, senki sem mond le róla szívesen. Az önállótlanok csak akkor kezdik látni halogatásuk hátrányait, ha felismerik a függetlenség előnyeit, vagy felébred bennük a vágy, hogy önállóan, saját erejükből birkózzanak meg feladatokkal.

Az önállótlan, támaszkodó személyek azért fordulnak másokhoz, mert úgy érzik, nem képesek helytállni magukért. Ám van az embereknek egy másik csoportja, akik azért fordulnak másokhoz, hogy személyes előnyökhöz jussanak. A halogatásuk mögött az a tudatos szándék áll, hogy kihasználjanak, vagyis manipuláljanak másokat.

MÁSOK MANIPULÁLÁSA

Gyakori eset, hogy akik figyelik a halogató ügyetlenkedéseit, egy idő után elvesztik a türelmüket. A halogató érzékeli ezt a türelmetlenséget, és sajátos taktikázásba kezd: addig ügyetlenkedik, amíg a másik nem végzi el helyette a munkát. Ez igen jó módszer, hogy megússza a feladatot, és megszabaduljon az eredményért viselt felelősségtől. Manipuláció ez a javából.

Az emberek általában igyekeznek megakadályozni, hogy manipulálják őket. Ám sokan bedőlnek a halogatóknak. Különös, de igaz: fontos feladat esetén sokan még legjobb meggyőződésük ellenére is készek segíteni a másikon. Ám ha a halogató taktikája csődöt mond, más áldozat után kell néznie.

A gyerekek általában igen ügyesek a felnőttek, különösen a szüleik manipulálásában. Felnőtteknél azonban nem fogadható el, hogy ugyanezt a gyerekes módszert alkalmazzák egymás között. Ez nemcsak halogatásra vezet, de tisztességtelen azokkal szemben, akik elvégzik a munkát.

Vannak esetek, amikor a halogatót manipulálják. A mások részéről megnyilatkozó nyomás, még ha nem is szándékos, igen gyakori oka a halogatásnak.

KÜLSŐ NYOMÁS

Vannak, akik tudják, hogy rendszeres halogatásuk okai saját magatartásukban keresendők. Tudják azt is, hogy következetes munkával szakítani tudnak a halogatással.

Nehezebb a helyzet, ha a halogatásuk mögött olyan tényezők húzódnak meg - például külső nyomás - melyekre nincs befolyásuk. Ilyen nyomásnak lehetnek kitéve a szülők, a munkaadó, a szobatárs, az élettárs, a barát stb. részéről. Ez az állapot lehet átmeneti, de lehet tartós. Jegyesek néha azért halasztják el a házasságot, mert el akarják kerülni a szülőkkel való konfrontációt. Dolgozók nem vesznek ki szabadságot, mert a vezetőjük nem engedi el őket. Vannak nők, akik azért nem mennek dolgozni, mert a férjük kívánsága, hogy otthon maradjanak.

Mindaddig nehéz változtatnunk a magatartásunkon, amíg mozgásterünket döntően külső tényezők határozzák meg. Nehéz szakítanunk a halogatással is, ha nem tárjuk fel a külső nyomás forrásait, és nem teszünk valamit ellenük.

EGYHANGÚSÁG

Sokan azért halogatnak, mert tevékenységük egyhangú. Csak akkor hagynak fel ezzel a szokással, ha munkájuk gyökeresen megváltozik. Egy feladat akkor egyhangú, ha fáraszt, ha nem ébreszt érdeklődést, ha nincs benne változatosság, ha nem kapunk érte elismerést.

Vannak esetek, amikor emberek egyhangúnak tartanak egy feladatot, pedig nem az. A magyarázat: olyasmit kell csinálniuk, amiben nem igazán járatosak, vagy nem ismerik tevékenységük célját. Ha megértik, milyen eredményeket várnak tőlük és mi a tevékenység végső célja, általában felhagynak a halogatással.

Ha az emberek nem látják, milyen előnyöket rejt egy feladat elvégzése, előtérbe léphet a halogatás egy másik oka.

UNALOM

Az egyhangúság forrása a feladat természetében rejlik, az unalom ezzel szemben a feladathoz való személyes hozzáállást tükrözi.

Az unatkozó személyek nem mutatnak érdeklődést teendőik iránt. Az érdeklődés hiánya elégedetlenségre, az állandó belháború pedig lelki kimerültségre vezet. Ez a kimerültség aztán kiváló indok a halogatásra.

Az egyhangúság megszüntethető, ha érdekesebbé tesszük a feladatokat, az unalom azonban csak úgy küzdhető le, ha megváltozik a feladathoz való viszonyunk.

A lelkesedés és a tetterő segíthet az unalom elűzésében, de ha ezek hiányoznak, előtérbe kerül a halogatás következő oka.

FÁRADTSÁG

A lelki és a testi fáradtság a halogatás elterjed és fontos oka. A testi fáradtság a nehéz fizikai munka, a túlhajszoltság vagy az idegkimerülés következménye. A testi fáradtság még nem szükségszerűen oltja ki egy feladat iránti érdeklődésünket. Azért nehéz belevágnunk a dologba, mert nincs hozzá elég erőnk.

A lelki kimerültség tünetei sokban hasonlítanak a fizikai fáradtságéhoz: nincs kedvünk semmihez, nincs bennünk energia. Okai azonban mások, és közöttük semmiképpen sem szerepel a kemény munka. Melyek ezek az okok? Az unalom, az apátia, az érdeklődés hiánya.

A fizikai és a lelki fáradtság okainak világos megkülönböztetése különösen fontos, ha szakítani akarunk a halogatás szokásával. A fizikai fáradtság leküzdéséhez pihenésre, lazításra van szükség. A lelki fáradtság leküzdéséhez pihenésre, lazításra, és a feladathoz való viszonyunk megváltoztatására van szükség. Kihívásként kell tekintenünk a feladatot, lelkesedést kell iránta ébreszteni magunkban.

EGÉSZSÉGGEL KAPCSOLATOS PROBLÉMÁK

Betegség, sebesülés, nem súlyos, de kellemetlen problémák, - például krónikus hátfájás, gyenge látás, rossz erőnlét - mind okai lehetnek a halogatásnak, ami általában addig folytatódik, amíg a fenti okok nem szűnnek meg. Nem vállalkozunk autós túrára, mert rosszul látunk, szemorvoshoz viszont nem megyünk. Kerüljük a fizikai munkát, mert fáj a hátunk, de nem megyünk orvoshoz, hogy végére járjunk a dolognak.

A ilyen halogatókat idegesíti, hogy a bajuk tétlenségre kárhoztatja őket. A lustálkodókkal azonban más a helyzet. Ők csak úgy tesznek, mintha idegeskednének. Szándékosan hivatkoznak valós vagy képzelt betegségekre, hogy elkerüljék a munkát.

Különbséget kell hát tennünk a lusták, és a betegség miatt tétlenségre kényszerülők között. A lusták nem éreznek lelkiismeret-furdalást. A kényszerpihenőn lévőket viszont bántja, hogy nem találnak magukban erőt a cselekvéshez.

ÖSSZEFOGLALÁS ÉS ELŐRETEKINTÉS

Tizenhét olyan okot mutattam be, amelyek miatt emberek halogathatják teendőiket. Közöttük, kedves olvasóm, biztos találkoztál olyanokkal, melyek ott vannak a listádon. A két lista összehasonlítása segítségedre lesz, hogy válaszolj egy nagyon fontos kérdésre: melyek halogatásod legfontosabb okai. Ezek ismerete fontos előfeltétele, hogy megszabadulj a halogatás szokásától. E fejezet alapján meggyőződhettél arról is, nem vagy egyedül: rajtad kívül még sokan igyekeznek szabadulni ettől a rossz szokástól.

A következő fejezetben huszonkét halogatás elleni módszert ismertetek. Válaszd ki azokat, melyek a leghatékonyabbnak tűnnek számodra. Ha a problémád a félelem, tanuld meg legyőzni a félelmet. Ha a feladat nagysága nyomaszt, bontsd apróbb teendőkre. Ha vannak elképzeléseid módszerekről, melyeket magam nem érintek, írd le őket, aztán láss neki: ellenőrizd az eredményességüket.

HOGYAN SZAKÍTS A HALOGATÁS SZOKÁSÁVAL?

Melyik a legalkalmasabb idő, hogy felvedd a harcot a halogatással? Ez a perc! Vedd sorra azokat a dolgokat, melyeket halogatsz: leveleket, jelentéseket, amiket már rég meg akartál írni; kellemetlen telefonokat, amiket már jó ideje tologatsz; könyveket, amiket már rég szeretnél elolvasni; dolgokat, amikbe már rég bele akartál fogni, vagy amiket már rég szeretnél befejezni. Írd össze őket mind! Nem általánosságban, hanem konkrétan. Ne halogasd a gyakorlatot, láss neki! Ha befejezted, térj vissza az olvasáshoz!

Most már van egy listád, amely tartalmazza az elvégzendő feladatokat. Lapozz vissza a 15. oldalra, és végezz egy kis elemzést. Derítsd ki, milyen okok húzódnak meg e konkrét feladatok halogatása mögött. Nem hiszem, hogy ezek elfogadhatók lesznek számodra.

Nincs elfogadható indokod a halogatásra, csak ha megmagyarázod magadnak, hogy ezek nem fontosak. Ez pedig lehetetlen. Az elfogadható indokok hiányának felismerésével már elültetted a halogatással való szakításod magját. De tegyünk még egy lépést!

Miért ne kezdenéd el a munkát, most azonnal? Csukd be a könyvet, és tégy valamit egy rég-óta esedékes feladat megoldásáért. Ez lehet bármilyen csekélység. Mondjuk eloltod a cigarettádat - ha már régen szeretnél leszokni a dohányzásról. Lebonyolítasz egy régóta halogatott telefont. Leveszed azt a könyvet a polcról, amit már rég szeretnél elolvasni. Nekilátsz egy régen esedékes levélnek. Elemzel egy bonyolultabb feladatot, és megpróbálod értelmes részfeladatokra bontani - írásban. Szentelj a dologra mondjuk fél órát.

Úgy érzed, nincs kedved semmihez? Térj vissza a halogatás okainak listájához, és vesd össze a megoldásra váró feladatok listájával. Milyen okokat hozhatsz fel az egyes feladatok halogatása kapcsán? Azt mondod, nem írhatod meg a jelentésed, mert elromlott az írógéped? De hiszen kézzel is tudsz írni! Láss hát neki az írásnak. Nem kezdhetsz bele a fogyókúrába, amíg nem vettél mérleget? Húzd össze az övedet vagy a szíjadat. Ha lötyögni kezd, azt jelenti, már csökken a testsúlyod. Nem kereshetsz új munkát, amíg nem írtad meg a szakmai önéletrajzodat? Hívd fel őket telefonon, és kérdezd meg, szükségük van-e rá. Ne áltasd magad: azok az okok nem lehetnek olyan komolyak.

Talán már ráéreztél a dolog ízére. Most láss neki a módszerek tanulmányozásának. Vannak közöttük, amelyek a beállítottsággal foglalkoznak, aztán vannak, amelyek a körülményekkel. Válaszd ki, ami kézre áll neked, és kezdd alkalmazni őket. A többire akkor térj vissza, ha már vannak eredményeid és bízol a sikerben.

Igyekezz lelkesedést ébreszteni magadban szokásmódosító erőfeszítésed iránt. Egy ilyen vállalkozás türelmet és állhatatosságot igényel, és belső ösztönzés nélkül nem megy. Ebben önellátásra kell berendezkednek. Íme egy recept. Tedd fel magadnak a kérdést, mit jelent konkrét eredményekben kifejezve, ha szakítasz a halogatással. Milyen előnyökre számíthatsz? Hogyan változik meg a véleményed magadról? Olvasva a fejezetet, újból és újból tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket. Vizsgáld meg, hogyan segíthetnek ezek munkastílusod és személyiséged fejlesztésében, és abban, hogy eredménysokszorozó profivá válj.

Az első módszer lényege a pozitív beállítottság. Nagyon fontos dologról van szó.

TANULD MEG ÉSZREVENNI AZ ÖRÖMTELI DOLGOKAT!

Régi igazság, hogy mindenhez lehet pozitív és negatív oldalról közelíteni, ám eredményességed és életed szempontjából nem mindegy, mit veszel észre a dolgokban, vagyis milyenek a gondolkozási szokásaid.

A feladatokkal kapcsolatos érzelmeid meghatározzák a teljesítés minőségét. Ha a dolgokban észre tudod venni, ami előre visz, ami örömet fakaszt, kevesebb lesz a problémád, és harmonikusak lesznek emberi kapcsolataid. Ha viszont mindennel elégedetlenkedsz, és állandóan a sértett ember szerepében tetszelegsz, munkádat teherként fogod vonszolni. A következmény: a szükségesnél több hibát vétesz, és az emberek is el fognak kerülni.

Ezért nap mint nap szoktatnod kell magad, hogy észrevedd a dolgok pozitív oldalát. Ha kellemetlen gondolataid vannak egy feladattal kapcsolatban, ha nincs kedved elkezdeni, gondolj arra, milyen remekül fogod magad érezni, ha már megoldottad. Tudatosan keresd azokat az oldalait, melyek kihívást jelentenek, melyek érdekesek, melyek megoldása új tapasztalatokat nyújthat. És ami nagyon fontos: emlékeztesd magad mindig arra, hogy a halogatás lelki következményei - az őrlődés, a határidő miatti szorongás, az önmagad iránt érzett fokozódó utálat - legalább annyira kellemetlenek, mint belefogni valamibe, amihez nincs kedved.

Abraham Lincoln egyszer azt mondta: „Mindenki annyira boldog, amennyire elhatározza, hogy boldog lesz”. Legalább ennyire igaz, hogy mindenki annyi örömet talál az életben, amennyit hajlandó benne észrevenni.

Nem könnyű levetkőzni a negatív gondolkozási szokásokat. Ez következetességet, türelmet és állhatatos munkát igényel. Ám megéri a fáradságot, mert egy új világ bontakozik ki a szemed előtt. Egy olyan világ, amely tele van örömökkel, és amely megéri, hogy dolgozz érte.

Ha tehát szakítani akarsz egy rossz szokással, meg kell változtatnod a mögötte húzódó beállítottságot. A halogatás jórészt a negatív beállítottság következménye. Gondolkozásodból ezért száműznöd kell a félelmet, a dühöt és az elkeseredést. Kerüld azokat az embereket, akik csak a negatívumokat hangsúlyozzák. Figyelmedet a kellemes, az örömet nyújtó dolgokra összpontosítsd. Tudatosan. Ebben nagy segítségedre lehetnek a megfelelő könyvek, filmek. Nevess minél többet. Akár önmagadon is. Ez megóv attól, hogy túldramatizáld a dolgokat. Próbálj másokat is megfertőzni az optimizmusoddal. Azt fogod tapasztalni, hogy a vidámság és a lelkesedés ragályos, és olyan emberek vesznek majd körül, akik segítenek megőrizni optimizmusodat, ha kudarcok érnek.

ISMERD MEG MAGAD!

Mérd fel a képességeidet és a korlátaidat. Elemezd, milyen lehetőségek állnak előtted. Vizsgáld meg a céljaidat, és döntsd el, elérhetők-e számodra. Elemezd a sikereidet és a kudarcaidat. Gondolkozz el azon, milyen sikereket tartogat számodra a jövő. Hasonlítsd magad össze másokkal, különösen ha versenyhelyzetben vagy. Pontosítsd az énképedet, és tisztázd magadban, ki vagy és kivé akarsz válni.

Ismerd meg az érzéseidet, igyekezz megérteni ezek okait. Az érzelmek mögött a gondolatoknak az a rendszere rejlik, amit értékrendnek nevezünk. Módosítsd az értékrendedet úgy, hogy az neked, ne pedig ellened dolgozzon. Ez ismét csak a gondokozási szokások megváltoztatását jelenti.

A hangulatod nem egy eleve elrendeltetett valami. Akarattal és megfelelő módszerekkel befolyásolható.[1] A halogatás szempontjából ennek különös jelentősége van, hiszen gyakran éppen a hangulatunk akadályoz, hogy dolgokba belefogjunk.

Mondjuk, hogy egy feladat egésze nem ébreszt benned lelkesedést. Ez azonban nem jelenti még, hogy valamely részéhez ne éreznél kedvet. Lehet, hogy az adott tevékenység megfelel a pillanatnyi hangulatodnak. A feladathoz fűződő érzéseid megváltoztatásának első lépéseként tehát részekre kell bontanod. Aztán megnézed, melyik az, amihez kedvet érzel, vagy mint legkevesebb, nem taszít.

Dolgozni kezdesz, és ennek azonnal két fontos pozitívuma lesz: az egyik, hogy megszűnik benned a „tenni nem tenni” lelket kínzó őrlődése. A másik, hogy munkádnak eredménye lesz, és ez a részeredmény - legyen bármily csekély - javítani fogja a hangulatodat, és már nem fogsz olyan viszolygást érezni, hogy a kellemetlenebb részekkel is foglalkozz. Ám légy óvatos, mert ha túl fontos szempontként kezeled a hangulatod, nem a feladatra, hanem érzelmeid gyámolítására megy el az időd.

Könnyebb a magatartásodon változtatni, ha tárgyilagosan látod, ki vagy, és milyen eredményeid vannak. Az önismeretet segíti, ha naplót vezetsz, és időről időre elolvasod a korábbi bejegyzéseket. Írd le hangulataidat és érzelmeidet. Ez segít kideríteni, melyek azok, amelyek cselekvésre, és melyek azok, amelyek halogatásra ösztönöznek. Támaszkodj az erősségeidre és igyekezz semlegesíteni a gyengéidet.

Önismereted hozzásegít, hogy megismerd, milyen dolgoktól félsz. A félelem a halogatás egyik fő oka, ezért tudnod kell, hogyan győzheted le.

TANULD MEG LEGYŐZNI A FÉLELMEDET!

Ha félelemből halogatsz, nézz szembe azzal, amitől félsz. Kezdd azzal, hogy leírod azokat a dolgokat, amelyek a feladat végrehajtása során balul üthetnek ki. Aztán írd le, hogyan oldanád meg őket.

Valahányszor félelmet érzel egy feladat kapcsán, végezd el ezt az elemzést, és a félelmed gyorsan elpárolog. A félelmek elméd sötét rekeszeiben bújnak meg, ott érzik jól magukat. De ha kicibálod őket a világosságra, és bátran szembenézel velük, meghalnak.

Bertrand Russell a Conquest of Happiness (A boldogság meghódítása) című könyvében leír egy módszert az aggódás szokásának leküzdésére. A módszert Dale Carnegie is leírja a Sikerkalauz 2. című könyvében. Íme a módszer lépései:

1. Tedd fel magadnak a kérdést: mi a legrosszabb, ami történhet.

2. Minél pontosabban, valóságosabban írd le ennek a legrosszabbnak a szcenárióját és következményeit.

3. Készülj fel lelkileg, hogy elfogadod ezt a legrosszabbat.

4. Írj le minden elképzelhető megoldást a legrosszabb fordulat következményeinek kivédésére.

5. Ezek közül válaszd ki a leginkább ígéreteset.

6. Kezdj teljes erővel dolgozni a megfelelő feladatokon.

Lássuk, hogyan alkalmazhatod ezt a módszert.

Tételezzük fel, hogy félsz fizetésemelést kérni a főnöködtől. A legrosszabb, ami történhet, hogy „pimaszságod” miatt elbocsátanak. Fogadd el ezt a lehetőséget, mint nagyon is valószínűt. Tedd rendbe a szakmai önéletrajzodat, tanulmányozd a hirdetéseket, szervezz meg néhány felvételi beszélgetést, frissítsd fel felvételi interjúkkal kapcsolatos ismereteidet, gyakorolj. Szerezz be minél több információt az elhelyezkedési lehetőségekről.

Ezután készülj fel a félelmetes konfrontációra. Gondold végig, mit fogsz mondani. Mekkora emelést tartasz korrektnek a teljesítményed alapján. Aztán kérj főnöködtől kihallgatást.

Még a legrosszabb is elfogadható, ha felkészültél a fogadására.

A félelmeid elleni harcban mindig emlékezz a neves angol filozófus, Thomas Carlyle szavaira: „Legfontosabb teendőnk nem az, hogy igyekezzük meglátni, mi vár ránk a messzeségben, hanem hogy világosan lássuk, ami ott van előttünk, elérhető közelben.”

FEJLESZD PROBLÉMAMEGOLDÓ KÉSZSÉGED!

Minden nap edzened kell az agyadat. Itt van néhány gondolkozásfejlesztő gyakorlat. Ne sajnáld ezekre az időt, mert erőfeszítésed busásan megtérül.

Elmélkedj! Tanuld meg egy nagy egész részeként látni magad. Szakíts időt, hogy elbódulj a virágok illatától, megcsodáld a napfelkeltét, a naplementét, a végtelen mezőket, az esti erdő titokzatos zajait, a madarak énekét, az éjszakai égbolt csillagainak gyémántragyogását. Nyisd meg minden érzékedet az élvezetek előtt. Meditálj a világmindenségről, és arról, milyen helyet foglalsz el benne.

Fejleszd magad! Minden nap tanulj valami újat. Valamit, ami érdekel, ami iránt vonzalmat érzel. Kezdj valamibe, amit mindig is szerettél volna csinálni, de eddig nem szakítottál rá időt. Tanulj idegen nyelvet, tanulj zenélni, gyarapítsd jártasságod az emberi kapcsolatok építésében. Egyszóval válassz hobbit, és műveld teljes odaadással.

Gondolkozz, elemezz! Gondolkozz régi dolgokról. Ezek gazdaggá teszik a jelent és a jövőt. Tanulmányozd például a családfádat. Tanulmányozd a történelem téged érdeklő időszakait. Igyekezz megérteni a világban lejátszódó változások irányát, ezek hatását társadalmakra, egyénekre, az életedre.

Lépj fel kezdeményezően! Rendszeresen csinálj dolgokat, amelyek kezdeményezést és képzelőerőt igényelnek. Ezek lehetnek hétköznapi apróságok. Hívd fel egy barátod, akivel már régen nem beszéltél. Keress megoldást egy régen nyugtalanító problémára. Írj olvasói levelet egy újságba egy érdekes témáról.

Teljesíts! Fejezz be egy elhúzódó feladatot. Tégy rendbe valamit, amit már régen szerettél volna rendezni. Ezek lehetnek jelentéktelen apróságok. A lényeg, hogy szert tégy a teljesítmény szokására. Arra, hogy megtanulsz pontot tenni dolgokra. Mondd le a folyóirat előfizetését, aminek elolvasására sosem találsz időt. Olvasd el a könyvet, amit fél éve abbahagytál.

Alkoss! Alkoss valamit, ami a halálod után is megmarad. Írd meg családod történetét. Kezdj festegetni. Barkácsolj össze egy bútort. Nevelj derék gyerekeket.

Ezek a dolgok segítik, hogy „formában légy”. Ám más hasznuk is van. Lehetővé teszik olyan feladatok megoldását, melyekhez korábban nem találtál magadban erőt és képességet.

Ha persze fel akarsz hagyni a halogatással, többre is szükséged van, mint csupán a gondolkozásodra. A munkába be kell vonnod mind az öt érzékedet.

VOND BE AZ ÉRZÉKEIDET!

A képzelőerőd határozza meg, mennyire vagy képes öt érzékszerved bevonásával szintetikus élményeket, tapasztalatokat produkálni, vagyis elméd segítségével valósághűen felidézni helyzeteket és eseményeket. Próbálj „lejátszani” magadban egy futballmérkőzést. Lásd a pálya gyepét, érezd a nyírt gyep illatát, a hot-dog ízét, halld a nyüzsgő tömeg, a bevonuló rezesbanda hangját!

Minél jobban elmerülsz egy feladatban, annál kevésbé halogatod. Ennek a belemerülésnek egyik módja, hogy kezdésnél működésbe hozod mind az öt érzékedet.

Az első, hogy a feladatot részfeladatokra bontod. Aztán képzeld magad elé a tevékenységet, az eredményt, a teljesítmény örömét. Vond be minden érzékedet. Idézd fel minden részletében az eseményt. Láss, hallj, tapints dolgokat, érezd az illatokat, vizualizálj. Könnyebb lesz elvégezned egy feladatot, ha élénken magad elé képzeled az eredményt, és a vele kapcsolatban álló dolgokat.

ERŐSÍTSD AZ ÖNBIZALMADAT!

A halogatásod oka lehet az, hogy nem érzel magadban ösztönzést, kedvetlen vagy, tele önsajnálattal. Ha így van, erősítened kell az önbizalmadat. Ennek egyik hatékony módszere a belsőbeszéd: tudatosan olyan üzeneteket küldesz a tudatalattiba, melyeknek célja énképed javítása. Hogyan teheted ezt?

Időről időre - különösen nehéz feladaton dolgozva - állj le, hogy rövidke „lelkesítő beszédet” tarts magadnak arról, milyen jó vagy bizonyos dolgokban. Ismerd el az erősségeidet. Ne takarékoskodj az öndicsérettel. Idézd fel magadban a sikereidet - a szerényebbeket is. Ez növelni fogja az önbizalmad és azt a meggyőződésed, hogy ha valamihez nem értesz, meg tudod tanulni.

Ez a belsőbeszéd - vagyis az, hogy célszerűen megfogalmazott, és önmagadnak gyakran megismételt állításokkal tevékenységed pozitív eredményeit emeled ki - kiszorítja a negatív gondolatokat, ami énképed javulására vezet. Egy jobb énkép nagyobb önbizalmat és önbecsülést jelent, ez viszont magával hozza, hogy fogékonyabb leszel a dolgok örömteli oldalára. Ez növeli a lelkesedésedet, a tetterődet, és ez a halogatás végét jelenti. Aki megtanul hinni magában, abban, hogy képes megoldani a problémáit, az ritkán halogat.

Az önbizalom erősítésének másik módszere a motivációs album. Legyen egy dossziéd, amely tartalmazza azokat az ösztönző anyagokat, melyek növelik az önbizalmad. Legyenek ott a köszönő levelek, oklevelek, melyeket kiváló teljesítményekért kaptál. Legyenek ott azok az írások, amelyeket olvasva úgy érzed, új erőre kapsz.

A humornak gyógyító hatása van. Ezért a dossziédban legyenek humoros rajzok, történetek, vidám dolgok, amelyek nevetésre bírnak. Legyen benne minden, ami javítja a hangulatodat, erősíti az önbizalmadat, lelkesedést ébreszt benned.

JUTALMAZD MAGAD!

Az önjutalmazás is segít, hogy felhagyj a halogatással. Különösen, ha egy nehezebb feladatról van szó.

Pontozd a feladatokat: minél nehezebb, annál több pontot ér a teljesítése. Határozd el, hogy bizonyos pontszámot teljesítve jutalmazod magad. A jutalmak legyenek egyszerű, nem költséges dolgok, de amelyek fontosak számodra. Lehet egy könyv, egy fagylalt, egy üveg finom bor, egy jó film, egy vidám este, egy lemez. Bármi, ami örömet szerez neked.

Vezethetsz „sikerleltárt”. Ebben röviden leírod a feladatot, a célt, az eredményt, és a teljesítésre fordított időt, mellette a teljesített pontokat és a jutalmat. Ha egy ilyen nyilvántartás segít, hogy több örömet találj a munkában, vezesd!

Kísérletezz, amíg nem sikerül rátalálnod olyan jutalmazási rendszerre, ami hatékonyan segít, hogy szakíts a halogatással.

Van azonban két dolog, amit meg kell említenem. Az egyik, hogyha kiérdemeltél egy jutalmat, azt meg kell kapnod. A másik, hogyha nem szolgáltál rá, nem kaphatod meg. Egy jutalmazási rendszer csak akkor működik, ha következetesek vagyunk az alkalmazásában.

VÁLTOZTASD MEG A SZOKÁSAIDAT!

Gyakori eset, hogyha szakítani akarsz a halogatással, előbb meg kell szabadulnod egy rossz szokásodtól. Például a kávészünetek hátráltatnak a munkádban, mert utána nehezen indulsz be. Le kell róluk szoknod. Vagy ha este tévézni akarsz, le kell szoknod a mértéken túli tévézésről.

A szokásmódosítás nem könnyű feladat. Két módon ösztönözheted magad: jutalmazod a sikereid vagy bünteted a kudarcaid. Az előbbi sokkal hatékonyabb. Ha energikusan harcoltál egy rossz szokás ellen, jutalmazd magad még akkor is, ha később belátod, jobb feladnod. Végül is vannak dolgok, melyeken tényleg nem tud változtatni az ember.

Ám ide kívánkozik egy figyelmeztetés. Ne dönts túl könnyen a feladás mellett! Ha az erőfeszítésedet elismered, ez jobb érzést vált ki benned, mintha büntetnéd magad a megfutamodásért. Egy másik szempont, hogy később nagyobb kedvet érezhetsz, hogy újból megpróbálkozz a szokásmódosítással.

ELEMEZZ!

Elemezd a feladatokat. Az elemzés több lépésből áll. Lapozz a következő oldalra, és végezd el a gyakorlatot.

Az első lépés, hogy megnevezel egy feladatot, melynek elvégzését halogatod. A második lépés, hogy felsorolod azokat az okokat, amelyek az elvégzése mellett szólnak. A harmadik lépés, hogy felsorolod azokat az okokat, amelyek miatt még nem kezdtél bele. A negyedik lépés: összehasonlítod a két listát.

Ha a feladat valóban fontos, nyilván nyomósabb okokat tudsz felhozni a kezdés, mint a halogatás mellett. Ez a tény már önmagában is arra sarkall, hogy nekiláss a munkának. Ha viszont nyomós okaid vannak a halasztásra, végy egy másik feladatot, és végezd el ugyanezt az elemzést. Nem sokáig kell keresned, hogy találj egy eddig halogatott, de sürgősen elvégzendő teendőt.

A pro és kontra indokoknál légy körültekintő. Például nem sok értelme van, hogy halogass egy könnyen elvégezhető feladatot, amely Damoklész kardjaként lóg a fejed felett. Ha például külső megbízásról van szó, jobb, ha elvégzed, még akkor is, ha lehetségesnek tartod a határidőcsúszást. Ha nehéz nekifognod, vizsgáld meg a környezetedhez vagy a másik személyhez fűződő kapcsolatodat. Halogatásod miatt elvesztheted a munkahelyed vagy valamelyik barátodat, és ezt nyilván nem akarod.

Ha tárgyilagosan és körültekintően elemeztél, könnyű lesz döntened, mit tégy.

TANULMÁNYOZD A FELADATOT!

A tárgyra vonatkozó ismeretek hiánya érdektelenséget okoz, az érdektelenség pedig a halogatás szálláscsinálója. Az érdektelenség legbiztosabb ellenszere, ha igyekszel minél többet megtudni a feladataidról, és a teljesítés feltételeiről. A bővebb ismeretek által kiváltott érdeklődés már félig megnyert csata. Charles Kettering, a General Motors egykori elnöke ezt mondta: „A pontosan megfogalmazott probléma már félig megoldott probléma.”

Ha egy feladatod érdemes arra, hogy keményen dolgozz a megoldásán, akkor érdemes arra is, hogy minél többet tudj róla. Ha nincs elég adatod, végezz kutatásokat. Az információk gyűjtése egyfajta „bemelegítő”, hogy lendületbe jöjj, mire nekilátsz a tulajdonképpeni feladatnak.

Minél többet tudsz egy dologról, annál jobban érdekel, és új ismereteidnek köszönhetően gyorsabban és kisebb erővel oldod meg a feladataidat. Oszd meg a tudásodat másokkal, és vond be őket a munkába. Rájuk is átragad a lelkesedésed, és ez további erőt ad, hogy végigcsináld a dolgokat.

BONTSD FEL RÉSZEKRE A FELADATOKAT!

Ha a feladatod bonyolult és összetett, oszd fel több kisebb feladatra, de úgy, hogy világosan lásd a részek és az egész kapcsolatát. A szakszerű feladat-feldarabolás a hatékonyság növelésének fontos eszköze. Nem magától értetődő jártasság, de megtanulható.

A részfeladatok gyors megoldása elégedettséggel és lelkesedéssel tölt el. Növeli munkakedvedet, így gyorsítja haladásod a cél felé. Ha zsákutcába jutsz, állj meg. Darabold fel másként a feladatot. Ilyenkor jót tesz egy kis kikapcsolódás: olyasmi, ami pihenteti az elmét. Visszatérve a problémára, könnyebben találsz megoldást, mintha ott ülnél, azon idegeskedve, hogy megakadtál.

A feladat feldarabolása különösen sokat segít kellemetlen teendők esetén. A részfeladat rövidebb időt igényel, és rövidebb ideig kész az ember olyasmit is csinálni, amit nem szeret. Húzd szét a végrehajtás idejét. A részfeladatok közé iktass be olyan teendőket, melyeket szeretsz csinálni. Így tovább tart a dolog, de nem fogod terhesnek érezni a munkát, nem fogsz késztetést érezni, hogy halogass.

Ha a feladat nem bontható fel, oszd fel az elvégzésére fordítandó időt. Törölj mindent a fejedből, és koncentrálj mondjuk 15 percig a feladatra. Aztán hagyd abba, foglalkozz valamivel, ami pihenteti a szellemet. Utána megint 15 perc a feladattal, aztán megint valami más stb.

SZERVEZZ ÉS TERVEZZ!

A halogatás leghatékonyabb ellenszere, ha el sem kezded a halogatást. Ebben döntő szerepe van a hatékony tervezésnek és önszervezésnek. Kevesen mondhatják, hogy ebben mesterek.

A tervezés első lépése a távlati célok meghatározása. A célok tevékenységünk gondolatban megfogalmazott eredményei, melyeket a jövő egy adott időpontjában remélünk. A tervezés második lépése, hogy a távlati célt részcélokra bontjuk. A harmadik lépés, hogy ezeket feladatokra bontjuk. A negyedik lépés, hogy a feladatokat ütemezzük, aminek eredményeként megkapjuk a cselekvési tervet. A cselekvési tervből és a naponta felmerülő igényekből összeállítjuk a napi feladattervet.

Vegyünk egy példát. A távlati cél - a szándék - testsúlyunk csökkentése egy konkrét súlyra, egy kijelölt időpontig. A részcél olyan részeredmény, amit egy részidőn belül el akarsz érni: például három héten belül három kilót fogysz. Ez pontos, napra lebontott tevékenységi és étrendi terv betartását jelenti.

A jó célnak több követelményt kell kielégítenie. Ezek a következők: világos és érthető; konkrét; mérhető a teljesítmény; van határideje; egyértelműen eldönthető, teljesítettük vagy sem.

Tervezz minden nap. Készíts naponta feladatlistát - reggel, vagy előző este. A teendőket sorold fontosságuk szerint. Szakíts időt arra, hogy esténként elemezd az elmúlt nap történéseit, a teljesítést. Másnapi feladatlistád összeállításánál vedd figyelembe az elemzés tapasztalatait.

Rendszeresen mérd a teljesítményedet. Állandóan dolgozz munkaszervezésed javításán. Mint minden más, a tervezés és a teljesítményelemzés is tanulható, és a legfőbb tanítómester a gyakorlat.

A tervezésnek persze vannak veszélyei is. John Gardner a Self-Renewal (Önmegújítás) című könyvében óvott az öncélú tervezéstől, az aránytévesztéstől. Mint mondta: „...az azzal való túlzott törődés, »hogyan kell csinálni« a dolgokat, olyan betegség, amibe társadalmak belehalnak. Fokozatosan, szinte észrevétlenül mellékvágányra siklik a helyes szándék. A célkövető tevékenység egészén belül túlsúlyra jut a módszerrel, a technikával, az eljárási renddel való beteges törődés, és háttérbe szorul a célkitűzés minősége, mint eredménymeghatározó tényező. A »hogyan csináljuk meg« kezd fontosabbá válni, mint az, hogy mit csinálunk, és egyáltalán megcsináltuk-e.” Aki beleesik ebbe a csapdába, az már nem látja az erdőt, hanem csak a fákat, amiket kerülgetnie kell. A „kerülgetésben” akar kiváló lenni, függetlenül attól, hová tart.

Figyelj mindig a célra. Összpontosíts mindig az előtted álló részfeladatra, anélkül, hogy szem elől tévesztenéd az egészet. Ha lehetőséget látsz, vágj át, rövidítsd az utat. Ne tétovázz kidobni olyan feladatokat, melyek nem visznek közelebb célodhoz. Ne arra összpontosíts, hogy csinálsz egy dolgot, hanem hogy megcsinálod azt. Egy pontosan meghatározott feladat - félig elvégzett feladat, ezért a tervezőmunka meghálálja magát. De - és ez nagyon fontos - nem helyettesítheti a cselekvést. Erről sose feledkezz meg.

Ügyelj arra, hogy fontosságuk szerint foglalkozz a feladatokkal, mert ez az eredményesség legfontosabb előfeltétele.

JELÖLD KI A PRIORITÁSOKAT!

Feladataidat sorold fontosságuk szerint, és a legfontosabbakkal kezd. Edwin Bliss a Getting Things Done: The ABC's of Time Management (Az időgazdálkodás ABC-je) című könyvében hasznos tanácsok olvashatók erről. A szerző a feladatok alábbi csoportosítását ajánlja:

1. Fontos és sürgős. E feladatoknak a listád elején a helye. Azonnal elvégzendők, mert halogatásod következményei súlyosak.

2. Fontos, de nem sürgős. Ezeknek is a lista elején kell lenniük, sokan mégis elhanyagolják őket, mert elvégzésüket el lehet odázni. Néhány példa: rendszeres orvosi vizsgálat, levél egy barátnak, egy kedves szó a hitvesnek, a gyereknek, intim társnak.

3. Sürgős, de nem fontos. Legtöbbünknél ezek vezetik a listát. Sokszor azért, mert mások bíztak meg velük, és szeretnénk elnyerni az elismerésüket.

4. Nem fontos apróságok. Ha tevékenységedben nem lépnek túl egy józan határt, kellemes kikapcsolódást jelenthetnek egy nehéz feladattal való birkózás során. Ám ha túl sok időt szentelsz nekik, a velük való bíbelődés a halogatás egyik formája.

5. Időpocsékolás. Olyan feladatok, melyeknek nincs helyük a feladatlistádon. Ha ilyeneken dolgozol, jussanak eszedbe az amerikai költőnő, Sarah Doudney szavai: „Ó! Az élet elveszett órái, melyek roncsokként sodródnak tova! Ó! mindaz a jó, ami megszülethetett volna, elmerült, anélkül hogy lett volna, ki megsirassa őket.”

Szemedet függeszd a céljaidra, és azokra a feladatokra, amelyek teljesítése érdemi eredményt hoz. Időről időre vizsgáld meg a prioritásaidat, hogy ne tévedj zsákutcába. Ha megváltoznak a körülmények, változtass a listádon. Legyen erőd „nemet” mondani dolgokra, melyek nem közelítenek célodhoz, és csak elvonnak fontos teendőidtől.

LÉGY HATÁROZOTT!

Ha az induláshoz minden együtt van, láss hozzá. A legrosszabb, hogy ott állsz a startvonalnál, és vársz a „kedvező szélre”. Lehet, hogy megjön, de ritkán időben. Ha már döntöttél, ne kezdj újból ingadozni: a kezdés lendületére összpontosíts, ne a majdani akadályokon rágódj. A „katasztrófa-prognózis” hozama még a semminél is rosszabb, mert csak a félelmeid erősödnek. A félelem bénítani fog, amikor pedig a legfontosabb, hogy teljes erőből elrugaszkodj. Hagyd tehát az akadály-szcenáriókat. Egyrészt a legtöbb komoly nehézség nem látható előre. Másrészt, ha találkozol velük, haladás közben is módosíthatsz. Ha rossz utat választottál, ismerd el a tévedésed, is indulj más irányba.

Most egy nagyon fontos dolog. Ha meggyőződtél, hogy elérhetetlen a célod, hagyj fel vele. Ha makacsul tapadsz hozzá, ez rengeteg idődet és erődet emészti fel. Néha nehéz eldönteni, folytasd vagy feladd, de ha elhúzod a döntést, a halogatás csapdájába esel. Ha megrekedtél, és úgy érzed, reménytelenül egyhelyben mozogsz, adj magadnak még egy esélyt vagy tűzz ki egy közeli határidőt, aztán dönts: igen vagy nem. Dönts gyorsan és végérvényesen - és vállald döntésed felelősségét. Így mint legkevesebb elkerülöd az idegeskedést és bénultságot, ami a tartós halogatás következménye.

Fontos figyelmeztetés. Vigyázz, hogy valóban csak akkor add fel, ha már semmi esélyt sem látsz a sikerre. Ha szokásoddá válik, hogy idő előtt meghátrálj, ez megfoszt a siker minden esélyétől. A két rossz véglet tehát: túl korán feladni, vagy túl soká kitartani. Nem árt, ha döntésednél figyelembe veszed, hogy a legtöbb emberre nem az állhatatosság a jellemző. Tanácsos ezért egy picivel tovább próbálkoznod még azután is, hogy úgy érzed, fel kell adnod. Aludj rá egyet, mert lehet, hogy már a cél közelében vagy és egy kevés erőfeszítés már meghozza az eredményt.

KÖTELEZD EL MAGAD!

A siker esélye nagyobb, ha szilárdan elkötelezed magad a végrehajtás mellett. Mondjuk fogadalmat teszel magadnak, elhatározásodról beszélsz másoknak is: élettársadnak, barátaidnak, főnöködnek. Ha mások is tudnak a fogadalmadról, nagyobb a valószínűsége, hogy meg fogod tartani. Legtöbbünk ugyanis jobban fél attól, mit mondanak mások egy megfutamodás esetén, mint mit mondunk magunk erről. Önvádjaink nem számítanak annyit, mint a félelmünk mások bírálatától.

Legyünk azért óvatosak, hogy kiket avatunk a bizalmunkba, mert ha feladjuk a küzdelmet, ezt mások akaratgyengeséggel is magyarázhatják, hiszen nem ismerik a körülményeket. A magyarázkodás pedig ilyenkor nem segít, sőt, még gyanúsabbá tesz minket a szemükben.

Van egy másik szempont is. Akinek szilárd az önbecsülése, az legalább annyira ad a saját véleményére, mint a másokéra, és ez így helyes. Nem érdemes megkockáztatnunk, hogy esetenkénti következetlenségünket vagy tévedéseinket mások felhasználhassák ellenünk. Ezért csak akkor avassunk be másokat szándékainkba, csak akkor beszéljünk nekik arról, milyen fogadalmakat tettünk magunknak, ha hozzánk nagyon közel állókról van szó, és biztosak vagyunk abban, hogy semmilyen körülmények között sem fordítják ellenünk, amit mondtunk nekik.

KERESS EGY RÁVEZETŐ FELADATOT, ÉS AZZAL KEZDJ!

Ha az ember halogat, az első lépésnek sokszor döntő szerepe van, sikerül-e kitörnie a bénultságból. Az első lépés lehet nehéz, de lehet könnyű is.

A rávezető lépés - a rávezető feladat - célja egyfajta bemelegítés, ezért könnyűnek kell lennie.

Rávezető feladaton olyan tevékenységet értek, aminek nincs szerves kapcsolata a halogatott teendővel, de megtöri a jeget, és kedvet teremt a halogatott munkához. A rávezető feladat viszonylag egyszerű, végrehajtása nem igényel hosszabb tervezést, vagy különösebb erőfeszítést. Ha jól választod meg, széttöri a tehetetlenség bilincseit, és a kezdő lendület a célodig röpít.

A rávezető feladat lehet olyan semmiség, mint egy ceruza gondos meghegyezése, vagy egy telefonszám kikeresése, ha valakit fel kell hívnod. Egy kocogó felszerelés vásárlása kedvet csinálhat ahhoz, hogy végre elkezdj reggelenként tornászni, amit már olyan régen tervezel. Rendet raksz az íróasztalodon és ez meghozza a kedved, hogy megírj egy jelentést, aminek már elmúlt a határideje.

A kínai filozófus, Lao-ce ezt mondta: „Az ezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik.” Legyen az első lépésed a rávezető feladat, és ha ezt jól választottad meg, rövid időn belül a fő feladatodon dolgozol - örömmel, lelkesen.

VIZUALIZÁLD AZ EREDMÉNYT!

Gyorsabban és eredményesebben dolgozol, ha lelki szemeiddel képes vagy látni, vagyis vizualizálni tevékenységed eredményét, a megvalósult célt. A vizualizálás fontos szabálya, hogy a lelki képnek világosnak, konkrétnak, életszerűnek kell lennie, ez viszont erős koncentrációt igényel. A koncentrálás és a vizualizálás olyan képességek, melyek megfelelő gyakorlással fejleszthetők.

Menj be a szobába. Zárd be az ajtót. Ülj le egy kényelmes székbe. Csukd be a szemed és lazíts. Töröld a fejedből a zavaró gondolatokat. Képzeld magad elé, hogy kinyitod az ajtót. Koncentrálj erősen minden mozzanatra. Képzeld lelki szemeid elé, amint kezed ráteszed a kilincsre, kinyitod az ajtót. Koncentrálj erősen, amíg nem vagy képes egész világosan látni, ahogy kinyitod az ajtót. Aztán nyisd ki a szemed, és nézz azonnal az ajtóra.

Ha elég erősen koncentráltál, és ha olyan vagy mint az emberek többsége, vágyat fogsz érezni, hogy kinyisd az ajtót. A képzeleteddel felidézett kép arra ösztönöz, hogy cselekedj. Ha nem mész az ajtóhoz, hogy kinyisd, zavaró kényelmetlenséget fogsz érezni.

Ha ugyanilyen életszerűen vizualizálod a megvalósult célokat, gyorsan szakítasz a halogatással. Az emberi lélek sajátja ugyanis, hogy ha egy célt élénken, konkrétan magad elé képzelsz, akkor vágyat érzel a megvalósítására.

A koncentráló képességed függ attól, mennyire vagy laza, és mennyire tisztítottad meg fejed a zavaró gondolatoktól. Gyakorlással ez a képesség is elsajátítható. Van egy módszer, melyet Dr. Herbert Benson, a Harvard Egyetem professzora dolgozott ki. Ez hasonlít a többi meditációs technikához, és a következőkből áll:

Kényelmesen helyezkedj el egy karosszékben, vagy nyújtózkodj ki egy díványon. Lazítsd el az izmaidat. Kezdd a lábujjaiddal, aztán fokozatosan haladj egész az arcizmokig. Lélegezz könnyen, természetesen, az orrodon keresztül. Kilégzés közben ismételgess magadban egy szót, vagy mondatot, ami megakadályozza, hogy a gondolataid elkalandozzanak.

Gyakorolj minden nap, és hamarosan mestere leszel a lazításnak. Amikor ellazultál, gondolataidat fókuszáld a halogatott feladatra. Lásd magad, amint csinálod. Hamarosan tapasztalni fogod, hogy már nem halogatsz annyit.

Előfordulhat, hogy leragadsz egy részletnél, és képtelen vagy látni, hová visznek az erőfeszítéseid. Ilyenkor „lépj hátra”, szakítsd ki magad a részletekkel való birkózásból. Próbáld összefüggéseikben látni a dolgokat és egyetlen pillantással felmérni a feladat ívét - a kezdéstől az eredményig. Aztán gondolkozz el ugyanilyen módon a részfeladatokon és a megoldási lehetőségeken. Ha nem jutsz semmire, kérj valakitől segítséget. Lehet, hogy a társad felfedez valamit, ami a te figyelmedet elkerülte.

HOZZÁÉRTŐEN OSZD BE AZ IDŐD!

Egyáltalán nem mindegy, hogy valaki csupán késik, vagy túl későn érkezik. Vannak feladatok, melyeket időre teljesíteni kell, különben egyáltalán nem teljesíthetők. Ilyenek a születésnappal, házassági évfordulóval és hasonlókkal kapcsolatos dolgok stb. Ha ülsz, és halogatsz, elmulasztod őket.

Vannak viszont feladatok - mondjuk, meg akarok tanulni úszni, vagy le akarok fogyni - melyek bármikor elkezdhetők, de ez nem jelenti, hogy ne lenne határidejük. Kell hogy legyenek határidőid, és törekedned kell ezek betartására.

Az idő értékes valami, ezért ugyanúgy kell gazdálkodni vele, mint más erőforrásokkal. Ha pocsékolod, elveszíted. Ez pedig sokba kerülhet, amint erre Samuel Smiles angol író, az önfejlesztési irodalom klasszikusa rámutatott: „Az elvesztett vagyont pótolni lehet munkával, az elveszett tudást tanulással, az elvesztett egészséget mértéktartással vagy gyógyítással. De az elpocsékolt idő mindőrökre elveszett.”

Vizsgáld meg, milyen tevékenységek minősíthetők időpocsékolásnak, és hagyj fel ezekkel. Ha fontos dolgot halogatsz, joggal vagy magaddal elégedetlen, mert a halogatás - elpocsékolt idő.

Tárd fel időveszteséged forrásait. Ha valahol várakozol, használd ki az idődet. Megírhatsz egy rövid levelet, ami már rég esedékes, de olvashatsz is. Nem kevés alkalom van a nap során, amikor a rövidke időkben végezhetsz egyszerűbb feladatokkal. Az ilyen „hulladékidőket” arra is felhasználhatod, hogy meditálj és lazíts.

Reggelenként fordíts néhány percet napod megtervezésére. Ne igyekezz minden percet beosztani, mert az élet ennyire azért nem precíz. Ha merev az időbeosztásod, dühíteni fog minden váratlan ügy, márpedig ezekre mindig számíthatsz. Vezess feljegyzéseket arról, mire megy az időt. Ez segít, hogy ésszerűsítsd időgazdálkodásodat.

Parkinson törvénye kimondja, hogy a munka mindig kitölti a rendelkezésére álló időt. Ez fordítva is igaz. Sok-sok haszontalan tevékenységtől és hiábavaló erőfeszítéstől menekülhetsz meg, ha kevesebb időt adsz magadnak a nem fontos feladatokra. Ne feledkezz meg a határidőkről, és tartsd be őket. Oszd be gondosan az idődet, és ez meg fog óvni a tétlenkedéstől és a halogatástól.

DELEGÁLJ!

Ha betemet egy bonyolult feladat és vannak beosztottaid, bízd a teendők egy részét másokra.

A delegálás első lépése, hogy felparcellázod a feladatot világosan elkülöníthető, egészként kezelhető részekre. A második lépés, hogy ezek végrehajtását delegálod. Nagyon fontos, hogy a közreműködők világosan lássák a célt, ismerjék illetékességi körüket, lássák a kapcsolódási pontokat. A ködös feladatkiadás elkerülhetetlenül halogatásra vezethet náluk, aminek az lesz a következménye, hogy több munkát kapsz vissza, mint amennyit kiadtál. Ha az indulásnál megkapnak minden információt, nem lesz szükségük arra, hogy állandóan zavarjanak dolgok tisztázása miatt.

Ha részfeladatok végrehajtását átruháztad másokra, nekiláthatsz annak, amit megtartottál magadnak. A beérkező eredményeket aztán összegezed. Ez a delegálás harmadik lépése. Ezzel a módszerrel bonyolult, nagy terjedelmű munkák gyorsan és eredményesen elvégezhetők. És ami leg-alább ilyen fontos, az együttműködés örömet nyújt a résztvevőknek, mert hozzájárulhatnak egy fontos feladat elvégzéséhez.

LÉGY PÁRTATLAN!

Tevékenységed ütemezése és eredményessége gyakran másoktól is függ. Ez halogatásra, és szükségtelen idegeskedésre vezethet.

Meg kell tanulnod olyan körülmények között is dolgozni, amikor nem ritkák a személyi konfliktusok. Kezeld mások véleményét tapintatosan és megfontoltan. Kezelj mindenkit egyenlőként, igyekezz örömet szerezni nekik. Köss kompromisszumot az ellenfeleiddel.

Emberekkel kapcsolatos félelmeid lehetnek megalapozatlanok, de ha a konfliktusok nem szűnnek, igyekezz ezektől függetleníteni magad. Ennek két útja van: megállapodás és elkülönülés. Ha a megállapodásra tett próbálkozásaid sikertelenek, egyszerűen tedd a dolgodat minden bírálat ellenére.

Ha mások véleménye és érzései miatt halogatod a teendődet, ezzel alkalmat adsz nekik, hogy irányítsák életedet. Ez nemcsak idegesítő, de céljaid elérését is akadályozza. A te életedet neked kell élned. Meg kell próbálnod a legtöbbet kihozni belőle, és nem szabad hagynod, hogy ebben mások akadályozzanak.

FORMÁLD A KÖRNYEZETEDET!

Ha a környezeted nem felel meg az igényeidnek, ez halogatásra vezethet. Lehet rossz a megvilágítás. A helyiség lehet túl meleg, túl hideg, túl zajos. Ezek zavarhatnak, kedvedet szeghetik, és az eredmény: halogatod a fontos feladatok elvégzését.

Gondold végig, milyen környezet felelne meg neked. Milyen megvilágításra van szükséged, milyen zajszintet viselsz el idegeskedés nélkül. Kísérletezz. Dolgozz egyedül és másokkal. Dolgozz korán reggel, aztán későn este és napközben. Vizsgáld meg, mikor vagy a leghatékonyabb. Dolgozz közvetlenül egy kiadós testmozgás előtt és után. Állapítsd meg, milyen körülmények között tudsz csúcsteljesítményt nyújtani.

Alakíts ki olyan munkafeltételeket, melyek a legkedvezőbbek számodra. Végezd el a szükséges változtatásokat. Igyekezz olyan környezetben dolgozni, amely ösztönzően hat rád. Ne tétovázz, hanem változtass, ha ez segít szakítani a halogatással.

IDŐNKÉNT KAPCSOLÓDJ KI!

Keményen dolgozva, időnként érezhetsz unalmat és fáradtságot, és ahelyett, hogy végeznél a feladattal, vagy egy újba fognál, halogatsz. Ilyenkor tarts szünetet, kapcsolódj ki. Leállás előtt juss el egy olyan pontig, ami lehetővé teszi, hogy amikor visszatérsz a munkához, könnyű legyen folytatnod.

A fizikai tevékenység - különösen a séta - pihentető kikapcsolódás. Ha munkádban elérkeztél egy előre kijelölt ponthoz, és nehéz folytatnod, állj fel, és tégy egy sétát. A járás felfrissíti az agyad, és ösztönzi a szívműködést. A látvány és a hangok új elképzelések megszületését segíthetik. Feltöltődsz erővel, és könnyebb lesz befejezned a feladatot.

Ha fizikai fáradtságot érzel, pihenj egy kicsit. Egy rövid szunyókálás segít elűzni a fáradtságot. Másik előnye, hogy a tudatalattid közben dolgozik a problémákon, és lehet, hogy gyökeresen új gondolatokat dob fel.

A CSELEKVÉSI TERV

A tegnap csupán álom, ami sosem térhet vissza. A holnap csupán látomás, aminek megvalósulására nincs garancia. Csak a mával rendelkezel. Ha halogatsz, elveszted. Ám ha teljes szívvel, teljes lélekkel éled ezt a mát, a tegnap a boldogság álma, a holnap pedig a remény látomása lesz.

Az elmúlt fejezeteket olvasva megismerhetted, miért halogat a legtöbb ember, és nyilván azt is látod, milyen okok miatt halogatsz te. Megismerkedtél egy sor halogatásmegszüntető módszerrel. Közöttük biztos vannak számodra ismertek és újak is, és olvasás közben továbbiak jutottak eszedbe.

A következő feladat, hogy elkészítsd a cselekvési tervedet. Olyan tervet, amely a te igényeidre épül, a te képességeidet és korlátaidat veszi figyelembe. Ez cselekvési kalauzként egységbe foglalja mindazt, amit megismertél, elfogadtál, kigondoltál a könyv olvasása során. A cselekvési terv iránymutatóul szolgál arra, mit, mikor és hogyan teszel.

Nincs ingyen vacsora, és nincs könnyű módszer arra, hogyan lehet megszabadulni rossz szokásoktól. Ha szakítani akarsz a halogatással, meg kell érte dolgoznod.

MIT TEHETSZ MOST, AZONNAL?

Amint befejezted a könyvet, azonnal kezdj bele a cselekvési terv elkészítésébe. Ebben segíthet néhány rávezető feladat elvégzése. Tedd rendbe az asztalodat. Takaríts el mindent, kivéve azokat a dolgokat, amelyekre szükséged van a munkához. Tisztítsd meg a fejed a feladathoz nem kapcsolódó gondolatoktól.

Ha olyan programot tervezel, amelynek célja erőnléted javítása, kezdd el azonnal. Csinálj öt fekvőtámaszt, öt guggolást, törzsforgatást. Ha le akarsz szokni a cigarettáról, ki a csomaggal a szemétbe. Ha munkahelyet akarsz változtatni, vedd kézbe az újságokat, nézd át az álláshirdetéseket, szervezz néhány felvételi beszélgetést. Ha vizsga előtt állsz, vedd elő a tankönyvet, olvass el egy fejezetet. Ha már régen szeretnél írni egy barátodnak, végy elő egy borítékot, és címezd meg, kezdd írni a levelet.

Minden határozott „nem” a halogatás csábítására csökkenti a csábítás erejét. Az ilyen rögtönzött, apró „nemek” erőt adnak, hogy nagyobb ívű szokásmódosító vállalkozásba kezdj. Minden apró siker a nagy sikerhez vezető út egy-egy darabkája.

MIT TEHETSZ HOSSZÚ TÁVON?

Fogalmazd meg a céljaidat, és az ezekhez kapcsolódó feladatokat, majd a határidők ismeretében ütemezd a végrehajtásukat. A cél nyilván a krónikus halogatás felszámolása.

Első lépés. Megfogalmazod a célokat. Ez történhet valahogy így: 200…-re (pontos dátum) meg akarom valósítani, el akarom érni ezt meg ezt (a halogatott teendő céljának rövid, de pontos leírása).

Második lépés. Sorra veszed azokat a feladatokat, melyeket meg kell oldanod, hogy elérd az adott célt.

Harmadik lépés. Határidőzöd a feladatokat.

Ez utóbbi már cselekvési terv, így csupán egy valami van hátra: neki kell gyürkőzni a legfontosabb cél első feladatának. A cél teljesítésének határideje lehet egy hét, két hét, három hét, egy hónap, fél hónap, egy év, két év, fél év - bármi, de a feladatok teljesítése rendszeres munkát igényel.

Figyelmedet összpontosítsd arra, mennyit végeztél már el, ne pedig arra, mennyi van még hátra. Dolgozz gondolkozási szokásaid módosításán: a pozitív beállítottság, ha cselekvéssel párosul, csodákra képes. Rendszeresen idézd fel magadban a sikereidet, erősítve az önbizalmad.

Ne idegeskedj azon, megtalálod-e mindig a legjobb megoldást. Ha elégedett vagy magaddal és a munkáddal, időben rá fogsz bukkanni ezekre. Vizualizáld a célokat, aztán vágj bele. Tartsd magad a tervedhez, és örülj a sikereidnek. Az eredmény nem marad el.

HAGYJ FEL A HALOGATÁSSAL - CSINÁLD!

2. könyv

TERVEZD A SIKERT!

ELŐSZÓ

Elkészülni! Vigyázz! Vigyázz! Vigyázz...

Sokan vannak, akik beneveznek a sikerért folyó küzdelembe, de sosem hagyják el a starthelyet.

Csak kudarcélményben van részük, mert bármit tesznek, nem jutnak előbbre. Tréningekre, sikerszemináriumokra járnak, lazítási gyakorlatokat végeznek, meditálnak, de semmi sem segít. Minden elérhető önsegítő, önfejlesztő könyvet elolvasnak. Mindent igyekeznek úgy csinálni, ahogy azt a sikeresek teszik, de ennél tovább nem jutnak.

Nekem is részem volt ebben a csalódásban. Bizakodásom a sikerben általában ritkán tartott tovább egy hétnél, aztán ismét a régi kerékvágásban találtam magam: nem tudtam, mi legyen a következő lépés.

Nem az volt a baj, hogy nem akarnám jobban csinálni, vagy figyelmen kívül hagytam volna a nehézségeket. A baj az volt, hogy nem tudtam, hol és hogyan kezdjem el. Nem volt tervem, és nem tudtam, hogyan tervezzek. Úgy éreztem magam, mint aki elvesztette az irányt, és ki van téve a szeszélyes hullámoknak és örvényeknek.

Mindnyájan tudjuk, milyen elkeserítő, ha az ember képtelen elérni egy értelmes célt. Fel akarsz emelkedni a siker csúcsaira, de még az ösvényt sem tudod meglelni. Vacak érzés.

Végül elhatároztam, többet nem akarom vacakul érezni magam. Úgy döntöttem, jogom van arra, hogy álmaim és céljaim megvalósuljanak. Azt akartam, végre elmozduljak az A pontból, ahol megrekedtem, és eljussak a B pontba, ahová el akartam jutni. Megtanultam, hogyan kell tervezni.

Néhány évig egyetemek és főiskolák menedzsment tanácsadója voltam. Arra oktattam embereket, hogyan kell tervezni a tevékenységüket: hogyan kell tervezni mindent - a napi tevékenységtől kezdve az éves költségvetésig bezárólag. Tanítványaim rájöttek, hogy a tervezés nem olyan nehéz, mint gondolták. Mindenki rájön erre, aki elszánja magát, és komolyan belevág a dologba.

Tapasztalataimat ebben a könyvecskében foglaltam össze. Pontosan az van benne, ami ahhoz kell, hogy elhagyd azt a bizonyos starthelyet, és nekilendülj. Pontosan az van benne - se több, se kevesebb.

Tehát: Elkészülni... Vigyázz... RAJT!

James R. Sherman, Ph.D.

BEVEZETÉS

„Az ezer mérföldes út is egyetlen lépéssel kezdődik.”

Bárki nyugodtan fogadhat az utolsó dollárjára, hogy Lao-Ce, a kínai filozófus nem akkor fogalmazta meg ezt a gondolatot, amikor éppen átugrotta a kínai nagy falat, hogy irányt vegyen valamerre. Ha valaki ezer, vagy akár tíz mérföldes útra vállalkozik, annak valamit mindenképpen tudnia kell arról, hová tart. Ha nem tudja, úgy jár, mint Alice a Csodaországban.

- Kedves Fakutya - kérte Alice - lenne szíves megmondani, merre kell mennem?

- Az attól függ, hová akarsz jutni - felelte az.

- Ó, az egészen mindegy - mondta Alice.

- Akkor az is egészen mindegy, hogy merre mégy - mondta a Fakutya. - Csak menj, menj, ameddig...

- Ameddig valahová el nem jutok - vágott közbe büszkén Alice.

- Valahová okvetlenül eljutsz - mondta a Fakutya -, ha elég sokáig mégy.

Alice-t nem különösebben zavarta, hogy nem tudja, merre tart, te azonban kedves olvasóm, biztos nem így vagy vele. Mert ha számodra is mindegy lenne, hogyan alakul az életed, nem vetted volna kézbe ezt a könyvet. Tudod, hogy vannak dolgok, amelyeket szeretnél jobban csinálni, hogy vannak dolgok, amelyekből szeretnél többet, jobbat, hogy vannak dolgok, amelyekre vágysz, és elégedetlen vagy, mert nem tudod, hogyan kaphatod meg őket.

A csalódottság, a reményvesztettség érzése bátortalanná teszi az embert. Haladásodat vánszorgássá silányítja, kétségbeesést és aggódást szül, belesüppeszt a kétségbeesés mocsarába. Ha nem szakítod ki magad a szorításából, ugyanolyan tanácstalanul fogsz hányódni, mint Alice a Csodaországban. A megoldás: tervezés. Kijelölöd a céljaidat, és állhatatosan követed őket.

Ha sikeres akarsz lenni, meg kell határoznod, hol állsz most, hová akarsz eljutni, fel kell térképezned, mit kell tenned, hogy eljuss oda; aztán a lehető legkevesebb körülményeskedéssel meg kell valósítanod a célodat, vagyis cselekedned kell.

Ezek egyszerű lépések, de sokan vannak, akik nehéznek találják őket.

A terv magában rejti a siker zálogát. Ahhoz, hogy élvezd a tudatos jövőformálás áldásait, csupán arra van szükség, hogy következetesen és hozzáértően tervezz és cselekedj. Ha ezt teszed, nem fogsz körbe-körbe szaladgálni, mint egy levágott fejű csirke, hanem egyenesen haladsz egy tartalmasabb, jobb, gazdagabb élet felé.

A tervezés - a siker gyakorlat által igazolt módszere, de csak akkor, ha kiaknázod a benne rejlő lehetőségeket. Ha elégedett vagy eredményességed mai szintjével, és úgy gondolod, a tervezés felesleges időpocsékolás, tedd le a könyvet. Nem hozzád szól.

Ám ha dühös vagy, csalódott és elkeseredett, mert napjaid eredménytelenül telnek, tanulmányozd a könyvben leírt módszereket. Ezek megszabadítanak attól, hogy úgy élj, mint Alice a Csodaországban. Segítenek, hogy elmozdulj a startvonaltól, és elindulj a többet, jobbat, sikeresebbet ígérő jövő felé.

Kezdjük azzal, hogy mi a tervezés.

MI A TERVEZÉS?

A tervezés a remélt jövő gondolati megjelenítése, és azoknak a hatékony lépéseknek a feltérképezése, amelyek biztosítják ennek a jövőnek a megvalósítását.

A tervezés a döntés és a problémamegoldás ésszerű, rendszeres módszere, amely kombinálja a tapasztalatot, a tudást és a hozzáértést annak tárgyilagos értékelésével, hol tartunk most, és hová akarunk jutni.

A terv felfedi azokat a kockázatokat, melyekkel számolnod kell az ismeretlen jövő felé vezető utadon. Segít felismerned azokat a lehetőségeket és veszélyeket, amelyek befolyásolják a sikert. Megmutatja, hogyan aknázd ki a kedvező alkalmakat. Irányelvként szolgál sajátos sikertechnikák bevetéséhez. Arra ösztönöz, hogy fantáziálás helyett a tények nyelvén gondolkozz a jövőről. Hatalmat ad a kezedbe, hogy megtörténtté tedd a vágyott holnapot.

A tervezés segít, hogy olyan valaki légy, aki lenni szeretnél.

A tervezés azzal kezdődik, hogy elhatározod, jobban akarod csinálni a dolgokat. Ahogy gyűlnek a tapasztalataid, és megtanulod, hogyan vázolj fel alternatív utakat, munkád egyre nagyobb lendületet vesz. Haladásod akkor gyorsul fel igazán, amikor cselekedni kezdesz, és megoldod a feladatok egész sorát. A csúcspontot az jelenti, amikor elértél egy célt, hogy aztán egy következő, még nagyobb célt tűzz magad elé. És ez így megy tovább.

A TERVEZÉS SAJÁTOSSÁGAI

A hatékony terv tárgyilagos és rugalmas, bátorít a módosításokra, vagyis a tények mély tiszteletére. Megvilágítja a valóság rejtett zugait, konkréttá teszi az elképzelt jövőt. Mutatja, milyen gyorsan kell haladnod, milyen messzire kell jutnod, hogy célodat elérd. Ezzel mérhetővé teszi a siker esélyét. A hatékony tervben rejlő lehetőségek minden képzeletet felülmúlnak.

A tervezésnek két fő típusa van. Az egyik a jövővel foglalkozik, a másik azzal, ami itt van és most.

A lehetséges jövő terve olyan eseményeket elemez, amelyek nem történtek meg, a jelennel laza a kapcsolatuk, és jellegüket tekintve egyfajta jövőjóslatok. Ilyen például egy új munkahely, egy esetleges betegség, az időjárás változása vagy egy gyermek születése. Nincs mindig lehetőségünk rá, hogy irányítsuk az eseményeket, de a gondos tervezés elősegíti, hogy eredményesen alkalmazkodjunk hozzájuk.

Az itt és most terv a konkrét helyzetünkkel foglalkozik. Ilyen lehet például, hogy néhány kilót le akarunk adni, meg akarunk szabadulni egy rossz szokástól, szabadságot akarunk kivenni vagy egy új kapcsolatot akarunk létesíteni. Irányíthatjuk az eseményeket és elérhetjük a változást, ha egy itt és most cselekvési tervet készítünk.

E két típuson túl a tervezésnek más formái is vannak. Az egyiket nevezhetjük a mestertervek másolásának. Ennek lényege, hogy utánozni próbáljuk, amit mások már megcsináltak. A másik megközelítés az analitikai tervezés. Tanulmányozzuk a problémát, cselekvési változatokat dolgozunk ki, és kiválasztjuk a legjobbnak tűnő megoldást.

Most már a sűrűjében vagyunk. Néhány további koncepció a tervekre vonatkozóan.

TERVEZÉSI MODELL

A tervezési modellek miniatűr megjelenítései mindannak, ami a valóságban történik. Lehetővé teszik, hogy lelki szemeinkkel lássuk, mit is tervezünk valójában.

A tervezési modellek képezik azt a struktúrát, melyre ráépíthetők a tervek, legyenek azok bármilyen bonyolultak, rövid vagy hosszú távúak. Ha már megismerted a tervezés szerkezetét és megbarátkoztál vele, bármihez használhatod a modellt.

Ez a könyv a belülről kifelé történő tervezés modelljét követi. A modellt azért nevezik így, mert döntően az egyénre összpontosít. Ennek ellentéte a kívülről befelé modell, amely az egyént körülvevő valóságra összpontosít. A tervet készítő személy - te és én - csak másodikként jövünk. A két modellről röviden a következőket mondhatjuk:

A belülről kifelé tervezés során a dolgokat ahhoz igazítjuk, hogy mit csinálunk most és mit leszünk képesek csinálni a jövőben. A folyamat megtanít, hogy azokra a dolgokra összpontosítsunk, amelyeket jól csinálunk, és amelyeket élvezünk csinálni. Arra bátorít, hogy azt csináljuk, ami lehetséges, ahelyett, hogy egy tényektől elrugaszkodott képzeletre alapozott valóságból kiindulva vállalnánk kockázatokat.

A belülről kifelé tervezés magába foglalja annak meghatározását, mit kell tennünk nekünk magunknak, hogy elérjük rövid távú és hosszú távú céljainkat. Igényli a tárgyilagos önértékelést, mert ez növeli a terv megbízhatóságát, hiszen azok a sajátosságok, tulajdonságok, vonások, amelyek téged, engem, mint egyént jellemeznek, mélyrehatóbbak, tartósabbak, mint a világ változó sajátosságai.

A kívülről befelé tervezés során azt használjuk fel, amit mások gondolnak arra nézve, mi történik most, és mi fog történni a jövőben. A munka külső trendek, feltételek és más környezeti tényezők állandó elemzését igényli.

A vállalatok, amelyek kívülről befelé terveznek, várnak hogy információkhoz jussanak a legújabb gazdasági trendekre vonatkozóan, ahelyett, hogy abból indulnának ki, amit saját gazdasági helyzetükről tudnak. Az egyének addig halogatják a cselekvést, amíg valaki nem közli velük, hogy az idő megérett a tettekre.

A kívülről befelé tervezésre jellemző az időkésleltetés, mivel csak olyan információkra alapoz, amelyeket mások gyűjtöttek és készek a tervező személy rendelkezésére bocsátani. Ezért ha a kívülről befelé modellt használjuk, várnunk kell, amíg hozzájutunk a szükséges adatokhoz.

A tervezés lépései lényegében ugyanazok minden típus és minden modell esetében. Az alábbiakban ismertetendő lépésekben a legtöbb tervezési szakértő egyetért, és a belülről kifelé megközelítést követik.

A TERVEZÉS HÉT FŐ LÉPÉSE

l. Értékelés: Elégedetlen vagy azzal, aki vagy, azzal, amit csinálsz. Látod, hol tartasz, felismered, hogy változtatnod kell, akarod, hogy változzon a helyzeted.

2. Elkötelezettség: A változtatás szükségességének felismerése arra vezet, hogy elkötelezed magad a változtatás mellett. Felismered, hogy a tervezés az egyetlen mód, ahogy ez lehetséges, és időt különítesz el arra, hogy rendszeresen tervezd a tevékenységed.

3. Vizsgálódás, információgyűjtés: Életed minden oldalát vizsgálat alá veszed. Különös gonddal tanulmányozod azokat az eseteket, amikor sikeres voltál vagy kudarc ért. Elkészíted képességeid listáját, amelyeket fel tudsz ajánlani másoknak azért cserébe, amire szükséged van. Elkészíted azoknak a gyengéidnek, negatív vonásaidnak a listáját, amelyeknek terheit viselned kell. Feltérképezed személyes kapcsolataidat, különös figyelmet fordítva azokra, amelyekben versenyezned kell másokkal, hogy előbbre juss. Kiszámolod, mennyi időt fordíthatsz tervezésre, és számba veszed azokat az előnyöket, amelyekre a tervezés eredményeként számíthatsz. Végül felméred azokat a kockázatokat, amelyekkel számolnod kell, miközben a kívánatos változásokon munkálkodsz.

4. Döntés: Tudásodra, megérzésedre támaszkodva becsülöd, mi várható a jövőben. Ugyancsak a tapasztalatodra és megérzéseidre támaszkodva vázolod lehetséges válaszaidat. Kiválasztod a leginkább ígéreteseket.

5. Szervezés: Kiválasztod azokat a célokat, amelyek a leginkább megfelelnek a igényeidnek, és meghatározod a módszereket, melyek hatékonynak tűnnek, hogy célba juttassanak. Időszakaszokat jelölsz ki, ütemterveket készítesz, és kidolgozod haladásod értékelésének módját.

6. Felkészülés: Mindent összegyűjtesz, ami szükséges, hogy végrehajtsd a cselekvési tervedet. Elvégzed terveden az utolsó simításokat, és felkészülsz a váratlan nehézségek megfelelő kezelésére.

7. Végrehajtás: Nekilátsz a feladatodnak. Időről időre megállsz, hogy a célok tükrében értékeld a teljesítményed. Ha problémák vannak, megvizsgálod, mit változtass az irányon és a módszereken.

Megéri mindez a fáradságot? Garantálom, hogy megéri!

A TERVEZÉS ELŐNYEI

A tervezésnek annyi előnye van, hogy lehetetlen mindet felsorolni. Itt vannak a legfontosabbak.

1. Irányt ad: A tervezés egész gondolkozásunkat a jövő felé fordítja, és eltereli figyelmünket a múlt kudarcairól.

2. Koordinál: A tervezés koordinálja a sikerért folytatott küzdelmünk minden mozzanatát, és ezeket jól kiegyensúlyozott programba foglalja.

3. Mércét szolgáltat az értékeléshez: A tervezés elősegíti, hogy olyan értékelési normákat dolgozzunk ki, amelyekkel mérhetjük teljesítményünket és haladásunkat a cél felé.

4. Segít világosabban látni: A terv - a világos és egyértelmű cél megfogalmazásnak köszönhetően - biztosítja, hogy világosabban lássuk, mit akarunk elérni az életben.

5. Felkészít a váratlan fogadására: A tervezés segít felismerni, milyen oldalról számíthatunk váratlan problémákra, és segít megoldásokat kidolgozni ezekre.

6. Megvilágít dolgokat: A tervezés mutatja a feladatok és tevékenységek közötti kapcsolatot, és hogyan alakíthatók ezek a hatékonyság és eredményesség növelése érdekében.

7. Ösztönöz: A tervben foglalt jövőkép óriási hajtóerő, ami lehetővé teszi, hogy legyőzzünk akadályokat, elkerüljük a zsákutcákat.

A TERVEZÉS VESZÉLYEI

Nincs a világon semmi, ami hibátlan lenne, és mentes lenne a veszélyektől. Ez igaz a tervezésre is. Hihetjük, hogy mindent helyesen csináltunk, ám nincs rá garancia, hogy nem ütközünk problémákba. Melyek jelenthetnek veszélyt számunkra?

1. A természetes viselkedés képességének elvesztése: A természetes viselkedés titka a rugalmasság. Ez azt jelenti, képesek vagyunk kiaknázni az adott konkrét helyzetben rejlő lehetőségeket. A természetes, spontán választ lehetetlen terveznünk, de tervezhetjük, hogy rugalmasak leszünk. Ez a megoldás kulcsa. Ha a tervezésben és a végrehajtásban rugalmasak vagyunk, nem veszítjük el képességünket a spontán válaszokra a lehetőségek kiaknázásában, és görcsök nélkül fogunk cselekedni.

2. Túlzott hit a tervezésben: Ha az indokoltnál jobban hiszünk a terveinkben, még parancsoló szükség esetén is félni fogunk változtatni rajtuk, és valami újjal próbálkozni. A vak hit gátolni fog, hogy meglássuk az akadályokat, és azokat a lehetőségeket, amelyek növelik a siker esélyét. Haladás helyett berágunk a terveinkkel, és csikorogva leragadunk.

3. A fejlődés hiánya: Ahhoz, hogy produkáljunk és fejlődjünk, szükségünk van az új gondolatok, új ismeretek ösztönzésére és izgalmas élményére. Ha nem fejlődünk, megrekedünk. Mindegy, mennyire jóknak tűnnek terveink az indulásnál, indokolt esetben változtatnunk kell rajtuk, különben zátonyra futunk.

4. Lelki gyötrődés: A fegyelmezetlen tervezés eredménye: rövidlátó döntések, az alkotó gondolkodás hiánya és képtelenség arra, hogy újítsunk. Ez fokozhatja bennünk a kudarc érzését, és olyan boldogtalanságra vezethet, ami rosszabb, mintha egyáltalán nem terveznénk tevékenységünket.

5. Beteges ragaszkodás a módszerekhez: Ha a hogyan csináljuk fontosabbá válik számunkra annál, sikerül-e eredményre jutnunk, a módszerek, a technikák, az eljárási részletek fokozatosan rátelepednek, és megfojtják a célirányos tevékenység egészét. A jövővel kapcsolatos álmaink nyári romantikus kalandként tovatűnnek.

MI KÖVETKEZIK EZUTÁN?

Ha felismertük a tervezés szükségességét, és úgy döntöttünk, tervezni fogjuk a jövőnket, ezzel már megtettünk két fontos lépést. Mivel sokan még idáig sem jutnak el, már ezzel a két egyszerű lépéssel az élmezőnybe kerültünk. A második fejezetben látni fogjuk, miért képtelenek olyan sokan felzárkózni az élbolyba.

A harmadik részben huszonkét olyan módszerről olvashatunk, melyek biztosítják, hogy hozzáértően tervezzünk.

Az utolsó rész nyolc hatékony módszert ismertet terveink megvalósítására. Ezek alkalmazása garantálja, hogy elérjük céljainkat.

MIÉRT NEM TERVEZNEK EMBEREK?

A tervezés sok munkát és szellemi nyitottságot igényel. Tudnunk kell, hol tartunk az életben, milyen választási lehetőségeink vannak, hová akarunk eljutni, és mit kell tennünk, hogy el is jussunk oda. Ehhez szükség van az önvizsgálatra. Arra, hogy mindenre kiterjedően elemezzük, mik az erősségeink, mik a gyengéink, milyen gondolatok uralják nézeteinket, tetteinket, milyen érzelmeket táplálunk.

Lehet, hogy a munkától való félelem váltja ki sokaknál, hogy minden előzetes mérlegelés nélkül csak csinálják a dolgaikat. Úgy vélik, merő időpocsékolás azzal foglalkozni, mi történhet a távoli, homályos jövőben. Inkább hagyatkoznak a misztikus véletlenre, bízván, hogy az meghozza számukra a sikert. Figyelmen kívül hagynak azonban egy fontos tényt: soha senki sem volt még tartósan sikeres, ha csupán a véletlenre hagyatkozott.

A véletlenről azt tartják, hogy az nem más, mint a megmagyarázhatatlan események személytelen, cél nélküli meghatározója. Tiszta véletlen, hogy egy kókuszdió mikor esik le a fáról és landol észrevétlenül a homokban. Ám ha ugyanez a kókuszdió a fejemen kötne ki, ezt szerencsétlenségként értékelném, és igazam lenne.

Az olyan véletlent, amely hatással van az emberi érzelmekre, szerencsének vagy szerencsétlenségnek nevezzük. Nem befolyásolhatjuk a véletlent, de azt befolyásolhatjuk, hogyan reagálunk rá. Ha senki sincs jelen, hogy lássa leesni a kókuszdiót, ez egyszerűen véletlen esemény. Ám ha valaki észreveszi, hogy a dió esik lefelé, és félreugrik, hogy elkerülje az ütést, joggal mondhatjuk, hogy szerencséje volt-mert látta, mi fog történni, és sikeresen megelőzte a bajt.

A tervezés segít, hogy szerencsénk legyen, mutatva, hogyan reagáljunk egy zuhanó kókuszdióra és az élet más véletlenjeire. A gondos tervezés eredményeként gyakrabban leszünk szerencsések, ezzel fokozzuk esélyünket a sikerre. Ennek magyarázata az, hogy mivel előre számolunk a kedvező lehetőségekkel - vagyis a szerencsés véletlenekkel - ki tudjuk őket aknázni. Ha a véletlenekre nem tudunk előre meghatározott módon reagálni, megfosztjuk magunkat a szerencsétől, mi több, kitesszük magunkat a szerencsétlenségnek, melyet megelőzhettünk volna.

Akik sikerüket a véletlenre bízzák, legtöbbször a rövidebbet húzzák.

Nem csupán a véletlenre adott rossz válaszuk miatt. Ebben szerepe van annak a makacsságuknak is, hogy azért sem fognak tervezni. Itt van néhány magyarázat erre a magatartásra:

ROSSZ BEÁLLÍTOTTSÁG

Akik nem akarnak tervezni, vagy akiket akaratuk ellenére kényszerítenek rá, hogy tervezzék tevékenységüket mámoros örömmel bizonygatják, miért nem működnek a tervek. A tervezéssel kapcsolatos beállítottságuk segít nekik racionalizálni a sikertelenségüket.

„A tervezés túlságosan sok időt igényel. Vannak fontosabb teendőim is.”

„A tervezés túl sok munkát igényel. Nem éri meg a fáradságot.”

„A jövő túlságosan is bizonytalan ahhoz, hogy a tervezés segíthetne. Nem láthatunk a jövőbe, akkor hát minek tervezzük.”

„Nem értem a tervezés értelmét, és nem fogok időt pocsékolni annak elsajátítására, amit semmire sem tudok használni.”

„A mának kell élnünk, és nem a jövővel kell törődnünk. Ami most történik, sokkal fontosabb, mint ami holnap történhet.”

„A megérzésre és nem a tervezésre kell támaszkodnunk. Én meg szoktam érezni, ha valamit jól csinálok és ez jobb nekem, mint a tervezés.”

MAKACSSÁG

Az ellentmondásos tények láttán megnyilatkozó makacsság szinte biztos receptje a kudarcnak. Olyan vonás ez, amivel gyakran találkozunk azoknál, akik beosztásuknál vagy más okoknál fogva meggyőződésük ellenére tervezni kénytelenek. Azért néznek ellenszenvvel a tervezésre, mert valaki azt mondta nekik, hogy tervezzenek. Sokan tudatosan torpedózzák meg a tervezést, hogy ilyen módon juttassák érvényre, ők nem „fogaskerekek”, ők egyéniségek. Ez lehetővé teszi számukra a felelősség elkerülését, ha a tervekről később kiderül, hogy rosszak voltak.

TÚLZOTT OPTIMIZMUS

A szélsőségesen optimista személyek nem látnak okot a tervezésre, mert arra számítanak, a jövő ugyanolyan rózsás lesz, mint a jelen. Figyelmen kívül hagyják a veszélyeket, nem vesznek tudomást a rossz hírekről, és nem hajlandók tényként kezelni azokat a nehézségeket, amelyek ott tornyosulnak a szemük előtt. Túlzott becsvágyuk, az azonnali nyerés vágya, képtelenségük arra, hogy a valóságot megkülönböztessék az álmaiktól, olyan hitbe ringatja őket, hogy az élet mindig csodálatos lesz.

Ezek az álmodozók híján vannak az előrelátásnak, ami szükséges, hogy alkalmazkodjanak a váratlan helyzetekhez. Nem elég fegyelmezettek, hogy előre tervezzenek, ezért általában képtelenek reagálni, amikor a kártyaváruk összeomlik.

A VALÓSÁG HIBÁS ÉRZÉKELÉSE

Akik képtelenek tárgyilagosan látni, hol állnak, hová tartanak, mit kell tenniük, hogy céljaikat elérjék, híján vannak a képességnek, hogy felismerjék az erősségeiket és a gyengeségeiket, azokat az akadályokat és kedvezőtlen fordulatokat, melyek haladásukat fenyegethetik. Azért nem tervezik életüket, mert nem látják, hogy mit kell tenniük, hogy előbbre jussanak.

Vannak közöttük, akik olyan mereven skatulyázzák a világukat, hogy képtelenek meglátni az összefüggéseket. Előítéletes gondolkozásuk sémáiban értelmezik a valóságot, és képtelenek megérteni, ha valaki másként közelít dolgokhoz. Ott állnak egy rejtvény részleteivel a kezükben, és azokat nem tudják értelmes egészbe összerakni. Ezért sok lehetőséget szalasztanak el, melyek tervezéssel áttekinthetők lennének, és segíthetnék őket a sikerben.

Az ilyen személyek közül sokan egy halom véletlenszerű információval vannak telítve, ezért annyira össze vannak zavarva szándékaikat illetően, hogy nem érzékelik a körülöttük zajló változásokat. Amikor végül észreveszik, hol állnak, túl nagy a zűrzavar a fejükben, hogy váltsanak, vagy dolgaikat hosszabb távon tervezzék.

ISMERETEK ÉS GYAKORLAT HIÁNYA

Sokan azért nem terveznek, mert nem képesek elsajátítani azokat az ismereteket és azt a jártasságot, ami szükséges, hogy feltérképezzenek egy mából a jövőbe vezető utat. Nem képesek időben észrevenni, vagy hatástalanítani az akadályokat. Ez aztán problémákhoz vezet. Megint mások nem rendelkeznek azokkal az eszközökkel és felkészültséggel, hogy ha már felismerték, meg is oldják a problémákat. Mivel nem tanultak meg tervezni, képtelenek problémáikat úgy megfogalmazni, hogy az borúlátásuk igazolásán túlmutatva segítené a megoldást is.

Olyan ez, mint amikor valaki nem veszi észre, hogy kigyulladt a háza, de ha már látja is, hogy tűz van, még mindig nem azon gondolkozik, hogyan hívhat segítséget.

MEREVSÉG

Vannak, akik nemcsak figyelmen kívül hagyják a tervezésből fakadó előnyöket, mások tervezési tapasztalatai sem érdeklik őket. Sikertelenségük egyik fő oka, hogy nem figyelnek oda azok tanácsaira, akik hasonló helyzetben náluk sikeresebbek.

Nincs ember, aki képes lenne minden részletében megismerni a jövőjét alakító tényezőket. A világ ehhez túlságosan is bonyolult. Az egyén legjobb meggyőződése szerint használja fel, amit megértett és elsajátított. Ennél többet nem tehet. Akik maguk akarják feltérképezni útjukat, de figyelmen kívül hagyják az előttük járók tapasztalatait, csak magukat okolhatják, ha a dolgok nem a szándékaik szerint alakulnak.

SÜRGŐS PROBLÉMÁK

Az eredményes tervezés egyik alapja, hogy a legfontosabb feladatok minden körülmények között előnyt élveznek. Akik teendőiket nem a fontosság, hanem a sürgősség szerint sorolják, nem tudnak érdemben foglalkozni a jövővel, mert mindig azzal vannak elfoglalva, hogy oltsák az újból és újból fellobbanó tüzeket. Annyira elmerülnek a rövid távú válságok felszámolásában, hogy nincs idejük távlati célokkal foglalkozni. További probléma, hogy még a sürgősségi sorolásnál is inkább veszik figyelembe mások szempontjait, mint a sajátjaikat.

Egy szülő félretesz egy fontos dolgot, hogy gondoskodjék a gyermek sürgős igényeiről. Egy munkás félretesz egy fontos teendőt, hogy azonnal nekilásson annak, amit a főnöke kér. Amint aztán foglalkozni kezdenek a sürgős kéréssel, rögtön azon kezdik törni a fejüket, hogyan oldhatnák meg a fontos feladatot, amit félretettek. Idővel azonban annyira elmerülnek a sürgős ügyben, hogy már utána sem nyúlnak a fontos feladatnak. A következmény: egyikben sem érnek el jó eredményt. Ha mégis szeretnének visszatérni a fontos feladathoz, nincs rá lehetőségük, mert újabb sürgető teendő jelenik meg a horizonton, és az ördögi kör bezárul.

Az ilyenek számára, ha sikeresek akarnak lenni, csak egy megoldás van: következetesen tervezik a munkájukat. Ez lehetővé teszi, hogy saját céljaik érdekében dolgozzanak. Megfelelő időalapot elkülönítve mások sürgető ügyeivel is foglalkozhatnak, anélkül, hogy ezek határoznák meg tevékenységük fő irányát.

TÁRSADALMI TABUK ÉS KÖRNYEZETI GÁTAK

A társadalmi tabu tart vissza minket, hogy meztelenül járjunk az üzemekben és irodaépületekben, amikor csődöt mond a légkondicionálás. A környezeti gátak akadályozzák az embereket abban, hogy kihasználják azokat a lehetőségeket, amelyek kívül esnek életterükön. Ilyen lehetőségek bőségesen találhatók távoli kisvárosokban, nagyvárosokban, kis cégeknél, nagy cégeknél vagy idegen országokban.

A hagyományok, a társadalmi szokások, az együttélés helyi szabályai gyakran visszatartanak embereket attól, hogy alkalmazkodjanak a változó világhoz, problémáikra új megoldásokat keressenek. Akik engednek a társadalmi tabuknak és a környezeti gátaknak, azért nem tervezik a jövőjüket, mert képtelenek vagy nem hajlandók alkalmazkodni az új körülményekhez, elfogadni a viselkedés új normáit. Az új kultúrákra vagy új környezetekre gyakran reagálnak azzal, hogy „én nem így csinálom a dolgokat” vagy „engem nem ebben a szellemben neveltek”.

SZŰK LÁTÓKÖR

Vannak, akik azért nem terveznek, mert félnek új módszerekkel kísérletezni, vagy ismeretlen területekre lépni. Előnyben részesítik, hogy azt tegyék, amit mindig is tettek, ami sosem zavarta komfortérzésüket. Mindig készek, hogy véleményezzenek új ötleteket, de maguk nem állnak elő ilyenekkel. Néha érzik, hogy szükség van a változásra, de ha problémáktól tartanak, nem tesznek semmit. Hiányos az önismeretük, mert sosem tették próbára magukat súlyos nehézségek leküzdésében. Így nem tudhatják, mik az erősségeik és a gyengéik. Ha voltak is sikereik a múltban, csak azért lehettek, mert régi, megszokott módszereik véletlenül eredményt hoztak.

Amíg nem hajlandók kilépni korlátolt látókörük határai mögül, nem sok reményük van a sikerre, és életüket a középszerűség fogja uralni mind a célok, mind az eredmények terén.

FÉLELEM AZ ISMERETLENTŐL

Akiknek a biztonság és a rend iránti szükséglete jóval erősebb az átlagosnál, és nehezen viselik a káoszt, azok félnek a ködös és ismeretlen jövőtől és a kudarctól. Nem hajlandók életüket a terv alapját képező feltételezésekre építeni, mert semmi garancia sincs, hogy ezek teljesülnek. Olyan szenvedélyesen serénykednek, hogy túléljék a jelent, hogy nincs idejük felkészülni a jövőre. Szívósan tapadnak a jelen cselekvési rutinjához, hogy a tévedésnek még a lehetőségét is kizárják.

AZ ÁLLHATATOSSÁG HIÁNYA

Vannak, akik képtelenek kitartani egy cél mellett, legyen az bármilyen világos és konkrét. A legkisebb ellenállás vagy csábítás hatására feladják. Vannak aztán olyanok, akik kidolgozzák cselekvési tervüket, és szívósan végigcsinálják a dolgokat, ellenállva minden csábításnak.

Az életüket tervező és nem tervező személyek közötti különbségek ugyanúgy magyarázhatók, mint az, hogy emberek eltérő képességekkel rendelkeznek a problémák megoldásában, vagy eltérő ügyességgel csinálnak dolgokat.

Akik ismerik a gyengéiket, de sikeresek akarnak lenni, azokat nem riasztják az útjukba kerülő akadályok. Igyekeznek legjobb tudásuk szerint eljárni, és nagyobb hozzáértésre és jártasságra szert tenni abban, amit csinálnak.

A KULCSFONTOSSÁGÚ ÖSSZETEVŐK

Mindig is jelentős különbség volt és lesz is azok között, akik tervezik a sikert és akik a lemaradást választják. Milyen vonások jellemzik a sikeres tervezőket?

1. Kíváncsiság: A jó tervezők találnak időt arra, hogy választ keressenek a miértekre.

2. Alkotókészség: A jó tervezők fogékonyak az új ötletekre vagy régi ötletek újszerű alkalmazására. Ezeket bátran bevetik sikerük érdekében.

3. Szellemi nyitottság: A jó tervező élvezi az intellektuális versenyt. Világosan ki tudja fejteni a nézeteit és vitákban sikeresen védi meg az álláspontját. Mérlegeli, mi a másik álláspontjának erőssége és gyengéje. Amit hasznosnak talál, azt elfogadja, és beépíti saját nézeteibe.

4. Gyakorlatiasság: A jó tervezők realisták. Lelkesek, ugyanakkor nagyon is a földön járnak annak megítélésében, milyen esélyük van a sikerre. Tudják, mire képesek, milyen gyorsan képesek rá, és mit kell tenniük, hogy elképzelésüket megvalósítsák.

5. Magabiztosság: A jó tervezőket nem ingatják meg a bírálatok, és a nehézségek. Hisznek a találékonyságukban és a szorgalmukban. Tudják, hogy képesek kitartani nagy nehézségek közepette is.

6. Bölcsesség: A jó tervezők lépést tartanak az ismeretek és tapasztalatok növekedésével, különösen azokon a területeken, amelyek kapcsolatosak céljaikkal és szándékaikkal.

7. Állhatatosság: A jó tervezők elszántan dolgoznak tervük megvalósításán. Elkötelezettségük olyan erős, hogy képesek szinte minden útjukban álló akadályt legyűrni.

Ha úgy gondoljuk, híján vagyunk e tulajdonságok valamelyikének, tegyünk meg mindent, hogy pótoljuk a hiányosságot. A sikerünk múlik rajta. Egy másik feladat, hogy igyekezzünk minél többet elmélkedni azon, milyen kapcsolat van a véletlen, a szerencse és a tervezés között. Ennek megértése a helyes beállítottság egyik kulcskérdése.

A VÉLETLEN ÉS A TERVEZÉS

A véletlen számtalan, előre nem látható, kisebb, nagyobb eseményből áll össze, amelyek szünet nélkül zajlanak körülöttünk. A véletlen események váratlanul történnek, anélkül, hogy mögöttük látható lenne emberi beavatkozás vagy logikus ok. Nem tervezhetők, nem prognosztizálhatók, nem rendezhetők meg előre.

Napjainkban egyre többen élünk egyre kisebb helyen, egyre többet és gyorsabban mozgunk, ezért több előre nem látható találkozásra, ütközésre, véletlen egybeesésre és gyümölcsöző lehetőségre számíthatunk. Vagyis minél több a véletlen alkalom, annál több a kiaknázható szerencsés lehetőség.

A véletlen nem egyformán hat az emberek életére. Nem kell különösebb képzelőerő, hogy lássuk, hogyan hat a véletlen és a szerencse egy olyan személy életére, aki Minnesota északi, erdős vidékein lakik, és kenuk készítésével és kölcsönzésével foglalkozik, és hogyan hat a véletlen és a szerencse egy bróker életére, aki a chicagói kereskedelmi börzén mezőgazdasági termékeket ad és vesz.

A kenukölcsönző és a bróker eltérő módon ítéli meg az erősségeit, a gyengéit, a veszélyeket és a lehetőségeket, amelyekkel számolnia kell. Az időjárás változása alig van hatással a kenusra, míg a brókernek számolnia kell azzal, hogy az jelentős hatással van az árakra. Egy randalírozó kóbor medve nem befolyásolja a bróker tevékenységét, de hatással lehet a kenukölcsönzőre, akinek olyanokkal van dolga, akik vízitúrázni akarnak a vadonban, és félnek a medvétől.

Az ember nem ismerheti minden történésnek az okát, arra sincs módja, hogy pontosan megjósolja a jövőjét befolyásoló eseményeket. Arra azonban van lehetősége, hogy megalapozott feltételezésekkel éljen. E feltételezések birtokában már készíthet terveket, amelyek figyelembe veszik a véletleneket - ezek természetét és előfordulásuk feltételeit.

A siker nem a véletlen, hanem a kemény munka és tervezés eredménye. Ha a sikeres emberek szerencsésnek tűnnek, ez azért van, mert előre eltervezik, hogyan használhatják ki az útjukba kerülő előnyös lehetőségeket.

A JÁTSZMA FOLYTATÓDIK

Mostanra már világosan képet alkothattál magadnak a tervezés előnyeiről és hátrányairól. Azt is láthatod, miért van, hogy emberek gyakran nem tervezik a tevékenységüket és az életüket. Nyilván azt is látod már, milyen pozitívumok várhatók a tervezéstől. Hátra van még, hogy arról beszéljünk, hogyan készítsünk terveket. Ez következik most.

A témát hat alapozó kérdéskör tárgyalásával kezdem. Ezek segítik a módszerek megértését. Ezután tizennyolc módszert tárgyalok, melyek együtt a tervezés egységes folyamatát képezik.

Végül a negyedik részben arról olvashatsz, hogyan állítsd össze a cselekvési tervet. Ez biztosítja, hogy ráfordulj a siker pályájának célegyenesére.

HOGYAN TERVEZZÜNK?

Az előzőekben a tervezés néhány alapkérdésével foglalkoztunk. Megismerkedtünk több okkal, ami miatt a rövidlátó személyek nem tervezik a jövőjüket. Valószínű, hogy mire idáig jutottál az olvasásban, már eldöntötted, tervezni fogod a munkádat. Ám mielőtt belefognál a tervezésbe, röviden érintenünk kell néhány kérdést, hogy szilárd alapokról indulhass. A módszerek világos megértéséhez foglalkoznunk kell a kockázattal, a szerencsével, a véletlen eshetőségekkel, a feltételezésekkel, a teljesítmény mérésével és a befejezéssel.

A KOCKÁZAT ELEME

A kockázat a várható veszteség, károk vagy más természetű hátrányos következmények számszerűsíthető valószínűsége. Életünk minden napján kalkulált kockázatot vállalunk, beleértve egy autóbalesetet, ha vezetünk, a meghűlést, ha kimegyünk, vagy pénzveszteséget a tőzsdén, ha tőzsdézünk. Ha sikeres akarsz lenni, elengedhetetlen, hogy rendelkezz bizonyos ismeretekkel a kockázatra, és a siker esélyére vonatkozóan. Különösen fontos tudnod, milyen mértékű kockázatot engedhetsz meg magadnak, hogy örömmel, idegeskedés és kapkodás nélkül csináld, amit csinálsz.

Tételezzük fel, hogy a terved öt független eseményből áll, és mindegyiknek 80 százalékos esélye van a sikerre. Ez azt jelenti, hogy az egyes események sikereinek esélye tíz a kettőhöz.

Ez nagyon jól hangzik, de talán meglepő lesz hallanod, hogy a siker esélye az öt eseményt magába foglaló terv egészét tekintve nem 80 százalék, hanem csak 33 százalék, vagyis egy a háromhoz.

Ha olyan terved van, ami több független eseményt foglal magába, elég egyszerű kiszámolnod a siker esélyét. Az első esemény valószínűségét meg kell szoroznod a második esemény valószínűségével, a harmadik esemény valószínűségével és így tovább. Ebben az esetben a 80 százalékot (0,80) ötször önmagával szorozva 33 százalékot (0,33) kapunk. Ha azt akarjuk, hogy az öt eseményből álló tervünk sikerének valószínűsége nyolcvan százalék legyen, minden esemény sikerének valószínűségét 96 százalékra kell emelnünk.

Nyilvánvaló, hogy egy egyszerű terv esetében, ahol csak néhány dolog alakulhat rosszul, nagyobb a siker esélye, mint egy olyan tervnél, amely több független eseményt foglal magába. Ám függetlenül attól, mekkora a siker valószínűsége, még mindig előnyösebb helyzetben vagy, ha tervezel, mintha sorsod a vak véletlenre bízod és reménykedsz a szerencsédben.

A SZERENCSE ÉS A TERVEZÉS

Növelheted szerencséd valószínűségét, javíthatod a siker esélyét, ha megérted, milyen kapcsolat van a külső véletlen és a belső válaszreakció között.

Egy véletlen esemény - egy idegennel való találkozás vagy egy új információ - befolyással lehet a szerencsédre és meghatározhatja a sikeredet, de csak akkor, ha megfelelően reagálsz rá. Reakciód minőségét döntően az igényeid, a beállítottságod, a viselkedési mintáid és azok a szokásaid határozzák meg, melyek életed során kialakultak benned.

Minél világosabbak a szándékaid és a céljaid, és minél felkészültebb vagy, annál eredményesebben cselekszel, ha véletlenszerűen felbukkan egy számodra előnyös lehetőség. Minél több ilyen lehetőséggel találkozol, annál többet tudsz belőlük kedvező alkalommá, vagyis szerencsévé változtatni.

A titok - a tervezés. Az a folyamat, ahogyan feltérképezed az erősségeidet, az érdekeidet, az érdeklődésedet, kijelölöd azokat a képességeket és jártasságokat, melyeket ki akarsz magadban fejleszteni, és meghatározod, hogyan akarod ezeket bevetni.

A tervezés segít, hogy szinten tartsd a készültségedet. Amint mutatkoznak, azonnal felismered a szerencsés alkalmakat, és képes leszel kiaknázni a bennük rejlő előnyös lehetőségeket. Ez mély elégedettséggel tölt el, és erősíti az önbizalmadat.

HOGYAN TERVEZHETED A VÁRATLAN ESEMÉNYEKET?

A váratlan esemény valami olyasmi, ami lehetséges, de megtörténte bizonytalan. Senki sem tudja bizonyossággal megmondani, bekövetkezik vagy pedig nem. Ha mégis bekövetkezik, általában olyankor, amikor a legkevésbé számítunk rá. Egy defekt, egy vendég, akire nem számítottunk, a vízmelegítő meghibásodása - mind, mind példák az ilyen előre nem látható, véletlen történésre.

A váratlan események képesek megbénítani azokat, akik makacsul ragaszkodnak bonyolult és rugalmatlan terveikhez. A merev határidők és akciótervek nem teszik lehetővé a spontán cselekvést, amikor egy elkerülhetetlen homokszem „véletlenül” bekerül a gépezetbe.

A váratlan események katasztrofális következményekkel járhatnak. Ám ennek nem kell így lennie. Noha bekövetkeztük teljesen bizonytalan, mégis figyelembe veheted őket a tervezésnél. Ez megkönnyíti, hogy elkerüld őket, vagy könnyebben megbirkózz velük.

A váratlan események tervezése nem egy bonyolult dolog. Lényegében arról van szó, hogy számítasz rájuk, és előre mérlegeled, mit tehetsz. Egy tartalékkerék a csomagtartóban defekt esetén megteszi. Ugyanígy segít egy jól kiegyensúlyozott befektetési terv. Kövesd a régi tanácsot, és ne csak egy vasat tarts a tűzben.

A váratlan események kezelésére vonatkozó terv egyik nagy előnye maga a tény, hogy van ilyen terv. Pontosan az előrelátás segíti, hogy sokszor ne kelljen a válságtervet életbe léptetned. Az, hogy tudatában vagy a potenciális problémáknak, készültségben tart, ami kizárja, hogy az események váratlanul érjenek.

A váratlan események néha egyenesen segítik a célt. Különösen, ha arra kényszerítenek, hogy alkotó megoldásokat dolgozz ki a problémákra. A váratlanul felbukkanó követelmények arra ösztönöznek, hogy még hozzáértőbben, még előrelátóbban tervezz.

FELTÉTELEZÉSEK A TERVEZÉSNÉL

A tervezésnél figyelembe vett feltételezések olyan dolgok, amelyekről úgy gondolod, igazak, és garantáltnak vehetők. Ezek ösztönös megérzések és mérlegelések arra nézve, mi fog történni szerinted az elkövetkező hetekben, hónapokban és években. A feltételezéseid olyan információkra épülnek, amelyek önmagadra és a világra vonatkoznak. Mindenre kiterjedhetnek, amiről úgy gondolod, hatással vannak az életedre, beleértve anyagi helyzetedet, az üzleti forgalom várható alakulását, vagy a személyes kapcsolataidban bekövetkező változásokat. A feltételezések azok az alapok, melyekre céljaid épülnek.

A TELJESÍTMÉNY MÉRÉSE

Valószínűleg már többször is feltetted magadnak a kérdést, jó irányban halad-e az életed. Vagy elérve egy célt, eltűnődtél azon, valóban azt kaptad-e, amit akartál.

Néha egyszerű megítélni az eredményességet. Fogytál hét kilót vagy pedig nem? Megtakarítottál 1500 dollárt vagy nem? Előléptettek vagy nem? Az ilyen teljesítményeket, az ilyen eredményeket elég egyszerűen mérheted. Ám nem tudhatod, sikeres vagy sikertelen vagy terved megvalósításában, ha nincs módszered a teljesítmény mérésére. Ezért mielőtt hozzálátsz terved megvalósításához, pontosan határozd meg, mit fogsz mérni, és amit mérsz, hogyan fogod mérni.

Itt van néhány kritérium, melyeket figyelembe kell venned, amikor kidolgozod a teljesítmény mérésére szolgáló módszeredet.

1. Korábbi sikereid és kudarcaid. (Jobban, vagy rosszabbul csinálod, mint a múltban?)

2. Az általad lehetségesnek tartott teljesítményszintek. (Mennyi? Milyen messzire? Mennyi ideig? stb.)

3. Azoknak az elvárásai, akik értékelik a teljesítményed, és véleményed erről az értékelésről. (Mit várnak tőled, és kinek dolgozol?)

4. Maga a folyamat, ami adatokkal és számokkal mérhető. (Kilók, dollárok, fokok, pontok, stb.)

5. Az időráfordítás és más természetű erőforrások megtérülése, amelyeket be kell vonnod, hogy elérd a célod. (Nagyobbak az előnyök, mint a ráfordítások időben és energiában?)

Tegyük fel, hogy az eladásaidat 75 000 dollárról 100 000 dollárra tervezed emelni. Milyen módszerrel méred az eredményességedet? Mit mérsz? A dollárhalmot? Az ügyfelekkel való találkozások számát? A kollégáid részéről megnyilvánuló tisztelet növekedését? A családod csodálatát? Vagy ezeket együttvéve? Hogyan méred a hozamot az eredményhez szükséges ráfordítások, áldozatok tükrében? Hogy több időt kell távol töltened az otthonodtól, vagy hogy vállalnod kell egy barátoddal való nyílt versengést?

A siker legjobb mérője az énképed. Ez azoknak a tulajdonságoknak a csokra, amelyeket önmagadban értéknek tartasz. Büszke vagy a teljesítményeidre? Nőttél a saját szemedben, mert kitartottál a tervednél és elérted céljaidat? Milyen helyet foglalsz el abban a csoportban és azok körében, akik fontosak számodra?

AZ ÚTNAK SOSINCS VÉGE

Az életnek csupán egyetlen tökéletes, és senki által el nem kerülhető végeredménye, befejezése van. Ezért amikor tervezünk, szakítanunk kell a tökéletes eredmény, a tökéletes befejezés lehetőségének illúziójával. Aki képtelen erre, annak kudarcba fullad az egyszerű és örömteli eredményekre irányuló törekvése.

Az élet messze nem egyszerű. Az élet bonyolult. Éppen ezért élvezetes. Ahhoz, hogy életünkből képesek legyünk a legtöbbet kihozni, úgy kell rá tekintenünk, mint egy soha véget nem érő ösvényre, ami a messzi végtelenbe nyúlik, ami mellett számtalan másik ösvény van, ami máshová vezet. A te ösvényedet a céljaid határozzák meg, és az, milyen sikeresen valósítod meg a terveidet.

Előfordulhat, hogy sosem leszel képes elérni a „nagy” célod. Vagy ha mégis, beérkezve másként fogod látni, és egy másik cél jelenik meg előtted, amit fontosabbnak tartasz. Kitűzheted például, hogy egyetemi diplomát szerzel. Ám amint célodhoz közelebb jutsz, már nem úgy tekintesz rá, mint ami utazásod végét jelenti. Mindössze egy mérföldkőnek tűnik egy másik célhoz vezető úton. Ilyen cél lehet egy jó munkahely, a családalapítás vagy egy tudományos fokozat megszerzése.

Minden új cél egy új kihívást jelent, és a követés új izgalmait. Új vezérlő csillagok tűnnek fel, és eljövendő dolgok álmai. Ez teszi élvezetessé, örömtelivé az életet, ez az, ami állandó fejlődésre ösztönöz minket.

Az alábbi módszerek segítenek, hogy hozzáértően tervezz. Megmutatják, mi a különbség a jó és a rossz tervezés között. Biztosítják számodra azokat az eszközöket, amelyekre szükséged van, hogy céljaidat elérd.

1. MÉRD FEL MAGAD!

A kérdésekre adott válaszaid segítenek, hogy felmérd, hol tartasz, és mit akarsz tenni a jövőben.

1. Melyek az elmúlt három-öt év legfontosabb eseményei az életedben? Miért tartod fontosnak őket? Milyen sikereid és kudarcaid voltak?

2. Milyen helyzetet foglalsz el a világban? Milyen teljesítményekre vagy képes?

3. Milyen eredmények várhatók jelenlegi tevékenységed alapján? Mit vetettél és milyen aratásra számítasz?

4. Kivé akarsz válni? Hová akarsz eljutni? Mik a céljaid? Mi az életfilozófiád?

5. Hogyan fogsz eljutni oda, ahová tartasz? Milyen eszközökre és erőforrásokra van szükséged, hogy eljuss oda? Mit kell megváltoztatnod? Min nem kell változtatnod?

6. Miből fogod tudni, hogy elérted a kitűzött célt?

A válaszok segítenek, hogy világosan lásd a képességeidet és a korlátaidat, és azt is, milyen lehetőségek állnak nyitva számodra.

Kérd ki a barátaid, rokonaid, szeretteid és üzlettársaid véleményét magadról a fenti kérdések tükrében. Ez bővíti látókörödet, javítja tervezésedet és növeli sikered esélyét.

2. MÉRD FEL AZ ERŐSSÉGEIDET!

Ez az első elvégzendő feladatod, amikor tervezni kezded a jövődet. Végy egy lapot. Húzz a közepén egy vízszintes felező vonalat, amint a következő oldalon látható. A felső felén vedd sorra azokat a dolgokat, amikben jó vagy, amiket jól tudsz csinálni, amikkel kivívtad mások elismerését vagy mély elégedettséget nyújtottak számodra. Például szép jövedelem; jó előadókészség; játék valamilyen hangszeren; részvétel valamilyen sporteseményen; egy tárgy, amit magad csináltál; termékek vagy ötletek eladása. Sorold fel a szellemi-lelki erősségeidet is, mint amilyen az értékrended, az önbecsülésed, a munkához való viszonyod, kockázatvállaló készség, és más olyan vonásokat, amelyek megkülönböztetnek az átlagtól. Légy tárgyilagos! Ne tüntess fel olyan vonásokat, amelyekkel még csak szeretnél rendelkezni, és ne hagyj figyelmen kívül olyanokat, amelyeket nem tartasz fontosnak.

A lap alsó felén írd le azokat a dolgokat, amiket szeretsz csinálni, függetlenül attól, jártas vagy bennük vagy nem. Ilyen dolgokat, mint például természetjárás; utazás; teniszezés; gazdálkodás a pénzzel; üzletkötés; jelentésírás; ismerkedés idegenekkel, társalgás, nyilvános beszéd stb.

Sikereidre az olyan erősségeknek van a legnagyobb hatása, melyek kapcsolódnak az egész-ségedhez, az intelligenciádhoz, a tapasztalataidhoz, a belső ösztönzésedhez, a megjelenésedhez, a tehetségedhez, a képességeidhez és a felkészültségedhez.

Ha képes vagy olyan dolgokra összpontosítani, amelyekben jó vagy és élvezed is őket, ugrásszerűen megnő a sikered esélye.

3. MÉRD FEL A GYENGÉIDET!

Ez a feladat legalább olyan fontos, mint az előző, ezért fordíts rá legalább akkora figyelmet.

Ossz ketté egy lapot. A felső felén írd le azokat a dolgokat, amiket nem tudsz jól csinálni, vagy valahogy nem akarnak kézre állni neked. Az olyan rossz szokások, mint a lustaság, a közömbösség, az összpontosításra való készség hiánya, a gyenge kommunikációs készség mind olyan vonások, amelyek hátrányosan befolyásolják a sikeres tervezést, ezért fel kell tüntetned őket. De ne végy be olyan dolgokat, melyekben még semmi tapasztalatod sincs, mint amilyen például a hegymászás vagy vitorlázás, ha ezekkel még sosem foglalkoztál.

A lap alsó részén sorold fel azokat a dolgokat, amelyeket nem szeretsz csinálni. Ilyen lehet például a koránkelés, a jelentésírás, a túlórázás, a telefonos tárgyalás, és sok más hasonló dolog. Végy fel a listára mindent, amit eddig igyekeztél minden módon „elszabotálni”.

Vedd sorra azokat a testi, szellemi és lelki gyengéidet is, amelyek akadályoznak, hogy előre lépj. Légy magaddal becsületes! Jobb, ha még az indulás előtt tisztázod a problémás területeket, mintha akkor döbbensz rá a nehézségekre, amikor megrekedsz egy járhatatlan úton.

Előfordulhat, hogy nagyon jól csinálsz valamit, amit nem szeretsz csinálni, vagy nagyon szeretsz valamit csinálni, amihez ugyanakkor nincs tehetséged. Az embernek könnyebb magas szintű képességekre szert tennie olyan dolgokban, amelyeket szeret csinálni, mint amiket nem. Ezért az erősségeid között szerepeltesd azokat a dolgokat, amiket szeretsz csinálni, és a gyengéid között szerepeltesd azokat, amiket nem szeretsz csinálni.

A családoddal, a barátaiddal, kollégáiddal, üzlettársaiddal való kapcsolataidban mutatkozó gyengéid, általában a társasági kapcsolatok építésében mutatkozó gyengéid mind hátrányosan befolyásolják a sikeredet. Ezeket is szerepeltesd a listán, ha úgy véled, ilyen problémáid is vannak.

Nem nehéz kitalálni, hogy ha lehetőséged van elkerülni olyan dolgokat, melyeket nem szeretsz csinálni, vagy nem tudsz jól csinálni, ez növeli annak esélyét, hogy sikeres leszel.

4. VEDD SORRA AZ ELŐNYÖS LEHETŐSÉGEKET ÉS A VESZÉLYT REJTŐ HÁTRÁNYOKAT!

A lelki torna folytatódik.

Végy egy másik lapot, és a felső felére írj fel minden ötletet, helyzetet vagy tényezőt, körülményt, amiről úgy gondolod, segítheti a sikeredet. Ha a konkurenciád gyenge, te pedig erős vagy, tüntesd fel az előnyök között. Ha olyasmit csinálsz, amit élvezel és amiben jó vagy, szerepeltesd ugyanezen a listán. Térj ki az olyan eszmei előnyökre is, mint a jó hírnév, a másokkal való jó kapcsolat, a kellemes környezet (ha ilyen helyen laksz).

A lap alsó felére írj fel mindent, ami meghiúsíthatja erőfeszítéseidet, lassíthatja haladásodat, vagy mellékvágányra vihet. A veszélyeket tartalmazó listára vedd fel a konkurenciádat, ha az erősebb nálad, a gyenge szakmai tapasztalatokat, ha valamit éppen csak elkezdtél, vagy a gyenge ügyfélbázist, ha olyan területen vállalkozol, amelyben erős a verseny.

5. HASONLÍTSD ÖSSZE A LISTÁIDAT!

Van négy listád. Ezek tartalmazzák azokat a tényezőket, amelyekről úgy gondolod, hogy egyrészt az erősségeid illetve a gyengéid, másrészt előnyös lehetőségeket, illetve veszélyes hátrányokat jelentenek számodra a sikerhez vezető úton.

Kombináld az erősségeidet tartalmazó listádat az előnyös lehetőségek listájával. Derítsd ki, mik azok az előnyös lehetőségek, amelyek személyes erősségeidben gyökereznek és melyek azok az erősségeid, amelyek azért léteznek, mert előnyös lehetőségekkel rendelkezel. Ezek azok a kombinációk, amelyek a legígéretesebbek. Ezekre érdemes koncentrálni, mert ezek biztosíthatják számodra a leggyorsabb fejlődést, a leggyorsabb haladást.

Egy előnyös lehetőség forrása lehet az, hogy olyasmit csinálsz, amiben nincs versenytársad, vagy kiterjedt vevőköröd van, vagy kiváló termékekkel rendelkezel. Kombináld ezt a lehetőséget azzal a hajlandóságoddal, hogy keményen dolgozz, és azzal a képességeddel, hogy sikeresen köss üzletet, és máris jelentősen növelted annak valószínűségét, hogy sikeres üzletkötő leszel. A lehetőségek és az erősségeid mindig az érdekedben működnek, ha felismered a közöttük lévő szoros kapcsolatot és építesz erre a kapcsolatra.

Most kombináld azokat a dolgokat, amelyeket nem szeretsz csinálni azzal a listával, amely a veszélyes hátrányokat tartalmazza. Lesznek olyan veszélyek, amelyek csak azért leselkednek rád, mert dolgokban gyenge vagy, és vannak gyengéid, melyek csak bizonyos fenyegető hátrányok mellett jutnak szerephez. Emeld ki ezeket a kombinációkat, mert ezek jelenthetik számodra a legkomolyabb fenyegetést.

Mondjuk valaki olyan helyen dolgozik, ahol nagyon nehéz az előrejutás. Kemény verseny van. Ez nyilván veszélyes hátrányt jelent a karrier szempontjából. Kombináld ezt az emelkedni vágyónak azzal a gyengeségével, hogy nincs egyetemi végzettsége, ugyanakkor nincs sem ideje, sem pénze, hogy képezze magát. Egészítsd ki ezt azzal, hogy rossz vizsgázó, továbbá nem képes összpontosítani erőit fontos feladatokra. Nem nehéz belátni, hogy az ilyen kombináció nem kecsegtet különösebb sikerrel. Jobb, ha ilyenkor az ember más munka után néz, vagy megpróbál új képességeket elsajátítani.

Ne próbáld szembeállítani valamelyik erősséged a veszélyes hátrányok listájának valamelyik tételével! Ne próbálkozz azzal sem, hogy úgy kovácsolj előnyt egy lehetőségből, hogy olyasmit csinálsz, amit nem szeretsz vagy nem tudsz jól csinálni. Koncentrálj inkább azokra az erősségeidre, amelyek nyilvánvaló lehetőségekkel párosulnak. Kerüld a gyenge pontjaid és a veszélyeket egyesítő kombinációkat. Ha ebben sikeres vagy, képes leszel időd 80-90 százalékában azt csinálni, amit tervezel és szeretsz, méghozzá számodra előnyös lehetőségeket jelentő helyzetekben, és legfeljebb időd 10-20 százalékát fordítod olyasmire, amit nem élvezel, vagy amit nem csinálsz jól.

Időről időre nézd át a gyengéidet és a veszélyeket tartalmazó listáidat, hogy lásd, hogyan tudod ezeket elkerülni vagy semlegesíteni, különös figyelmet fordítva az olyan kombinációkra, amelyek komolyan gátolhatnak a sikeredben.

6. TUDNOD KELL, HOGY MIT AKARSZ!

Ha nem tudod, hová akarsz menni, valószínű, hogy máshol fogsz kikötni. Írj le minden sikernövelő ötletet, gondolatot, elképzelést, mindent, ami bővítheti erősségeidet és előnyös lehetőségeidet. Ne törődj azzal, mennyire tűnnek először irreálisnak, megvalósíthatatlannak vagy fantasztikusnak. Szánj rá időt és elemezd őket komolyan, mert a spontán, intuitív ötletek gyakran rendkívül eredményesnek bizonyulnak. Kövesd a megérzéseidet, de ezek ne akadályozzanak, hogy mindig a tények tárgyilagos értékelésével dönts. Ha egy ötleted a tények tükrében nem tartható, felejtsd el, és tedd szabaddá a gondolkozásod új ötletek, új elképzelések számára.

Az általánosan megfogalmazott elképzeléseket fordítsd le olyan feladatokra, melyek megvalósítása azonnal elkezdhető, aztán vágj bele ingadozás nélkül. Ez megóv attól, hogy halogasd a cselekvést. Ne feledd, a határozott kezdés a siker egyik előfeltétele.

7. FOGALMAZD MEG A CÉLJAIDAT!

A rövid és hosszú távú célok a sikerhez vezető út mérföldkövei, és a tervezés legfontosabb pillérei. Célok nélkül szinte semmi esélyed sincs, hogy a boldogságra és a jólétre vonatkozó terveid megvalósuljanak.

A hosszú távú célok azoknak az eredményeknek az átfogó, általános megfogalmazásai, amelyeket egy távolabbi jövőben szeretnél elérni.

A rövid távú célok azoknak a feladatoknak világos, tömör megfogalmazásai, amelyeket egy adott időszakon belül akarsz megvalósítani.

Egy hosszú távú célod lehet például az, hogy egy pontosan meg nem határozott mértékben lefogyj. A rövid távú célod viszont mondjuk az, hogy a következő héten három kilót leadj. A rövid távú célok majdnem mindig kifejezhetők számokban. Egyfajta válaszok az olyan kérdésekre, hogy mennyit? milyen messzire? milyen nagyra? milyen mértékben? stb. Ez megkönnyíti, hogy eldöntsük, sikerült-e őket megvalósítanunk.

Mind a hosszú-, mind pedig a rövid távú céloknak reálisaknak, elérhetőknek, csábítóaknak és mérhetőeknek kell lenniük. Olyan dolgokat kell megtestesíteniük, amelyeket valóban akarunk, és amelyekért hajlandók vagyunk keményen dolgozni. A célok lehetnek pozitívak és negatívak, vagy hajtanak valami felé, vagy távolítanak valamitől. Ha a célod az, hogy csökkentsd a testsúlyod, a szándékod lehet az, hogy karcsú légy, (pozitív cél) vagy az, hogy kevésbé kövérnek nézz ki (negatív cél).

Az élet állandó változásban van, ezért mind a hosszú távú, mind a rövid távú céljainknak rugalmasaknak kell lenniük, különben nem sok hasznukat vehetjük. Ha időről időre nem újítjuk meg őket, hamarosan elvesztik időszerűségüket és fontosságukat. Ha egy cél elérhetetlennek bizonyul, vizsgáld felül, és tűzz ki olyat, ami tapasztalataid alapján reálisabb. Ha egy cél túl könnyűnek tűnik, emeld meg a tekinteted, és próbálkozz valami komolyabbal.

A mérföldkövek - a rövid távú célok - olyan köztes pontok, amelyeket, egyiket a másik után, el kell érnünk, ha egy hosszabb utat végig akarunk járni, egy távolabbi célt el akarunk érni. Ha a mérföldkövek, vagyis a rövid távú célok közelebb vannak egymáshoz, hamarabb éred el őket, hamarabb érezheted a teljesítmény örömét. Ez fokozza munkakedvedet, ébren tartja benned a lelkesedést, erősíti az állhatatosságod, és azt a meggyőződésed, hogy minden akadály ellenére eléred, amit magad elé tűztél.

8. ÁLLAPÍTSD MEG A TELJESÍTÉS MÉRCÉIT!

Ha nem dolgozod ki azokat a kritériumokat, normákat, mércéket, amelyek segítségével eldöntheted, elértél-e egy közti célt, nehéz lesz mérni, hol tartasz.

Mind a hosszú, mind a rövid távú céljaidnak konkrétaknak kell lenniük, anélkül, hogy ez a konkrétság korlátozna a cselekvésben. Ha fogyókúrába kezdesz, előre meg kell határoznod, mennyit akarsz leadni a súlyodból. Ha egy szakmai célt tűzöl magad elé, részletesen bontsd ki, hogy világosan lásd, mit akarsz elérni.

Kerüld a túlzásokat, a kétértelműségeket, az elvont megfogalmazásokat, a leegyszerűsítéseket, az értékelő és nem tárgyszerű megállapításokat, általában az olyan fogalmakat, amelyeket sokféle módon lehet értelmezni. Használj pontos kifejezéseket, hogy egyetlen pillanatra se legyen kétséges, mire törekszel. Ugyanakkor maradj rugalmas, és ha szükségét látod, változtass a célodon.

Készíts listát az alkalmazandó módszerekről és azokról az erőforrásokról, amelyeket igénybe kívánsz venni. Végy sorra és elemezz minden járhatónak tűnő utat. Mérlegeld az előnyöket és a hátrányokat és határozd meg, melyik tűnik a legígéretesebbnek számodra.

Ezután fogalmazd meg tömören, mit akarsz tenni, hogyan, mikor, hol, és miért éppen ezt az utat választottad. Ha valaki megkérdezi, mik a szándékaid, képesnek kell lenned egyetlen, világosan megfogalmazott mondatban válaszolni. Ezt írd le egy lapra, ami mindig előtted van. Ragaszd fel a fürdőszobai tükör mellé, a hűtőszekrény ajtajára, a kocsid műszerfalára, legyen ott mindig az íróasztalodon.

9. GAZDÁLKODJ AZ IDŐDDEL!

Az idő a terved leglényegesebb eleme. Mutatja, mikor kell elkezdeni valamit, de mutatja azt is, amikor már késő nekifogni valaminek. Ha nincs ütemterved, ami kronológiailag sorolja az erőfeszítéseidet, a terveid - legyenek bármilyen tartalmasak - hasonlatosak ahhoz, amikor valaki találomra kószál.

Az idővel legalább olyan gondosan kell gazdálkodnod, mint a pénzzel. Tartsd nyilván, mennyit használsz belőle, és rendszeresen készíts egyenleget a felhasználásáról, mint ahogy rendszeresen mérleget készítesz arról, hogyan állsz az anyagi lehetőségeiddel. Tárgyilagosan ismerned kell, mennyit tudsz elvégezni egy adott idő alatt. Rendszeresen különíts el bizonyos időt a valóban fontos dolgokra. Határidőzd a feladatokat, és a határidőket tartsd be, hogy elkerüld a tétovázást és a halogatást. Használj ki minden időt feladataid teljesítésére, és eredményességed ugrásszerűen megnő.

A határidők legyenek egyértelműek, de rugalmasak. A túlságosan is nagyra törő határidők ösztönözhetnek átlagon felüli erőfeszítésre, de csábíthatnak arra is, hogy veszélyes átvágásokat keress. A könnyen tartható határidők csábítanak a halogatásra, a végtelen távoli határidőket pedig nagyon könnyű figyelmen kívül hagyni.

10. PONTOSÍTSD A TERVED!

Határozd meg azokat a feladatokat, melyeket meg kell oldanod, hogy elérd a rövid- és hosszú távú céljaidat. Ha a terved világos, látni fogod, hol voltál, hol vagy most és merre tartasz.

Terved legyen egyszerű, jól áttekinthető. Kerüld az átfedéseket, a belső ellentmondásokat és a duplázásokat. Ha valahol lehetőséget látsz értelmes és eredményes „átvágásra”, élj a lehetőséggel. Törölj minden feladatot, ami nem szolgálja a haladásod. Mindig legyen egy S.O.S. terved arra az esetre, ha a dolgok rosszul alakulnak.

Tervedben ne csússzanak egybe fontos feladatok, események, vagyis kerüld a figyelmetlenségből eredő átfedéseket. Jelöld meg azokat a dátumokat - napokat, heteket, hónapokat, éveket -, amikor a részcélokat el akarod érni. Vagyis készíts világos, jól tagolt ütemtervet. Tervezd úgy a feladataid, hogy a nagyobb és kisebb lélegzetű teendők váltakozzanak. Ez színessé teszi a programod, és az egyhangúság nem fog fárasztani.

Minél több rövid távú sikered lesz, annál nagyobb kedved lesz a tervezéshez. Ezért tűzz ki sok napi léptékű célt, amiknek elérésére jó az esélyed. Aztán építs ezekre a rövid távú sikerekre. Az eredményeket és a bevált módszereket vedd figyelembe a hosszú távú tervezésnél.

Határozd meg, milyen kritériumokat alkalmazol céljaid elérésének mérésére. Rendszeresen értékeld a teljesítményedet.

11. MÉRLEGELD AZ ESÉLYEKET!

A tervezésben és a pókerben sok közös vonás van. Mindkettőnél olyan döntéseket kell hoznod, amelyek hiányos és pontatlan ismereteken nyugszanak, és mindkettőnél szerepet játszik a véletlen. Terveid jobbak lesznek, ha képes vagy tárgyilagosan becsülni, milyen esélyekkel indulsz, és a véletlent előnyödre tudod kiaknázni.

Mekkora esélyed van, hogy nyersz a lottón? A házasságok hány százaléka végződik válással? Hány potenciális vevő lakik a területeden, és mekkora esélyed van, hogy három konkurens üzletkötő mellett te is megélj?

Elemezd a megérzéseidet, az ötleteidet. Koncentrálj azokra a dolgokra, amelyekben jók a nyerési esélyeid, és kerüld el mindazt, ahol a lehetetlennel kell csatáznod. Csak akkora kockázatot vállalj, amekkorát megengedhetsz magadnak. Ne habozz változtatni a módszereiden, ha ez növeli esélyedet a sikerre.

12. SOROLJ FONTOSSÁG SZERINT!

Egy feladat akkor fontos, ha a befektetett időnek magas a hozama, és egyértelműen hozzájárul a rövid vagy hosszú távú célod eléréséhez. Az viszont, hogy egy feladat sürgős, csupán azt jelenti, hogy azonnali cselekvést igényel. Előfordulhat, hogy foglalkozni vele merő időpocsékolás.

Menj végig a feladataidon. Mindegyiknél tedd fel magadnak a kérdést, közelebb visz-e a hosszú távú, egész életed szempontjából fontos célodhoz, vagy nem. Ha igen, tégy mellé egy csillagot. Aztán állítsd fontossági sorrendbe a csillagos feladatokat. Felül vannak a fontosak és sürgősek, rögtön utánuk jönnek a fontosak. E sorrendet figyelembe véve naponta állíts össze egy feladatlistát. Kezdd azokkal, amelyeket szívesen csinálsz és a legnagyobb a hozamuk.

Néha érdemes olyan feladaton is dolgozni, amelyik nem annyira sürgős vagy fontos. Ha nem vesz sok időt igénybe, és jelentősek a megoldásából származó előnyök, egyfajta bemelegítőként szolgálhat komolyabb feladatok megoldásához.

Intézd úgy, hogy új feladatba kezdve ne kelljen minden alkalommal megállnod a prioritások megállapítására. Eredményesebb lesz a napod, ha mindig ugyanabban az időben állítod össze a feladatlistát: előző nap este, vagy reggel, a munkanap megkezdése előtt. Így jobban be tudod osztani az időd és hajtani fog az a meggyőződés, hogy fontos feladaton dolgozol.

Időről időre vizsgáld meg a feladatok sorolását, és ha indokolt, változtass rajta. Ne ingadozz „nemet” mondani az olyan dolgokra, amelyek nem segítik céljaid megvalósítását. Eredményességed előfeltétele, hogy mindig előtted legyenek a céljaid, mert ez megvéd attól, hogy egyfajta „aktivitási csapdába” esve túlhangsúlyozd annak fontosságát, amit éppen csinálsz.

Ügyelj arra, hogy a fontos feladataid legyenek reálisak, és kapcsolódjanak a szándékaidhoz. Amikor térdig állsz az alligátorok között, nehéz arra gondolnod, hogy eredetileg a mocsarat akartad lecsapolni.

13. TÖLTSD FEL ÜZEMANYAGGAL A MOTORT!

Gyorsabban és biztosabban érhetsz célba, ha a majdani eredményt képes vagy lelki szemeiddel megvalósult tényként felidézni. Ennek titka a fejlett képzelőerő és az összpontosítás.

A hivatásos golfozók a labda elütése előtt elképzelik az ütést, a labda ívét, és azt, ahogy az célba ér. A műlesiklók, mielőtt elindulnak lefelé, maguk elé idéznek minden kanyart, és azt, hogy rekord idő alatt finiselnek.

Ezt a módszert dinamikus képalkotásnak, vagy vizualizálásnak nevezzük, és mindenki megtanulhatja. Ehhez azonban kerülnünk kell a túl nagyra törő célokat, a megalapozatlan várakozásokat. Reális célokban kell gondolkoznunk, mert nem csak a célt kell tudnunk elképzelni, hanem az utat is.

Ha a célod az, hogy leadj a felesleges súlyodból, képzeld magad karcsúnak, vonzónak. Ha nehézségekkel küszködő diák vagy, képzeld magad elé, amint átveszed az oklevelet a diplomakiosztó ünnepségen. Képzeld el magad, mint boldog házastárs, mint sikeres üzletember vagy bármi más, akivé válni szeretnél.

Egyedül a képzelőerőd szab határt annak, milyen mértékben támaszkodhatsz a vizualizálás ösztönző erejére. Fokozhatod a vizualizálás erejét, ha minden érzékszerveddel próbálod felidézni, amint eléred a célodat. Ízleld, szagold, lásd, halld, tapintsd mindazt, ami a célod megvalósításának pillanatában feltehetően ízlelhető, illatként érzékelhető, hallható, tapintható.

14. KÖTELEZD EL MAGAD!

Fogadd meg, hogy mindent megteszel terved megvalósításáért. Mondd el ezt házastársadnak, szüleidnek, gyermekeidnek, kollégáidnak, mentorodnak - mindazoknak akikben bízol és akiket tisztelsz. Együtt fognak veled lelkesedni. Segítenek meghatározni az erősségeidet és a gyengéidet, és abban is, hogy tárgyilagosan értékeld a haladásod és az eredményeidet.

Higgy a céljaidban és a módszereidben. Teremts magad körül olyan légkört, ami előnyös az új munkastílusodhoz. Közelíts alkotó módon a dolgokhoz, ne riadj vissza új megoldásoktól.

Összpontosíts a hosszú távú célokra, de örülj a rövid távú eredményeidnek is. Energikusan, lelkesen dolgozz terved megvalósításán. Győzd meg magad arról, hogy olyasmibe fogtál, amit tényleg meg akarsz csinálni, és képes is vagy megcsinálni.

15. HA KÉSZ VAGY, NE HALOGASS - VÁGJ BELE!

Ne bonyolódj bele annyira a tervezésbe, hogy halogatod az indulást. Ügyelj arra, hogy az első feladatod könnyű legyen. Különösen akkor, ha rendkívüli erőfeszítésre van szükséged, hogy megtedd az első lépéseket, mert már szokásoddá vált a halogatás. Az első feladatnak szét kell törnie a tehetetlenség bilincseit, el kell mozdítania a holtpontról, és rá kell vinnie a tervedben megjelölt útra.

Ne idegeskedj előre nem látható dolgok miatt. Akkor foglalkozz velük, amikor utadba kerülnek. Ha rájössz, hogy hibáztál, ismerd el vonakodás nélkül, és kezdd a dolgot elölről. A legrosszabb, amit tehetsz, hogy ülsz és halogatsz.

16. DOLGOZZ KEMÉNYEN!

A szótár az egyetlen hely, ahol az eredmény megelőzi a munkát. Tanulmányozd, hogy melyek azok az időszakok, amikor a leghatékonyabb vagy, és ilyenkor foglalkozz a legkeményebb feladatokkal. A rutin munkát tedd a kevésbé produktív időszakaidra. Törölj minden feladatot, ami elvonja erőidet legfontosabb céljaidtól. Tartsd fenn az erőfeszítésnek egy állandó szintjét és figyelmedet összpontosítsd mindig arra, amit csinálsz.

A sikernek szokásformáló ereje van. Ha keményen dolgozol, és eredményt érsz el életed valamely területén, sikered ki fog sugározni mindenre, amit csinálsz. Nemcsak haladásod lesz ugrásszerű, de hatékonyabban fogsz megbirkózni a váratlan nehézségekkel is.

Amikor elértél egy mérföldkőhöz, értékeld, hogy hol tartasz, mit tettél, hogy idáig eljuss, és mit kell tenned, hogy haladásod töretlen legyen. Értékeld a feladatlistádat, és állapítsd meg, milyen teljesítményt nyújtottál. A ma tapasztalatait hasznosítsd a holnap tervezésénél.

Készíts feljegyzést minden váratlan dologról, amivel terved megvalósítása során találkozol. Elemezd, milyen módszerekkel kezelhetők ezek. Ha lelassul a haladásod, vagy akadályokkal találkozol, nézd át a módszerbankodat. Biztos rábukkansz valamire, ami hasznodra lehet. Ha olyan vagy, mint a többség, eredményeid 80 százalékát a rendelkezésedre álló idő 20 százalékában éred el. Ez rengeteg időt biztosít arra, hogy elemezz, korrigálj, és fejleszd magad. Használd ki ezt a többletidőt különleges feladatok végrehajtására. Kövesd a módszereidben bekövetkező javulást, és dolgozz szívósan, hogy fejleszd magad és a munkastílusod.

17. MARADJ RUGALMAS!

Körötted minden változik, ezért még egy gondosan összeállított terv is elavulhat, mire hozzálátsz a megvalósításához. Nincs terv, amely időről időre ne igényelne módosítást.

Katasztrófa ellen a sokoldalúság a legjobb védelem. Ezért mindig legyenek elképzeléseid, módszereid arra az esetre, ha nem válnak be az eredeti terveid. Ha egy ígéretes módszer nem váltotta be a reményeket, változtass rajta.

Rendszeresen elemezd, milyen kölcsönhatás van az erősségeid, a gyengeségeid, a lehetőségeid és a rád leselkedő veszélyek között. Maradj rugalmas és számíts a váratlanra. Igyekezz megfejteni ezek természetét. Csak akkor dönts arról, mi működik és mi nem, ha már rendelkezel azokkal a tényekkel, hogy előítéletek nélkül tudj értékelni egy új ötletet, egy új elképzelést.

Ne próbálkozz látványos ugrásokkal, hacsak nem vagy cirkuszi akrobata. Ismerd fel és használd ki a türelem erejét. A természet erre számtalan példával szolgál: a fa növekedése, a rózsabokor virágba borulása, és sok-sok egyéb, mind, mind tanúsítja ezt az erőt. Ezek a nagyszerű dolgok nem egyszerre történnek, hanem fokról fokra, lépésről lépésre.

18. ISMERD MEG VILÁGODAT!

Nézz szét magad körül, és vedd számba a fejlődés és a siker legfontosabb tényezőit. Ez segít, hogy reális célokat tűzz magad elé. Vizsgáld meg, hogyan befolyásolhatják eredményességedet a gazdasági és társadalmi tényezők. Ezek olyan lehetőségeket rejthetnek, amelyek egyébként elkerülnék a figyelmed.

Vizsgáld meg, milyen hatással lehetnek sikeredre vezetőid. Hasonlítsd össze képességeidet kollégáid, versenytársaid és példaképeid képességével, hogy lásd, rendelkezel-e mindazzal, ami kell, hogy szükség esetén kitarts az ár ellen. Elérted a szintjüket? Jobb vagy náluk? Netán mögöttük kullogsz? Derítsd ki, csinálnak-e olyan dolgokat, amiket te is legalább olyan jól csinálnál. Tanulmányozd a módszereiket, munkastílusukat. Tapasztalataikat hasznosítsd a munkádban.

Legyen világos képed arról, milyenek a kapcsolataid a munkatársakkal, az ismerőseiddel, a barátaiddal. Légy őszinte magadhoz. Egyéniségként kezelnek, vagy egy n-edik valakiként a tömegből? Kicsi hal vagy a nagy tóban, vagy nagy hal vagy a kicsi tóban? Vizsgáld meg magadban, milyenek a kapcsolataid azokkal, akiknek nagy befolyása lehet a jövődre.

ÖSSZEFOGLALÁS

Légy készen, hogy szívvel-lélekkel nekiláss terved megvalósításának. Tudd, hogy mi jellemzi a jó tervet és a jó tervezőt. Tanuld meg felismerni a kudarc okait, és azt, hogy hogyan kerülheted el őket. Számíts komoly nehézségekre, ugyanakkor bizakodj, hogy sikerül elkerülnöd őket. Ha az alkalom kopogtat az ajtódon, légy felkészülve, hogy szívesen látott vendégként fogadd.

Kész vagy a cselekvésre. A következő részben nyolc tippet ismertetek, ami tervedet segíti megvalósítani, majd összefoglalom a tervezés hét lépését.

CSELEKVÉSI TERV

Tervként felépítetted a kívánatos jövőt, és kijelölve rövid és hosszú távú céljaidat, megtetted az első lépéseket. Most már csak egyetlen dolgod van hátra, nekilátni a megvalósításnak.

Döntsd el, mi terved legfontosabb része, és azzal kezdd. A feladatokat foglald egy reális ütemtervbe, hogy világos képed legyen arról, mikor mit kell csinálnod. Dolgozd ki teljesítményed mérésének módszereit, hogy értékelni tudd a haladásod. Azt is becsülnöd kell, milyen esélyeid vannak, hogy megelőzd a nyájat.

Az alábbiakban ismertetek nyolc tippet, ami segíthet a tervezésben és a végrehajtásban.

1. Alakítsd ki magadban a tervezés szokását: Mindent tervezz, amit csinálsz, amíg a tervezés nem válik szokásoddá. Aztán még inkább tervezz mindent. Kezdd az egyszerű napi teendőkkel, aztán fogalmazd meg a hosszú távú céljaidat, amelyeket életcélokként kezelsz. Döntsd el, melyek a legfontosabb célok, és azok megvalósításával kezdd. Minél kevesebbet bízz a véletlenre.

2. Találj egy helyet: A tárgyi környezetednek és a körülötted lévő embereknek segíteniük, nem pedig gátolniuk kell a munkádat. Ezért keress egy olyan helyet, ahol kedvet és ösztönzést érzel a tervezésre. Kísérletezz különböző megoldásokkal. Dolgozz egyedül vagy valakivel együtt. Kérj javaslatokat, vagy hallgass a szándékaidról. Tanulmányozd, mi a megfelelő számodra, és maradj annál.

3. Delegálj: Döntsd el, milyen feladatot kell neked megoldanod, és milyen segítséget vársz másoktól. Delegálj intézkedési és döntési jogokat olyanoknak, akik ismerik szándékodat, és készek segíteni neked. Világos utasításokat adj nekik, aztán húzódj vissza, és hagyd, hogy legjobb tudásuk és meggyőződésük szerint csinálják a dolgokat.

4. Légy pontos: A terved konkrét tényekre és a valós helyzetekre alapozd. Ne keverd össze a ténylegesen létező valóságot a vágyaidban élő valósággal. Vagyis kerüld a vágyvezérelte gondolkozást. Igyekezz érdemi információkhoz jutni, aztán tárgyilagosan értékeld sikered esélyét.

5. Légy nyitott: Éberen figyeld az új lehetőségeket, és használd ki őket. Számíts az akadályokra, és a leküzdésükre dolgozz ki hatékony módszereket. Legyenek alternatív terveid, ha váratlan dolgok jönnek közbe. Tudd mindig, hol tartasz az úton.

6. Törekedj az egyszerűségre: Tervednek egyszerűnek, jól áttekinthetőnek, logikusnak kell lennie, és értened kell minden részletét. A feladatokat egyértelműen kell megfogalmaznod, és teljesítésüket reálisan ütemezned. Vagyis figyelembe kell venned a teljesíthetőséget, és azt is, milyen rnértékben rendelkezel a teljesítéshez szükséges feltételekkel és erőforrásokkal.

7. Fejleszd a tervezés módszereit: Ne bízd a véletlenre a tervezés színvonalát. Ha nincs elég tapasztalatod, nem rendelkezel a megfelelő szakértelemmel és fegyelemmel, dolgozz, elemezz és szoktasd magad a rendszerességre. A tervezést és a következetes végrehajtást csak egy módon lehet megtanulni: ha csinálod és fejleszted a módszereidet.

8. Légy rugalmas: Aktívan reagálj minden lehetőségre. Módosítsd, változtasd a terveidet. Ami elavult, ami használhatatlan, dobd ki. Kerüld a merevségből fakadó feszültséget, mert gátol a munkádban, és lelkileg is rombol.

Az első részben megismerkedhettünk a tervezés hét legfontosabb lépésével. Most röviden ismét bemutatom őket. Egy ilyen sűrített kép segítségedre lehet, hogy megalapozott és reális cselekvési terveket készíts.

1. Értékelés: Állapítsd meg, hol tartasz most és hová akarsz jutni. Határozd meg egyértelműen, mit jelent számodra a siker.

2. Elkötelezettség: Fogadd meg, hogy azonnal hozzálátsz a tervezéshez és a megvalósításhoz, és elhatározásod mellett kitartasz.

3. Elemzés: Vedd szemügyre magad minden oldalról, és írd le, mire jutottál. Legyen világos képed arról, ki vagy, és kivé akarsz válni.

4. Döntés: Döntsd el, mit akarsz tenni és mikor.

5. Szervezés: Jelölj ki konkrét hosszú és rövid távú célokat, és készíts a végrehajtásukra ütemtervet.

6. Előkészület: Mozgósítsd azokat az erőforrásokat, amelyek szükségesek, hogy végrehajtsd a cselekvési tervedet.

7. Megvalósítás: Láss neki egy fontos feladatnak. Ez mozgásba hozza a végrehajtó gépezet egészét. Dolgozz rendszeresen és a kidolgozott teljesítménymércék tükrében ellenőrizz minden megtett lépést.

Gyakran egy cselekvési terv végrehajtásának első lépése a legfontosabb. Segít legyőzni a múlt tehetetlenségét, és bevezet a rendszeres munkába. Ennek köszönhetően idővel véreddé válik a tervezés, a következetes végrehajtás, az ellenőrzés, vagyis kialakul benned a siker szokása.

BEFEJEZÉSÜL NÉHÁNY SZÓ

Amikor Charles Ketteringet, a General Motors elnökét megkérdezték, miért fordít olyan sok időt a tervezésre és arra, hogy gondolkozzék a jövőről, ezt válaszolta: „Azért érdeklődöm olyan mélyen a jövő iránt, mert életem hátralévő részét ott fogom eltölteni.”

A mai nap életed hátralévő részének első napja. Holnap, ugyanebben az időben, már huszonnégy órával rövidebb lesz ez az idő. Ne hagyd, hogy úgy szálljanak el a napjaid, hogy tevékenységed ne egy megálmodott cél felé vigyen.

A tervezés és a munka az egyetlen eszköz, amivel az ember elérheti a tartós és tisztességes sikert. Ez a titka a szilárd önbecsülésnek is, ami a boldogság alapja. Értelmetlen lenne tovább halogatnod hát, hogy belevágj.

Kezdd el ma, kezdd el most, mert megállíthatatlanul múlik az idő.

SOK SZERENCSÉT!

3. könyv

A FÉLELEM LEKÜZDÉSE

ELŐSZÓ

Az első futballmeccsemet kilencedikes koromban játszottam, a szomszéd város rivális csapata ellen. Végigkínlódva egy nem túl látványos első félidőt, az edzőnk a szünetben odahívott, és azt mondta, a második félidőben nekem kell irányítanom a csapatot. Olyan félelem fogott el, hogy azt hittem, menten meghalok.

Annyi szent, ez nem az a macho dolog volt, amit egy tizenötéves játékostól elvárhattak!

Negyven éve már, hogy átéltem ezeket a lelki kínokat, és azóta is őrülten igyekszem mindig mindent megtenni, hogy legyőzzem magamban a félelem bénító érzését. Voltak nehéz pillanataim autóban (az első és a hátsó ülésen is), repülőgépen, berendezések kezelőpultjánál és sötét utcákon. Ma is elfog néha a félelem, de már nem bénít meg, ha cselekednem kell. Úgy tűnik hát, nem hiába küzdöttem vele hosszú éveken át.

Gyakran láttam, mit tesz a félelem az emberi álmokkal és reményekkel. Láttam, mit tesz emberekkel, akik úgy próbálnak átevickélni az életen, hogy „jaj csak ezen a napon legyek túl!”. A következmények katasztrofálisak. Különösen azoknál, akik boldogságban és jólétben szeretnének élni. Ezért aztán elhatároztam, teszek valamit az ügyben. Az eredmény: ez a könyv.

Ebben bemutatom a félelemre vonatkozó fontosabb ismereteket. Bemutatom, a félelem eredményeként kialakuló idegeskedés, szorongás és depresszió súlyos következményeit. Bemutatok néhány fontos módszert, amely sikeresen semlegesíti a félelem hatását. Alkalmazásuk lehetővé teszi, hogy kézbe vegyük sorsunkat, és szert tegyünk a céljaink eléréséhez szükséges őnbizalomra és magabiztosságra. Azt hiszem, ez nem kevés.

Biztos vagyok abban, hogy aki figyelmesen olvassa könyvemet, és megfogadja tanácsait, hamarosan maga is elmondhatja, hogy a félelemnek nincs többé hatalma felette.

James R. Sherman, Ph.D

BEVEZETÉS

Ments meg minket Uram a kísértetektől, a hosszú lábú bestiáktól és az éjszaka gonosz szellemeitől!

Nyilván azért vetted kézbe ezt a könyvet, mert hatásosabb módszerek után kutatsz a félelem ellen, mint ez a régi cornwalli ima. Az elkövetkező oldalakon ilyen módszerekről lesz szó.

Senki sem engedheti meg magának a luxust, hogy hamis elképzelései legyenek a félelem okairól és következményeiről. A félelem ámokfutása ugyanis életeket tesz tönkre, boldogságokat rombol szét. Pedig ennek nem kell így lennie.

A félelemnek sok fajtája van. Ilyen az ijedtség, ami a veszély hirtelen felismeréséből fakad. Naponta találkozunk olyan helyzetekkel, amelyek ijedtséget váltanak ki belőlünk. Aztán ott van a krónikus félelem, ez az árnyékként kísérő kellemetlen érzés, amitől nagyon nehéz szabadulni.

Bizonyos fajtái végigkísérik életünket. Ilyen az öregségtől, a magánytól való félelem. A szorongás viszont, amit néhányan repülés közben, esetleg egy gyorsan ereszkedő liftben vagy a libegőn érzünk, lelkünk legmélyebb zugaiban rejtőzködik, és csak bizonyos alkalmakkor tör a felszínre. Akár az egyik, akár a másik esetről van szó, a krónikus félelem mind fizikailag, mind lelkileg meggyötör minket, és komolyan akadályt jelent céljaink megvalósításában.

Ha a félelmünk tudatosodik bennünk, ez erősíti a romboló hatását. Figyelmünk szinte rátapad a tárgyára, így alig tudunk másra gondolni, és sikerrel kecsegtető lehetőségek észrevétlenek maradnak számunkra. Ám ez nem minden. Értékes erőket pocsékolunk el. Ha valaki állandóan a szakadékra gondol, nem pedig a hídra, az képtelen a célra összpontosítani. Az eredmény: sikertelenség, kiábrándulás, kétségbeesés, meddő önmarcangolás, lelki kimerültség.

A félelemnek sok fajtája van, és első pillanatra tűnjön bármilyen meghökkentőnek, közöttük van a sikertől való félelem is. Ám közöttük van a kudarctól, aztán az ismeretlentől, vagy éppen az ismerttől való félelem. Félhetsz attól, hogy nem fogadnak be, hogy elutasítanak, hogy magadra maradsz, de érezhetsz félelmet azért, mert tömeg vesz körül.

Az elutasítástól való félelem visszatarthat attól, hogy a főnöködtől fizetésemelést kérj, vagy felvedd a kagylót egy fontos üzleti ügyben. Az ismeretlentől való félelem gátolhat, hogy belevágj egy ígéretes, de kockázatos vállalkozásba. A tömegtől való félelem társadalmi remetét csinálhat belőled. Gyötörjön bármilyen félelem, egy dolog bizonyos: gátol a fejlődésedben, céljaid megvalósításában, és abban, hogy békében élj önmagaddal vagyis a boldogságodban.

Egy vicsorgó, vadul ugató kutya látványára libabőrös lehet az ember háta. Ugyanez történhet egy másikkal, aki egy mély szakadék szélén áll, vagy felhőszakadás közepette vezet, és szinte semmit sem lát. Egyének lelki mechanizmusa lehet genetikailag kódolt a félelem bizonyos fajtáira. Ez növeli fennmaradásuk esélyét, mert távol tartja őket számukra veszélyes helyzetektől. Többségünknél azonban a félelem több, mint az önfenntartási ösztön puszta megnyilatkozása. Negatív következményei akkor is fenyegetik életünket, ha a helyzetek egyáltalán nem veszélyesek.

MEGHATÁROZÁS

A félelmet nagyon erős és kellemetlen érzésként határozhatjuk meg, melyet az azonnali vagy a várható veszély tudata vált ki, és jellemzője a zavart, fájdalmas izgatottság.

A félelem - gondolatok sajátos együttesének eredménye, és alapvetően befolyásolja a testi és lelki folyamatokat. Megakadályozhatja a cselekvést, vagy rossz irányba viheti az embert.

Tárgyai mindazok a dolgok, amelyek elültetik bennünk ezt a kínos érzést. Ezeket általában három nagy csoportba oszthatjuk:

1. Emberek. Például félelem a főnöködtől, a házastársadtól, szomszédodtól vagy idegenektől.

2. Élőlények, dolgok. Például félelem a kígyóktól, a pókoktól, az egerektől, a denevérektől a kutyáktól, az árnyékoktól.

3. Helyzetek. Például félelem a magasságtól, a sötétségtől, a betegségtől, a csődtől vagy a tömeg előtti beszédtől.

Félhetsz valamitől, ami ott van előtted, de félhetsz egy eseménytől, ami egy közeli vagy távoli időpontban bekövetkezhet. A félelem gyakran jár együtt aggódással, szorongással, idegeskedéssel. A szorongás egy önmaga táplálta balsejtelem, amelynek csak bizonytalan tárgya van, vagy egyáltalán nincs tárgya.

A félelmet ébresztő helyzeteket három csoportba sorolhatjuk:

1. Veszélyes külső körülmények. Például félelem a zuhatagoktól, a sötét fasoroktól vagy a csúcsforgalomtól.

2. Személyes összeütközések. Például félelem egy haragos házastárssal, egy követelő főnökkel vagy egy fenyegető idegennel való csatától.

3. Veszélyes viszonyok. Például félelem a társadalmi, érzelmi, üzleti vagy pénzügyi kapcsolatok problémáitól, melyeknek forrása lehet az alkoholizmus, a kábítószer-fogyasztás, házastársi hűtlenség, munkaadói-szakszervezeti konfliktusok vagy romboló hatású bírósági perek.

Ha a félelemmel kapcsolatos gondolataink közvetlenül emberekre vagy dolgokra irányulnak, akkor emberektől vagy dolgoktól félünk. Ha viszont helyzetekre összpontosulnak, akkor általában az önbecsülésünk elvesztésétől félünk.

Az ijesztő dolgok és helyzetek leírására sok szavunk van. Néhány példa: A megdöbbentő például a kellemetlen meglepetést jelenti. Például döbbenetes mocsok.

A rettenetes egy rémisztő, mindent lehengerlő erő jelenlétére utal. Például rettenetes hóvihar.

Az iszonyatos olyan riasztó vagy visszataszító tulajdonságra utal, amely szörnyülködést vagy bénultságot vált ki. Például iszonyatos robbanás.

A rémisztő a rettegés és az ellenségesség érzésének azt a keverékét adja vissza, ami egy utálatos, kellemetlen vagy sokkoló helyzettel, dologgal, személlyel szemben ébred bennünk. Például rémisztő betegség.

Az irtózatos egy óriási, elviselhetetlen fájdalmat jelöl, vagy olyasmit, ami tartós rettegést vált ki az emberben. Például irtózatos felelősség. Ezeket a szavakat a dolgok széles skálájának jellemzésére használjuk, a vak bőregerektől kezdve, egészen a horrorfilmekig.

A félelem ellentétes értelmű szavai között ilyenek találhatók, mint a hősiesség, a bátorság, a merészség, a vakmerőség, a szívósság, a lovagiasság.

FÓBIÁK

A fóbia görög eredetű szó. Félelmet, iszonyt, irtózást fejez ki valamitől. Néha beteges jelleget ölt. Ilyenkor általában sajátos kényszerképzetben nyilvánul meg. Az embereknek szinte mindentől lehet fóbiája, beleértve a repülést, a vonatozást, a zárt teret, a nyitott teret, a magasságot, a barlangot, a liftet, a mozgólépcsőt, sőt, még az embereket is. Az emberekkel kapcsolatos fóbia több gondot okoz, mint más fóbiák, mert az embereket gyakorlatilag lehetetlen elkerülni.

Az egyszerű, hétköznapi félelmek sok gondot okozhatnak nekünk, de a fóbiák olyan bénultságra vezethetnek, amely súlyosan érinti életünk minden területét.

Az emberi kapcsolatokkal összefüggő fóbiákban szenvedő személyek attól félnek, hogy félni fognak. Önbecsülésüket állandóan kikezdi a gondolat, hogy mások kinevethetik, kigúnyolhatják őket. Ez az érzésük egy meghatározatlan tárgy által kiváltott szorongásban nyilatkozik meg. Nagyon félénkek mások jelenlétében, és állandó zavart éreznek amiatt, hogy félnek. Minél jobban félnek attól, mit mondanak vagy tesznek majd mások, annál jobban félnek ezektől a másoktól.

A fóbiáktól azért nehéz megszabadulni, mert az áldozat állandóan igyekszik elkerülni a félelmet kiváltó okokat. Nem néz szembe velük még kevésbé ijesztő körülmények között sem. Pedig ez egyfajta „szoktatást” tenne lehetővé, aminek eredményeként megtanulná elkerülni a pánikot. Ehelyett a félelmetes helyzetet látva általában megbénul, vagy fejvesztve menekül.

A fóbiától a reasszociáció segítségével szabadulhatunk meg. Akik például félnek a magasságtól, úgy semlegesíthetik ezt a bénító érzést, hogy a riasztó helyzetet képzeletben összekapcsolják (asszociálják) egy kevésbé ijesztő valamivel, például a csodálatos panoráma látványával.

A FÉLELEM KIVÁLTOTTA SZOKÁSOS REAKCIÓK

Amikor rátaposol a fékre, hogy el ne üss egy gyereket, specifikusan reagálsz egy ijesztő helyzetre. A szívverésed felgyorsulása viszont, amit szintén tapasztalni fogsz, nem specifikus reakció.

Ezekre az általános, nem specifikus reakciókra már 1831-ben felfigyelt egy James Johnson nevű londoni orvos. Ezt írta: „Egy váratlan érzelmi kitörés, egy múló ijedtség, egy váratlan hír - röviden, minden erős érzelem a szív kitágulására, az izmok reszketésére, az emésztőrendszeri aktivitás csökkenésére vezet. A vér sekély és rendszertelen áramokban kezd keringeni az élő gépezetben.”

A félelemre adott nem specifikus válaszokhoz tartozik a kifáradás, a belső feszültség, az emésztési rendellenesség, a kimerültség, a gyorsan kalapáló szív és a ziháló légzés. Legtöbbünk esetében ezek rövid ideig tartanak. A krónikus félelemben élők esetében viszont tartósak ezek a hatások.

A krónikus félelemben élők nyugtalanul alszanak, rossz az étvágyuk, túl sokat foglalkoznak az egészségükkel, aggódnak jelentéktelen tünetek miatt, szoronganak, lehangoltak, és még apró dolgokban sem képesek időben és egyértelműen dönteni. Gyakran valós vagy színlelt fejfájásra, betegségre hivatkoznak, hogy elkerüljék azokat a feladatokat, melyektől rettegnek.

A félelemre adott variábilis reakciók, mint amilyen a sírás, vagy a pirulás, általában inkább személyfüggő, de a klasszikus nem specifikus reakciók mindenkinél megfigyelhetők. A specifikus reakciók - például az, hogy valaki messzebb húzza a kezét a lángtól, vagy búvóhelyet keres egy légitámadás esetén - függnek a helyzettől és a személytől.

Aki csak időnként idegeskedik, az képes határozott lépéseket tenni, hogy elkerülje a kellemetlen helyzetet. Nem időzik például annál a gondolatnál, hogy eltévedhet, hanem tanulmányozza a térképet, és elindul a helyesnek tartott irányba. Ám a krónikus idegeskedő ilyenkor csalódást, kimerültséget, zavart érez, képtelen dönteni a következő lépésről, ezért aztán valószínű, hogy egyáltalán nem indul el.

ERŐS REAKCIÓK

A félelem, mint válaszreakció, az általa kiváltott problémák ellenére is alapvetően egészséges, alkalmazkodást elősegítő érzés. A mérsékelt erejű és gyakoriságú félelem az érdekünkben dolgozik. Arra ösztönöz, hogy józanul cselekedjünk és elkerüljük a veszélyes helyzeteket. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy aki tökéletesen elveszti a képességét, hogy félelmet érezzen, annak számolnia kell a gyors halállal.

Néha a félelemre adott reakció hirtelen és ösztönös, mint amikor az autód csúszni kezd a jeges úton. Más esetekben, például amikor egy sötét erdőben mész, a félelem fokozatosan erősödik benned.

A váratlan ijedtség nem olyan veszélyes, mint az ember hinné. Igaz, egy hirtelen felbukkanó madárijesztő annyira megrémíthet, hogy úgy érzed, belepusztulsz, és még szívrohamot is kaphatsz, de ha a szíveddel nincs baj, a riadalom nem röpít át az örök vadászmezőkre.

A krónikus félelem esetenként pánikba csaphat át, és ennek lehetősége rettegéssel tölti el az egyént. Sajnos sokan vannak, akik saját félelmük áldozatává válnak, amikor igyekeznek elkerülni a pániknak ezeket a rohamait. Különösen, ha minden módon menekülni próbálnak az olyan helyzetektől, melyek felboríthatják lelki egyensúlyukat. Ilyenkor általában nem a helyzettől félnek, hanem attól, hogy kiborulnak. A pániktól való félelem válik magatartásuk rúgójává, és az állandóan ólálkodó félelem, amely azt kirobbantja, feledésbe merül. Az áldozatok nem tudják, mitől félnek, csak azt, hogy félnek a félelemtől, és attól a bajtól, amit ez a félelem hozhat rájuk.

Akik krónikusan félnek, hatalmas mennyiségű energiát pocsékolnak el, mert minden pillanatukat „tudatosan” akarják élni. Csak így látják ugyanis kielégíthetőnek azokat a sosem szűnő követelményeket, amelyeket a fizikumukkal és az idegrendszerükkel szemben támasztanak. Ez a „lábujjhegyen” élés, ez az állandó rettegés, hogy valamit „rosszul” csinálnak, a megfelelés állandó görcsös igyekezete fizikailag teljesen kifárasztja őket, aminek aztán beláthatatlan következményei lehetnek az egészségükre.

A veszély felismerése nem csupán az emlékezés mechanizmusát hozza működésbe. A szervezet ugyanúgy reagál a félelemre, mint a dühre vagy a lelkesültségre. Egy ijesztő tárgy érzékelése beindítja a riasztási reakciót, amely védelmi válaszokra serkenti a szervezetet. Az agyad ellenőrzése alá vonja az idegrendszeredet, és a megfelelő szervek különböző hormonokat és vegyületeket löknek a véráramba. Ez az automatikus fiziológiai folyamatok egész lavináját indítja el, és felkészít, hogy küzdj vagy menekülj.

A KÜZDJ VAGY MENEKÜLJ REAKCIÓJA

A küzdj vagy menekülj reakció annak eredménye, hogy a hipotalamusz stimulálni kezdi a vegetatív idegrendszert, amelynek sajátja, hogy tudatosan nem befolyásolhatjuk működését. A vegetatív idegrendszer irányítása alá tartozik a látás, a légzés, a szív, a mirigyek és az emésztőszervek működése, a véredények tágulása, szűkülése.

Nézzük mi történik, amikor megijedünk valamitől.

Az első, hogy a vegetatív idegrendszer jelzést ad a mellékvesének és az agyalapi mirigynek, és ezek olyan vegyi „hírvivőket” (hormonokat) fecskendeznek a vérbe, mint amilyen az adrenalin és az epinefrin. Az epinefrin a vegetatív idegrendszer működését serkenti, és krónikus félelem esetén az állandó jelenléte problémákat okozhat. Az epinefrin ugyanis serkenti a zsírképződést és a zsírkiválást a véredényekben. Mivel azonos mennyiségű vért szűkebb keresztmetszeten kell átpumpálni, a megterhelés árt a szívnek.

Az izmaid megfeszülnek a cselekvés várakozásában. A küzdj vagy menekülj ellentmondó üzenetei egyidejű összehúzódásra késztetik az ellentétes izmokat, ami ezek reszketésére vezet. Ezért reszket a kezed, rogyadozik a térded, vacog a fogad. Amikor az izmok elfáradnak, úgy érzed, kiesik alólad a lábad.

A merev izmok nehezítik a légzést, ezért erősebben és gyorsabban kell lélegezned. Orrlyukad kitágul, hogy könnyebben tudd beszívni a levegőt. Mivel több oxigént kell a szervezetbe juttatnod, levegő után kapkodsz, és alig tudsz beszélni. Nehezen tudod elmondani, mitől félsz.

Az izmaid összehúzódása a véredények összehúzódására vezet. Ez arra kényszeríti a szívet, hogy gyorsabban verjen, a pulzusod megélénkül, a vérnyomásod emelkedik, és a bőröd alatt lévő erek szinte elzárulnak. Ez magyarázza az ijedtséget kísérő sápadást, a „falfehér” arcszínt.

Módosul a vér elosztása. Több vér kerül az agyadba, kevesebb a kezedbe és a lábadba. Ez azért van, mert minden vérre fent van szükséged, hogy gyorsan és helyesen dönts. Egy másik ok, hogy a vér távolabb kerül a bőrtől, ahol sebet ejthetnek rajtad.

Az emésztőrendszered időszakosan leáll, és a húgyhólyagodat és beleidet működtető izmok elernyednek, hogy megszabadulhass a felesleges ürüléktől. Amikor ez bekövetkezett, elveszted az étvágyadat, és reszketni kezd a gyomrod. Előfordulhat, hogy hányingert fogsz érezni, bevizelsz és hasmenésed lesz.

Izzadni kezdesz, hogy hűtsd a tested, és további melléktermékektől szabadulj meg. Ez hidegrázást és izzadó tenyereket idézhet elő.

A nyelőcsöved összehúzódik, a szád kiszárad, elfogy a nyálad, összeszorul a torkod, és úgy érzed, megfulladsz.

A hallásod élesebb lesz, a pupillád kitágul, hogy több fény jusson a recehártyára. Mindez azért van, hogy jobban halld és jobban lásd azokat a szörnyeket és manókat, melyek azért jönnek, hogy lecsapjanak rád.

A léped több vörösvértestet bocsát ki, hogy ha meglőnek, megszúrnak vagy elüt egy autó, gyorsabban alvadjon a véred. Egyidejűleg a csontvelőd több fehérvérsejtet termel, hogy kivédje a fertőzést és stabilizálja az immunrendszeredet.

A mellékveséid gondoskodnak arról, hogy több cukor kerüljön a vérbe. Ez többlet üzemanyag, amire szükséged van, hogy elégesd az extra oxigént, ami a szervezetedbe jutott.

A hajad égnek mered, és ettől libabőrös leszel. Ezt a spontán reakciót állati elődeinktől örököltük, akik így próbálták elijeszteni a masztodonokat. Az ágaskodó szőrzet és hajzat nagyobbnak mutatta őket, és félelmetesebb hatást keltettek.

Ezek az ösztönös folyamatok felkészítik szervezetedet a harcra, vagy a gyors menekülésre. Kész vagy a gyors döntésekre, az energikus cselekvésre, és a sebesülés elleni védekezésre. A félelem elmúlásával idővel visszaáll a szervezet normális működése.

A küzdj vagy menekülj reakció ma már nem különösebben hatékony mechanizmus. Ha például valaki egy vizsgán kínlódik, nem segít rajta, hogy kifinomul a hallása vagy gyorsabban alvad a vére. És mondjuk nagyon kínos lenne, ha nem tudnál uralkodni a kiválasztó szerveid működésén, amikor partnereddel egy igazi horrorfilmet néztek a moziban.

Krónikus félelem esetén a nem specifikus reakciók nem kívánatos következményekre vezethetnek. Az első, hogy túlreagálva a helyzetet a szükségesnél több manővert végzel, ezzel jobb célokra is hasznosítható fizikai energiát veszítesz. A másik, hogy a riasztott szervezetnek ma már ritkán van alkalma a régi módon oldani a feszültséget - vagyis nem kezdhet az ember verekedni vagy őrült módjára menekülni. Ez aztán olyan elváltozásokra vezet a szervezetben, melyek a betegségek egész sorát idézhetik elő.

MI KÖVETKEZIK?

Foglalkoztunk a félelem természetével. A következő részben sorra vesszük a legfontosabb okokat, melyek ijedtséget, félelmet ébresztenek emberekben.

A harmadik részben tizenhét olyan módszert ismertetek, melyek segítenek megszabadulni a félelem és az aggódás rossz szokásától. Bővítsd a listát saját módszereiddel. Írd le őket részletesen, mert ez lehetővé teszi a finomításukat és eredményes bevetésüket. Még valami. Hasznos dolog tanulni másoktól, de sokszorosan beigazolódott, hogy a segítés legjobb módja az önsegítés.

Az utolsó részben a cselekvési tervvel foglalkozom. Az elvek és a módszerek remek dolgok, de csak akkor érnek valamit, ha megnyilatkoznak a cselekvésben. Ahhoz, hogy megszabadulj a félelemtől, tenned kell ellene. Méghozzá átgondoltan, következetesen.

A FÉLELEM OKAI

A bennünk munkáló félelmeknek két fő oka van. Az egyik, hogy nem tudjuk ellenőrizni az események menetét, a másik a hiányos önbecsülés.

NEM TUDOD BEFOLYÁSOLNI AZ ESEMÉNYEK MENETÉT

Ha nem különbözöl másoktól, meglátva egy ketrecben lévő kígyót mindig enyhe reszketést érzel a gyomrodban. Amíg drótháló vagy üveglap van köztetek, nincs gond, ám ha a kígyó kiszabadulna a ketrecéből, és látnád, amint feléd kúszik hálószobád szőnyegén, alighanem megbénulnál a félelemtől.

Egy fenyegető helyzetet két módon tarthatsz ellenőrzésed alatt: közvetlenül vagy közvetve. Közvetlenül ellenőrzöd a kígyó viselkedését, ha dönthetsz arról, hogyan, mikor és hol mozoghat a félelmetes állat. Közvetve is ellenőrizheted a kapcsolatotokat, ha elhagyod a területet, ahol a kígyó tartózkodik. Ám ha más ellenőrzi a kígyó viselkedését, nem kizárt, hogy okod lesz az ijedtségre.

Az ellenőrzés hiánya nem mindig okoz félelmet vagy aggódást. Ez a potenciális félelemforrás természetétől függ. Egy évközi vizsga nem annyira ijesztő, mint mondjuk egy egyetemi felvételi. Egy busszal érkező barátra várni valószínűleg nem olyan idegesítő, mint egy felvételi beszélgetésre. Felvenni a lottónyereményt nem olyan félelmet ébresztő, mint mondjuk elmenni a fogorvoshoz.

Az ellenőrzés mértéke hatással van az olyan félelemre is, ami elfogja az embert mondjuk a hullámvasúton. Ez a félelem rövid életű, mert azonnal eszedbe jut, hogy sokan ültek már a száguldó kocsikban, és élve megúszták, sőt élvezték. Bármilyen félelmet és ijedtséget is érzel, tudod, hogy amint vége, a félelmed elmúlik.

A horrorfilmeknek hasonló hatása van. Látva a borzalmakat elfoghat a rettenet, de bármikor kiléphetsz a helyzetből. Az értelmed egyik fele azt súgja, milyen szörnyű a halál és a pusztítás, a másik fele pedig azt, milyen izgalmas a látvány, és kívánja a folytatást. Ismét csak - a félelmed ártalmatlan, rövid életű, mert tudod, hogy bármikor felállhatsz, kimehetsz a moziból és már vége is a szörnyűségeknek. Vagyis ellenőrzésed alatt tartod a helyzetet.

John McPhee, a világhírű természettudós és író is megtapasztalta, milyen hatása van az ellenőrzésnek a félelemre. Alaszkában volt, amikor szürkemedvékkel találkozott. Ezt írja: „Nem tudom elfogadni azok indokait, akik fegyver nélkül indulnak el, ugyanakkor utálom használni a fegyvert. Ha már nem lennének medvék az erdőinkben, nem jöttem volna ide. Bizonyos értelemben azért vagyok itt, mert a medvék fennmaradtak. Ezért aztán szörnyen sajnálom - őszintén és mélyen -, hogy amikor számíthatok a velük való találkozásra, nem érezhetem magam biztonságban, ha nincs a kezemben fegyver, amivel megölhetem őket.”

INGATAG ÖNBECSÜLÉS

Az ingatag önbecsüléssel rendelkező személyek általában félnek mindentől, amit személyük elleni támadásként érzékelnek. A kudarcok és elutasítások élményét nagyon nehezen dolgozzák fel, és ez félelmet vált ki bennük. Gyakran egészen torz elképzelés él bennük a kudarc természetéről.

A probléma forrása az, hogy túlzottan foglalkoztatja őket, mit gondolnak róluk mások. Ez egyet jelent azzal, hogy másokra bízzák, ők állapítsák meg számukra azokat az értékeket és normákat, melyekkel mérniük kell saját sikereiket vagy kudarcaikat, vagy amelyek alapján elfogadják vagy elutasítják őket. A céljaik lehetnek sajátjaik, de a visszautasítással és kudarccal kapcsolatos elképzeléseik arra épülnek, amit mások mondtak nekik. Az ilyenek gyakorlatilag kiadják kezükből a sorsuk feletti ellenőrzést, és így a külső erők szeszélyének vannak kiszolgáltatva.

A hiányos önbecsüléssel rendelkező személyek azt hiszik, ha egy próbálkozásuk sikertelen, ez egyet jelent azzal, hogy mint emberek sikertelenek, mint emberek selejtesek.

Képtelenek szétválasztani a cselekvés kudarcát énjük sérülésétől, ezért aztán képtelenségüket, hogy eleget tegyenek a mások által felállított normáknak, értéktelenségük bizonyítékaként kezelik. Ám az önrombolás legalább olyan fájdalmas számukra, mint mások elutasítása, ezért aztán a cselekvést mérlegelve már nemcsak a kudarctól félnek, hanem önmaguk lealacsonyításától is.

Bruce Barton amerikai szerző és reklámszakember jól látta ezt a különös kettősséget. A következő észrevételt tette: „Milyen különös, hogy emberek, akik hajlandók lennének meghalni a világszabadságért, képtelenek arra a piciny áldozatra, ami megszabadíthatná őket saját bilincseiktől.”

AZ ÖNBECSÜLÉS ÉS A SZORONGÁS

Komoly kihívással találkozva gyakran erőt vesz rajtunk a szorongás, meg tudunk-e felelni neki. Fontolgathatod például, hogy fejest ugrasz a hídról a folyóba, mint gyerekkorodban annyiszor. Ám a híd most valahogy magasabbnak tűnik, nehezebb felmászni a korlátra, és a folyó is sokkal örvényesebb és ijesztőbb, mint akkor.

Érezhetsz ugyanilyen szorongást, ha megpróbálsz az ütemtervnek megfelelően lebonyolítani egy utazást, amiben szerepelnek repülők, vonatok és taxik. Vagy most, hogy elkészültek a tervek, és kezdheted a ház mögötti műhely felépítését, tűnhet sokkal nehezebbnek, mint korábban. Vagy most, hogy már indulnod kell, a vevőkereső látogatásaid sokkal ijesztőbbnek tűnnek, mint amikor napokkal ezelőtt eltervezted őket.

Felidézheted korábbi sikereidet, hogy milyen jártasságot mutattál hasonló helyzetekben, ám a mostani feladat mégis félelmet ébreszt benned. Ezek az induláshoz kapcsolódó szorongások mutatják, milyen káros hatása lehet a félelemnek. Pontosan akkor fékeznek a cselekvésben, amikor a legnagyobb lendületre lenne szükséged, vagyis az indulásnál. Mert mindig az indulás a legnehezebb.

Ám úrrá lehetsz a helyzeten. Ehhez gondosan meg kell tervezned, mit akarsz tenni. Aztán fel kell idézned magadban korábbi sikereidet. (Erről később részletesen olvashatsz.) Az egyes lépések pontos megtervezésével, és sikereid felidézésével erősíted az önbecsülésed. Ez magabiztossá tesz, és a megalapozott önbizalomnál nincs jobb ellenszere a félelemnek.

A FÉLELEM TÁRGYAI

„A félelmek listája a szeretetek listája. A szeretet nem más, mint vonzódás valamihez. A félelem attól való menekülés.” Ezek Fulton J. Sheen püspök szavai.

Sokan olyan lényektől és dolgoktól félnek, mint az egér, a kígyó vagy a tornádó. Mások emberektől félnek. Például tanítótól, szülőtől, munkaadótól vagy terroristáktól. Megint mások helyzetektől félnek. Például félnek repülni, félnek az ismeretlenek társaságában, vagy félnek elnökölni egy értekezleten.

Felmérések mutatják, hogy az Egyesült Államokban ma a nyilvános beszédtől félnek a legtöbben. A második helyen van a fogorvos. A harmadikon az egér.

A gyerekek a sötéttől félnek a legjobban, ezután a csökkenő félelem sorrendjében a következők jönnek: egyedül lenni, viharok és más természeti katasztrófák, kísértetek és szörnyek, állatok és bogarak, a szülők válása, idegenek, erős hangok, rémálmok, orvosok és fogorvosok, végül a halál.

Amikor a humorista Steve Allen megtudta, hogy az ember születésénél fogva csak két dologtól fél, a hangos zajtól és az eséstől, azt mondta, „szörnyen fél, hogy esés közben kiabálni fog”.

Az emberek általában olyan viszonyoktól, dolgoktól és helyzetektől félnek, amelyek negatívan hatnak az önmagukról kialakult véleményükre. Ez tanult félelem, és olyan tényezők befolyásolják, mint az értékrend, és az egyénre jellemző sajátos személyiségvonások. Érdektelen, hogy a félelem tárgya önmagában véve kellemes vagy kellemetlen. Félelemébresztő képessége csak attól függ, milyennek érzékeli a vele kapcsolatba kerülő személy.

Vannak, akik rettegnek az utcai bűnözéstől, a rákkeltő élelmiszerektől és a levegő szennyezettségétől. Vannak olyan kaliforniaiak, akik félnek a földrengéstől, és vannak kansasiak, akik félnek a tornádóktól. Szerencsétlenségükre ők a szükségesnél nagyobb stressznek vannak kitéve, mert nem sokat tehetnek, hogy ellenőrizzék félelmeik tárgyát.

Akik félnek, élénken el tudják képzelni félelmük tárgyát. Lelki szemeikkel ezeket sokkal nagyobbnak látják, mint amilyenek a valóságban, és olyan romboló erővel ruházzák fel, aminek nem sok köze van a valósághoz. Ezek a tulajdonság-felruházások mind részei a tanult reakciónak, amely az idők során alakult ki. Ezért aztán csak úgy szabadulhatunk meg a félelmeinktől, hogy „töröljük” azt az érzékelési szokást, ami egy dolgot, egy viszonyt vagy egy helyzetet félelmessé tesz számunkra.

A félelemnek vannak közvetlenül nem látható, álcázott tárgyai. Egy üzletkötő gondolhatja, hogy a főnökétől fél, holott valójában attól retteg, hogy a személyes összeütközés során elveszti az önuralmát, vagy nem az elképzelései szerint alakulnak a dolgok. Félelmének valódi tárgya tehát annak lehetősége, hogy elveszti ellenőrzését önmaga vagy az események felett. Egy fiatal hölgy mondhatja, hogy a társaságtól fél, holott azon idegeskedik, hogy az emberek, akikkel találkozik, esetleg nem fogadják el őt.

A legtöbb ember tisztában van félelmének tárgyaival. Vannak azonban esetek, amikor az egyén csak egy kívülálló - egy barát, egy tanácsadó, egy pszichológus - segítségével tud lehatolni a félelem okának gyökeréig.

A félelem tárgyai legalább három vonatkozásban különböznek:

1. Az általuk kiváltható reakció nagyságát illetően (macska kontra oroszlán).

2. Milyen érzékszervre hatnak (látja az oroszlánt, érzi a szagát, hallja az üvöltését vagy szemtől szembe találkozik vele a dzsungelben.)

3. A mód, ahogyan találkozunk velük (oroszlán a ketrecben vagy a szavannán).

A FÉLELEM LEGGYAKORIBB OKAI

A következő oldalakon a félelem leggyakoribb okaival foglalkozom, és azzal, miért vannak ezek hatással az emberekre.

Félelem az elutasítástól

Az elutasítástól azok félnek leginkább, akik érzelmileg bizonytalanok vagy nem hisznek önmagukban. Mivel nem akarják, hogy kerüljék, vagy „zöldfülűnek” nevezzék őket, gyakran olyan kockázatokat vállalnak, melyektől még a tapasztaltabbak is visszariadnak. Néha különös helyzetekbe kerülnek, vagy vakmerő dolgokat művelnek, mert valaki, akivel el akarják magukat fogadtatni, gúnyolja őket. Készek kacérkodni a veszéllyel és elviselni a félelmet, hogy kedvességet kapjanak, és megőrizhessék azt a kevés önbecsülésüket, ami még megmaradt nekik.

Az ilyenek nemcsak lelkileg teszik ki magukat szükségtelen megpróbáltatásoknak, de az egészségüket is veszélyeztetik a félelemre adott, igen gyakori, nem specifikus reakcióikkal.

Félelem a kudarctól

„A legnagyobb hiba, amit elkövethetsz az életben, hogy állandóan attól rettegsz, netán elkövetsz egyet” - mondta egyszer Elbert Hubbard amerikai író.

Akik rettegnek a kudarctól, általában nem is annyira attól félnek, hogy elpuskázzák a dolgot, hanem attól, mit mondanak majd mások.

Vannak, akik úgy védik magukat, hogy állandóan alulteljesítenek. Csak könnyű feladatokat vállalnak, amelyek garantálják a sikert. Mások olyan feladatokat vállalnak csak, amelyben a kudarc garantált. Úgy gondolják, ha olyasmivel próbálkoznak, amibe mások belebuktak, nem hibáztathatók a kudarcért. Ha valaki már csődbe jutott, mert hűtőszekrényt akart eladni az eszkimóknak, nem érheti őket bírálat, ha ez nekik sem sikerül.

Ezek az emberek úgy csökkentik a kudarctól való félelmüket, hogy esélytelen dolgokat vállalnak (így aztán az történik, amit előre megmondtak) és elszigetelik magukat a bírálattól. Ez a hozzáállás azonban jelentősen csökkentheti annak esélyét, hogy sikeresek legyenek.

Akik csak bírálatot kapnak, csak egyet tanulnak meg nagyon: félni a kudarctól. A sosem szűnő aggódás állapotában élnek, ami gyakorlatilag megbénítja őket. Mivel nincs világos képük arról, miből is áll össze a siker, nehéznek találják, hogy sorsukért vállalják a felelősséget. Úgy érzik; bármit csinálnak, csak kudarcra számíthatnak.

Félelem a sikertől

Társadalmunkra jellemző, hogy az emberekben mélyen él a vágy, hogy ilyen vagy olyan csoporthoz tartozzanak. Sokak számára ez a szükséglet sokkal erősebb, mint az igény, hogy önálló személyiségként, csupán a kiváló teljesítményük alapján ismerjék el őket. Akik félnek a sikertől, valójában attól rettegnek, hogy megromlik kapcsolatuk a barátaikkal, a kollégáikkal, mindazokkal, akik ilyen vagy olyan oknál fogva nem tudnak az ő szintjükre emelkedni. Félnek megválni egy állástól és egy nagyobb lehetőségekkel kecsegtető munkát vállalni, mert ez elszakíthatja őket a társaiktól.

Vannak üzletkötők, akik azért utasítják el a kereskedelmi igazgatói kinevezést, mert nem akarnak elkülönülni azoktól, akikkel egyenlőnek tartják magukat. Katonák félnek az előléptetéstől, mert elveszthetik bajtársi kapcsolataikat a sorkatonákkal, akikkel együtt hívták be őket.

Akik félnek a sikertől, nem képesek felismerni vagy nem hajlandók elfogadni, hogy intelligenciájuk vagy hozzáértésük átlagon felüli, és ez többre kötelezi őket. Sokan bűntudatot éreznek teljesítményük elismerése miatt. Félnek, hogy nem tudják majd tartani ezt a szintet, noha a tények ennek ellenkezőjét bizonyítják. Kellemetlenül feszengnek új helyzetükben, és nehezen fogadják el a dicséretet. Ha aztán hibát vétenek, szégyent és megaláztatást éreznek. Elfelejtik korábbi sikereiket, és állandóan azon jár az eszük, ami nem sikerült nekik. Ez különösen olyanokra igaz, akiknek teljesítményét állandóan mérik, például a diákokra és a sportolókra.

Félelem az ismerttől

Vannak, akik úgy érzik, félelmük nagyon is indokolt. Ez különösen azokra igaz, akik sehogy sem tudnak megszabadulni egy kellemetlen élményüktől. Jó példa erre a fogorvostól rettegő személy.

Az Amerikai Fogorvosok Szövetségének adatai szerint az amerikaiak 70 százaléka fél a fogorvostól. Mintegy 20 százalékuk még fogfájás esetén sem megy fogorvoshoz. A szövetség úgy véli, az embereket leginkább ez a félelem akadályozza abban, hogy kezeltessék fogaikat.

A felmérés szerint a fő ok egy valamikori kellemetlen élmény: egy nagyon fájdalmas kezelés. A további okok, fontossági sorban: súlyos fej illetve arcsérülés; képtelenség az orvos illetékességének elfogadására egy ilyen személyes ügyben; félelem, hogy az orvos szerint komoly baj van a foggal; nem akarják, hogy a fogorvos korholja, leckéztesse őket; végül a különböző „háborús” történetek a fogorvosi kezelésről.

Az egyénben egy-egy súlyos élmény általában mély nyomot hagy. Mondjuk egyszer majdnem megfulladt, vagy leesett egy fáról, vagy megtámadták és kirabolták, vagy átélt egy közúti balesetet, esetleg repülőgép-szerencsétlenséget, vagy egyszer el kellett viselnie főnökének vagy munkatársának durva támadását. Ezek belevésődnek, és tartós félelem forrásává válhatnak.

Egy fájdalmas tapasztalat önmagában nem akadályozza a hatékony cselekvést. Csak akkor okoz problémákat, ha az egyén a félelem rabjává válik, mert rögeszmésen csak a negatív élményre koncentrál. Ilyenkor lebénul, és képtelen felismerni és kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyek biztosíthatnák számára a sikert. Ha tehát fejlődni akarunk, meg kell változtatnunk viszonyunkat félelmünk tárgyához: a negatív vizualizálást pozitív vizualizálással kell felváltanunk.

Félelem az ismeretlentől

Akik félnek az ismeretlentől, híján vannak a fejlődésükhöz szükséges kíváncsiságnak és kockázatvállaló készségnek. Közömbösek az új ismeretek iránt, elzárkóznak az új tapasztalatoktól, és jelszavuk: „Mindig ugyanazt, mindig ugyanúgy!” Ugyanazokat az ételeket eszik, ugyanazokat a ruhákat viselik, ugyanazokba a mozikba járnak, ugyanazokkal a személyekkel barátkoznak, és akkor sem változtatnak állást, ha munkahelyükön rosszul érzik magukat. Nem próbálkoznak az újjal, mert félnek, hogy esetleg nem fog tetszeni nekik. Félnek kapcsolatba kerülni olyan emberekkel, dolgokkal és helyzetekkel, amelyek árthatnak nekik. Vannak, akik attól félnek, mit fognak mondani a barátaik, ha olyan dolog iránt érdeklődnek, amit „nem hagyott jóvá” a csoport.

A szakszerű ismeretek hiánya, a kényelem és a biztonság igénye sokukat arra ösztönöz, hogy felnagyítsák az újban rejlő veszélyeket, és indokolhassák félelmeiket. Ez gyakran vezet előítéletes gondolkozásra.

Előítélet

Az előítéletesség a félelem és ellenségesség irracionális megnyilatkozása. Az előítéletesség tárgyai személyek vagy csoportok valóban létező sajátosságai, melyeket elfogultan ítélnek meg, vagy nemlétező sajátosságok, melyeket indokolatlanul személyeknek vagy csoportoknak tulajdonítanak.

Akiknek félelme az előítéletességben gyökerezik, elhamarkodottan alkotnak véleményt mások nézeteiről, indítékairól és tetteiről. Elítélik a zajt, a bűnözést, a gazdasági káoszt, a korrupt politikát, a rossz orvosi ellátást, a szörnyű közúti állapotokat, és mindent, ami nem tetszik nekik. A bajokat azok tudatos aknamunkájával magyarázzák, akiket nem kedvelnek.

Félelmük amiatti elkeseredésükből és szorongásukból fakad, hogy nem tudják ellenőrzésük alatt tartani környezetüket, és az embereket. Félelmüknek másik forrása az önmagukról kialakult véleményük a másik nemmel, etnikai vagy faji csoporttal összehasonlítva.

Ma sokakat presztízs-szükségletek kielégítésének vágya hajt: hangzatosabb címet, tekintélyesebb posztot, magasabb társadalmi státust akarnak. Így szeretnék védeni ingatag önbecsülésüket. Vannak, akik úgy akarják énképüket foltozni, hogy kiszemelnek embereket, akiknél - éppen előítéletes összehasonlításuk eredményeként - magasabb rendűnek érezhetik magukat. Még a ranglétra legalsó fokán lévő személy is érezhet felsőbbrendűséget, ha egy még alacsonyabb fokot kreál. Itt helyezi el aztán a megvetett kisebbségeket, és azokat az „elfogadhatatlanokat”, akiket kiszemelt önbecsülés-puffasztó manipulációjára.

Félelem a változástól

Sokan azért nem változtatnak életükön, mert félnek, hogy elvesztik énazonosságukat, lelki egyensúlyukat, az ismert tárgyi és emberi közeget és így azt a képességüket, hogy érzékeljék, mi történik körülöttük.

A változástól való félelemmel gyakran találkozunk olyanoknál, akiknek új munkát vagy előléptetést ajánlanak. Gyakori jelenség a fiatal házasoknál és a kezdő szülőknél is. Különösen gyakori a megözvegyülteknél, akik társ nélkül kényszerülnek szembenézni az új helyzettel.

Akik félnek a változástól, tisztában vannak azzal, milyen bizonytalansággal és kockázatokkal jár belevágni valami újba, milyen nehéz elsajátítani új sikertechnikákat, fennmaradni az új és eltérő feltételek között. A változással szembeni ellenállásukat tovább erősíti tudat alatti félelmük a kudarctól. Lehettek sikeresek a régi feltételek között, mégis attól félnek, nem tudnak alkalmazkodni az új elképzelésekhez, nem képesek szert tenni merőben új jártasságokra, képességekre. Idegenként kell élniük egy barátságtalan világban.

Amint az egyén ellenőrzése alá vonja a jövőjét meghatározó tényezőket, félelme megszűnik. Ám ha ebben sikertelen, a szorongás még jóval azután is élni fog benne, hogy a változás megtörtént. Ha pedig a félelme krónikus, ez akadályozni fogja, hogy pozitív lehetőségként kezelje a környezet kínálta lehetőségeket, s a belső kétségek és az elkerülhetetlen kudarcok felemésztik energiáit.

Mások megfélemlítő magatartása

A legtöbb embert őszintén érdekli azok boldogulása, akiket szolgál. Vannak viszont, akik úgy akarnak jól élni, hogy kihasználják a rájuk utaltak félelmét. A félelmet vetik be, hogy elfogadtassák velük a véleményüket és az akaratukat.

A pénzeik elvesztésétől rettegő politikusok gyakran tudatosan gerjesztenek félelmet a választóikban, hogy hatalomban maradhassanak. A szavazóknak azt mondják, milliárdokat kell a védelemre költeni, különben megerősödnek a szabadság ellenségei. Milliárdokat kell költeni szociális programokra, és a szervezett bűnözés leküzdésére, különben a társadalomban eluralkodik a nyers erőszak. Milliárdokat kell költeni környezetvédelmi célokra, különben a Föld évei meg vannak számlálva. Természetesen nem arról van szó, hogy ezek nem súlyos gondok. Egy dolog azonban a tárgyilagos értékelés és cselekvés, és teljesen más dolog az önző érdekeket szolgáló hisztériakeltés.

Az orvosok egy halom drága vizsgálat elvégzését írják elő a betegnek, különben nem tudják diagnosztizálni a bajt vagy megakadályozni a súlyos betegséget. A vizsgálatokat természetesen ők végzik, vagy az ismerőseik. Az ügyvédek jó szándékúan figyelmeztetik ügyfeleiket, hogy készítessék el a végrendeleteiket, különben haláluk után az állam kaparintja meg a vagyonukat. Az autószerelők arra ösztönzik az autósokat, hogy rendszeresen ellenőriztessék a járművüket, mert csak így tudják elkerülni a súlyos baleseteket. A munkaadók elbocsátásokkal fenyegetnek, ha az alkalmazottak nem belátók a bérköveteléseikkel. A szülők figyelmeztetik a gyerekeiket, hogy ha nem lesznek szófogadóak, elviszi őket a krampusz. Férj figyelmezteti a feleséget, hogy megvonja tőle a szeretetét, ha nem kapja meg ezt vagy azt, és fordítva.

Akik hisznek a katasztrófajósoknak, félnek, hogy ha nem teszik, amit kérnek tőlük, súlyos problémákra számíthatnak. Annál jobban félnek, minél mélyebben hisznek a „jóslatokban”, minél kevésbé bíznak saját véleményükben, vagyis önmagukban, minél kevesebb eszközzel rendelkeznek sorsuk irányításához. Hihetnek az orvosnak, de lehet, hogy nem hisznek a sógoruknak. Lehet, hogy befolyással lehetnek arra, milyen a szomszéddal való kapcsolatuk, de nincs befolyásuk a kormány védelmi politikájára. Tudják, hogy kicserélhetnek egy képet a falon, de nem hiszik, hogy be tudnák állítani egy nyolchengeres Lalapolooza sportkocsi karburátorát.

Az önmagukat beteljesítő jóslatok

Ha valaki hisz egy rossz bekövetkeztében, öntudatlanul is úgy cselekszik, hogy a rossz bekövetkezzék. Ezt értjük önmagát beteljesítő jóslaton. Akinek gyenge az önbizalma, fél vállalni komoly kihívásokat. Azt mondja - és ez a jóslata -, hogy nem rendelkezik azokkal az adottságokkal és képességekkel, hogy sikerrel megbirkózzék a feladatokkal. Amikor a kudarc bekövetkezik, a reakciója az lesz, hogy ő „előre megmondta”. Ez az önbecsülés védelmének torz formája, melynek képlete: „Megmondtam, és igazam lett!” Aztán az egyén hozzászokik, hogy „mindig megmondja”, és „mindig igaza lesz”. Ördögi kör ez, amiből nem könnyű szabadulni.

Álljon itt Woody Allen különös jóslata, amely egy sajátos akasztófahumort tükröz: „Az emberiség válaszút előtt áll. Az egyik a kétségbeesés és a reménytelenség irányába visz. A másik végállomása a teljes önmegsemmisítés. Imádkozzunk, hogy lesz bennünk elég bölcsesség, hogy helyesen döntsünk.”

Az emberek a vereségre vonatkozó jóslatukat legtöbbször egyetlen, jelentéktelen eseményre alapozzák, és ebből vonnak le messzemenő következtetéseket. Különös eljárás ez, mert egyetlen pontból extrapolálnak, hosszú távon kétségbeesést és katasztrófát jósolva. Ha nem kapnak meg egy állást, félni kezdenek, hogy egyáltalán nem tudnak elhelyezkedni. Egyszer nem viszonozták a szerelmüket, és rettegni kezdenek, hogy állandó visszautasításban lesz részük.

A félelem prófétáinak sajátja, hogy önmagukkal szemben irreálisan magas követelményeket támasztanak, ugyanakkor alulértékelik képességeiket, és persze részletes listájuk van a múltbéli kudarcaikról. Egyetlen sikerükre sem akarnak emlékezni, lehetett az bármilyen kiemelkedő. Ami történt velük, annak csak a negatív oldalára figyelnek, pozitív tapasztalataik elmerülnek borúlátásuk sötét tengerében. A múltjukat katasztrófák sorozataként értékelik.

Ezek az emberek a permanens kudarcélmény állapotában élnek, és még az életüket is a várható szerencsétlenségek köré szervezik. Megtagadják maguktól a sikert, és nagy hozzáértéssel azzal foglalkoznak, ami már jól megy nekik: jövőbeni kudarcaik jóslásával.

Félelem a fájdalomtól

Az egyén természetes törekvése, hogy elkerüljön minden összeütközést, amely sérülést okozhat neki, vagy akár a halálára is vezethet. Ám akikben a normálisnál erősebb a fájdalomtól való félelem, a hétköznapi élet természetes ütközéseit is igyekeznek elkerülni. Ez megfosztja őket attól, hogy kiaknázzák a kedvező lehetőségeket, és így a félelmük a javuk helyett a kárukra lesz, mert sikerük akadályává változik.

Sokan vannak, akik ha beesteledik, félnek elhagyni az otthonukat, mert megtámadhatják és bántalmazhatják őket. Sokan még nappal sem hagyják el szűkebb környéküket, nehogy találkozzanak egy fenyegető idegennel. Mások nem szállnak repülőre, tömegközlekedési járműre, mert félnek a szerencsétlenségtől, a balesettől.

Vannak, akik állandóan szoronganak, felnagyítva azokat a fájdalmakat és kényelmetlenségeket, amelyek ilyen vagy olyan betegséggel járhatnak.

Nem hajlandók olyanokat tűrni a közelükben, akikről úgy vélik, fertőzöttek. Nem hajlandók étteremben étkezni, mert félnek, hogy ételmérgezést kapnak. Szinte rögeszmésen rettegnek az olyan valós és képzelt veszélyektől, mint a szmog, a vízszennyezettség és az ózonréteg ritkulása.

Ezek az emberek úgy próbálnak élni egy fenyegető világban, hogy elszigetelik magukat másoktól, helyektől, helyzetektől. Az eredmény persze az, hogy képtelenek fejlődni, és így alkalmazkodni egy állandóan változó világhoz.

Félelem az érzelmi sebektől

Van, aki azért vonakodik érzelmi kapcsolatokat létesíteni, mert fél az elutasítás okozta lelki kínoktól. Valamikor volt egy kellemetlen élménye, és nem tud szabadulni tőle. Képzeletében újból és újból átéli a történteket, és ezeket egyre szörnyűbbnek, egyre riasztóbbnak érzi. Már-már a súlyos fizikai sérüléssel egyenrangú tragédiaként néz az esetleges lelki kínokra.

Akinek önbizalma ingatag, attól fél, hogy félni fog. Úgy véli, a félelem a gyengeség jele, és ha kimutatja, kinevetik, megvetik őt, akiknek tiszteletét szeretné elnyerni.

Aki nem tud uralkodni az érzelmein, az a haragja, keserűsége vagy gyűlölete kiváltotta lelki káosztól fél.

Van, aki szégyelli nyíltan kimutatni örömét, boldogságát és szeretetét. Az eredmény gyakran merev, mesterkélt viselkedés, állandó „önellenőrzés”, ami aláássa az illető önbecsülését, másokkal való kapcsolatát, és akadályozza, hogy kellemes és eredményes legyen a személyes és üzleti ügyeiben.

Félelem az egyedülléttől

A gyermekek listáján az egyedülléttől való félelem a második helyen áll, és csak a sötéttől való félelem előzi meg. Az idősebbek közül is sokan félnek, hogy elvesztik házastársukat vagy egy közeli barátot, és magányosak maradnak.

Akik krónikusan félnek az egyedülléttől, azoknak idővel szokásukká válik, hogy feladataik tervezésében és végrehajtásában rendszeresen másokra támaszkodjanak.

Minél jobban fél valaki az egyedülléttől, annál nagyobb szükségét érzi olyanok társaságának, akik elfogadják őt és segítenek neki.

Félelem az öregségtől

A néhai Jacob Bronowski, az ismert kutató, azt hiszem egy mindnyájunkban élő érzésre utalt, amikor arról beszélt, hogy az ember fél, hogy megöregszik és ódivatúvá válik: „Mindnyájan félünk, hogy olyan változásokat kell megélnünk, melyeket már nem értünk, és ez akadályozni fogja, hogy harmonikus kapcsolataink legyenek okosabb és fiatalabb kollégáinkkal.”

Az öregségtől való félelem legfőbb oka az, hogy az emberek úgy érzik, idős korban már nem tudnak megoldani bizonyos feladatokat, sikeresen megbirkózni helyzetekkel, és ezért a függetlenségükkel és a jólétükkel kell fizetniük. Csökken a tekintélyük a család, a barátok és a munkatársak körében. Félnek attól is, hogy alapvető életfunkcióik ellátásában is másokra lesznek utalva.

Ahogy az emberek idősebbek lesznek, öntudatlanul is erősödik bennük az érzés, hogy már nem elég okosak, nem elég ügyesek, nem elég felkészültek ahhoz, hogy biztosítsák önmaguk és családjuk számára a megélhetést, és csupán idő kérdése, hogy ez mindenki számára nyilvánvaló legyen. Szorongásukat csak súlyosbítja, hogy úgy gondolják, már nincs idejük fejleszteni magukat, pótolni az elmulasztottakat.

Sokan régi sikereik emlékéből merítenek erőt, hogy megbirkózzanak az öregedésből fakadó problémákkal. Ám akik tudat alatt félnek, a krónikus szorongók, lebecsülik régi sikereiket. Ezért aztán nincs semmi, ami erősíthetné az önbizalmukat, és azt a meggyőződésüket, hogy ahogy eddig, ezután is sikerrel megbirkóznak a problémákkal.

AMI EZUTÁN KÖVETKEZIK

Láthattuk, mik a félelem leggyakoribb okai. Sok más ok is van, és a tisztelt olvasó nyilván sorra vette azokat, amelyek az ő napjait keserítik meg. Mindnyájunkban élnek félelmek, és ha nem is tudunk teljesen megszabadulni tőlük, negatív hatásuk semlegesíthető.

A következő részben tizennyolc módszert ismertetek, melyek megszabadíthatnak a romboló félelmeinktől. Ezek hozzáértő alkalmazása munkát és állhatatosságot igényel, de megéri. Olyan terhektől szabadulunk meg, amelyek súlyosan akadályozzák a sikerünket és a boldogságunkat.

HOGYAN GYŐZZÜK LE A FÉLELMET?

A siker titka nem az, hogy azt teszed, amit akarsz, hanem megteszed, amit meg kell tenned, méghozzá anélkül, hogy erre a félelem kényszerítene.

Ha valaki átadna neked egy virágzó üzleti vállalkozást, feltehetően azonnali lépéseket tennél, hogy az továbbra is virágzó üzlet maradjon. Gondoskodnál az épületek karbantartásáról. Gondoskodnál arról, hogy a berendezések kifogástalanul működjenek. Lépéseket tennél, hogy ne romoljon a munkaerkölcs. Takarékoskodnál az erőforrásokkal, igyekeznél megőrizni a piaci előnyöket. Egyszóval igyekeznél minden részletre figyelni, ami hatással van az eredményességre. Nyilván nem hagynád megrozsdásodni a gépeket, nem igyekeznél olyan légkört teremteni az alkalmazottak körében, amelyet a félelem, a bizalmatlanság és a kétségbeesés jellemez.

Ám lássuk, hogyan állnak a dolgok azokkal a fizikai, szellemi és lelki erőforrásokkal, amelyek már most a rendelkezésedre állnak az élet nagy vállalkozásában? Ha időnként megbénít a félelem, ha céljaidban akadályoz a testet-lelket kimerítő aggódás és szorongás, nyilván tenned kell valamit ellene.

Itt vannak azok a módszerek és elvek, amelyek alkalmazása lehetővé teszi, hogy megszabadulj félelmeidtől, szorongásaidtól, és teljes erővel feladataidra összpontosíts.

ISMERD MEG MAGAD!

Minél jobban ismered magad, annál kevesebb bajt okoz neked a félelem és az aggódás.

Félelmed tárgyainak érzékelése, a róluk kialakult véleményed részben attól függ, milyen dolgok, helyzetek, emberek vesznek körül. Ám függ attól is, hogyan állsz hozzá dolgokhoz, helyzetekhez, emberekhez, vagyis függ az érdeklődésedtől, a motivációdtól, a múltbéli tapasztalataidtól és figyelmed fókuszától.

Szondázd meg lelked mélységeit, és derítsd ki, mi ébreszt benned félelmet, mi nyugtalanít, mi vált ki benned gyötrő feszültséget. Vizsgáld meg, milyen dolgokat nem tudsz jól csinálni, milyen dolgokat nem akarsz csinálni, milyen tevékenységekkel szemben érzel viszolygást, mibe nem kezdesz bele szívesen. Aztán elemezd, milyen kapcsolatban van e magatartásod azokkal a dolgokkal, amelyektől félsz.

Figyeld a belső bizonytalanságnak és kényelmetlenségnek azokat az apró jeleit, amelyek akkor mutatkoznak, ha valami nyugtalanít. Ne igyekezz tagadni magad előtt a félelmedet, ne próbáld becsapni magad, és úgy tenni, mintha nem aggódnál, nem idegeskednél.

Próbáld bemérni, mekkora kellemetlenséget, szenvedést okoz neked a félelmed, és milyen hatása van ennek életedre. Próbáld meghatározni, mekkora feszültséget és nyomást vagy képes elviselni anélkül, hogy életeden úrrá lenne a felfordulás.

ELEMEZD TÁRGYILAGOSAN A HELYZETEDET!

Vedd nagyító alá a félelmeidet. Derítsd ki, mik ezek valódi okai és tárgyai. Ha szükséged van segítségre, fordulj a barátodhoz, intim társadhoz, vagy egy szakemberhez.

Tanuld meg tárgyilagosan értékelni a helyzetedet. Pontosítsd, milyen dolgoktól félsz, mi vált ki benned idegességet, szorongást. Ne csupán elmélkedj az érzéseidről, írd le őket, ecsetelve a félelmed következményeit is.

Vedd sorra azokat a személyeket, dolgokat és helyzeteket, amelyek az elmúlt néhány nap során nyugtalanságot, félelmet ébresztettek benned. Igyekezz olyannak látni őket, amilyenek a valóságban, nem pedig amilyennek a velük kapcsolatos félelmeid vagy vágyaid mutatják őket. Ne csupa „jóban”, vagy csupa „rosszban” gondolkozz, hanem tényekben, melyeket tapasztaltál. Kerüld az erkölcsi vagy más szubjektív minősítéseket.

Keress rejtett kapcsolatokat. Hívd segítségül a vizualizálás módszerét és a képzelőerődet, hogy sikerüljön leírnod a félelmeidet. Vezess félelemelemzési naplót. Írd le minél életszerűbben mindazt, ami szorongást vált ki benned, amit érzel, amit hallasz, amit látsz.

Vedd elfogulatlanul szemügyre félelmed tárgyait. Például milyen valós veszélyeket rejtenek az esetleges tornádók, árvizek, villámok és más természeti jelenségek. Milyen veszélyekkel jár, ha az ember repül, autót vezet vagy mozgólépcsőn közlekedik. Mérlegeld tárgyilagosan, mekkora esélye van annak, hogy az utcán megtámadnak és kirabolnak. Nézz utána a könyvtárban a megfelelő statisztikáknak és más adatoknak.

Nagyon is helyénvaló, ha az ember fontos kérdésként kezeli a biztonságát - amíg józanul ítéli meg a kockázatos helyzetek valószínűségét. Ám az életedet és a boldogságodat teheti tönkre, ha hagyod, hogy irracionális félelmek emésszék el energiáidat. Tisztázd ezért minél hamarabb, hogy félelmeid megalapozottak vagy megalapozatlanok.

Írd le, mik azok a dolgok, amiktől leginkább félsz. Aztán kezdj gondolkozni azon, mit tehetsz azért, hogy semlegesítsd ezeket a félelmeket.

NÉZZ BÖLCSEN A DOLGOKRA!

Ne növeld félelmeid súlyát azzal, hogy állandóan beszélsz róluk. Tartsd magadban a szorongásaidat, és csak olyanokkal oszd meg, akik tudnak neked segíteni.

Tudatosítsd magadban, hogy a kapzsiságot a félelem hizlalja. Ne dőlj be a nagyhangú szövegeknek, hogy „szükséged van rám”, ha a „segítők” abból igyekeznek pénzt csinálni, hogy fokozzák a félelmedet. Tanulj meg különbséget tenni a mohó kapzsiság és az irántad mutatott őszinte figyelem között.

Bújj bele ellenfeleid bőrébe. Próbáld elképzelni, mit csinálnának ők abban a helyzetben, ami félelmet ébreszt benned. Gondold végig, milyen támadó és védekező lépéseket tehetsz, hogy megszüntesd a félelmedet. Feledkezz meg egy pillanatra arról, hogyan látod te a dolgokat, és igazítsd módszereidet ahhoz, ahogyan ők látják a helyzetet, azokhoz a szabályokhoz, amelyek szerint ők játszanak, vedd tekintetbe az ő kultúrájukat, az ő hagyományaikat. Ne hagyd, hogy a félelmeid védekező pozícióba szorítsanak.

Tégy különbséget a függetlenség, a vakmerőség és a bátorság között. Kerüld a nyilvánvaló veszélyt. Ne próbálj békésen tárgyalni egy vadállattal, amelyik már agyarai közt tartja a karodat. Amíg nem vagy képes irányítani az eseményeket, kerüld a provokatív, félelmet ébresztő helyzeteket. Nézz körül, mielőtt ugrasz. Ahogy egy thaiföldi szólás mondja: „Ne ingereld a krokodilt, amíg át nem úsztad a folyót!”

ÉREZZ FELELŐSSÉGET A SORSODÉRT!

Igyekezz minden módon erősíteni az önbecsülésed. Legyen világos képed arról, ki vagy, és mik az elveid. Alakíts ki olyan értékrendet, amely irányt és értelmet ad életednek. Vállald a felelősséget a gondolataidért, a tetteidért. Építs fel egy szilárd alapot, amely erőt ad, hogy bátran és határozottan vélekedj és cselekedj.

Bízz a tudásodban és a megérzéseidben, és óvakodj az önjelölt szakértőktől. Ne hagyd, hogy mások figyelmen kívül hagyják vagy lebecsüljék a félelmeidet. Néhány közülük lehet nagyon is indokolt.

Életed dolgaiban ne aszerint dönts, mit várnak tőled mások. Minden helyzetet a konkrét körülmények tükrében értékelj. Fogadd el, hogy egyedül te vagy a felelős a félelmeidért, mint ahogy másokkal is ez a helyzet.

A félelmek igenis semlegesíthetők, de ez elszántságot és állhatatosságot igényel. Ne mondd ezért, hogy nem tudod megtenni. Ne mondd, hogy nem fogod megtenni. És ne mondd, hogy „megpróbálod”. A próbálkozás nem ér semmit. Csupán az ér valamit, ha minden erődet beveted.

MAGAD IRÁNYÍTSD AZ ÉLETED!

A félelem nem személy, nem tárgy, nem is egy konkrét helyzet. Érzés, gondolat, amelyet valaminek a látványa, érzékelése, lehetősége vált ki benned - vagyis reakció a téged ért hatásokra. E hatások függetlenek a szándékaidtól és a gondolataidtól, tehát nincs befolyásod a félelmet kiváltó személyre, tárgyra vagy helyzetre. Arra viszont már igen, hogyan reagálsz ezekre. Ez a titka a félelem legyőzésének.

Mit jelent, hogy nem irányítod az életedet? Azt, hogy nincsenek céljaid, szellemi és lelki világodnak, tevékenységednek nincs stabilizáló központja, ami egyet jelent azzal, hogy ingatag az önbecsülésed. A következmény: tetteidben és az önmagadról kialakított véleményedben kiszolgáltatottja leszel mások szeszélyeinek.

Életed irányítása azt jelenti, hogy tudod, hol állsz, hová tartasz, miért akarsz eljutni oda, és nem hagyod, hogy megalapozatlan félelmek, irracionális érzések akadályozzanak haladásodban.

Minél nagyobb célt tűzöl magad elé, annál nagyobb a tét, annál nagyobb benned a feszültség, a félelem, hogy sikerül-e megvalósítanod. Ez azonban csökkenthető, ha tervezel és tárgyilagosan sorra veszed, milyen akadályokkal találkozhatsz, és azokat hogyan küzdheted le. Ez azt jelenti, aktív szerepet vállalsz a fejlődésedben. Tényként fogadod el, hogy a fejlődés új kihívásokat jelent, az új viszont mindig kockázattal jár. Akinek lelkét és szellemét átjárja a felismerés, hogy kockázat nélkül nincs siker, sem pedig személyes fejlődés, az könnyebben győzi le magában az ismeretlentől való félelmet.

Ez persze nem jelenti, hogy értelmetlen kockázatokat is vállalnod kell. Mindnyájunkban élnek félelmek, melyeket nem tudunk legyőzni. Közöttük vannak ártalmatlanok, mert nincs különösebb hatásuk tevékenységünk eredményességére. Nem árt azonban ezeket ismerned, mert akkor el tudod kerülni azokat a helyzeteket, dolgokat, melyek kivetnek lelki egyensúlyodból. Ha félsz, hogy egy szürkemedve élve felfal, tartsd magad távol az erdőktől, és hagyd békén a medvéket.

Vannak azonban irracionális félelmek, melyeket le kell magadban küzdened, különben nehéz lesz szándékaid szerint élned. Ezek lehetnek triviális dolgok, hatásuk azonban lehet nagyon zavaró, mert különcként mutathatnak az embereknek, és ez zavarhatja a kapcsolataidat. Ha például egy kétméteres létrára mászva minden alkalommal úgy érzed, lepottyansz és szétloccsansz, mint egy görögdinnye, lelki kínokat fogsz kiállni, amíg nem leszel újra a földön. Ám ha nem ugrasz le - amit nyilván nem teszel -, vagy nem löknek le - ami még valószínűtlenebb -, annak veszélye, hogy halálra zúzod magad, igen csekély. A szenvedésed reális, viszont a fenyegető helyzet bekövetkeztének valószínűsége szinte nulla.

Az ilyen irracionális félelmektől legkönnyebben úgy szabadulhatsz meg, hogy fokozatosan kiteszed magad a „veszélynek”. Maradva a magasság példájánál, egyre nagyobb magassághoz szoktatod magad. Fokonként megállsz a létrán, elmondod magadnak, mit érzel, tárgyilagosan mérlegeled a veszélyt, és amikor megnyugodsz, egy fokkal feljebb lépsz. Egy idő múlva megszűnik a magasságtól való félelmed.

Persze tudnod kell, hogy vannak magasságok, amelyek tényleg veszélyesek, és a félelmed indokolt. A szoktatáshoz tartozik az is, hogy higgadtan megállapítod, hol ez a határ.

Ez a módszer a félelem más tárgyaira is alkalmazható. Ha kiderítetted a fóbiáidat, semlegesítheted őket. Ez növeli annak lehetőségét, hogy szándékaid szerint élj. Tárgyilagos képet kapsz arról is, mire vagy képes, és mi az, ami már meghaladja az erődet.

A kockázatvállalásban olyannak kell lennünk, mint a rugó. Meg kell feszülnünk, de egy kritikus határ és egy kritikus idő után vissza kell térnünk az alapállapotba, különben belerokkanunk az igyekezetbe. Tudomásul kell vennünk, hogy vannak dolgok, amelyek tényleg kívül esnek a lehetőségeinken. Ennek beismerése része annak, hogy sorsunkat magunk irányítjuk. Kerüld hát azt a mentalitást, amit az a fajta „állhatatosság” jellemez, hogy „végigcsinálom, ha belepusztulok is”.

ERŐSÍTSD A LELKI ÁLLÓKÉPESSÉGED!

Keresd azokat az alkalmakat, amikor apró győzelmeket arathatsz a félelmeid felett. Gyarapítsd az apró győzelmeket, amíg erőre kapsz, hogy nagyobb félelmekkel is megbirkózz.

Fokról fokra növeld az önbizalmadat. Tedd ki magad tudatosan olyan dolgoknak, amelyektől félsz, közben dolgozz, hogy ha tényleg bekövetkezik a veszélyes helyzet, felkészülten fogadd. Ha például félsz, hogy támadás érhet az utcán, tanulj önvédelmi sportot, például karatét. Ha a pénzügyi összeomlástól félsz, kezdj takarékosabban élni. Ha félsz, hogy cinikussá válsz, keresd a dolgok pozitív oldalát, tanuld meg észrevenni, hogy mindennek két oldala van.

Határozz meg magadnak egy félelemkvótát. Írj le minél több ijesztő célt, amely annyira azért nem riasztó, hogy bele se vágj, és amelyek teljesítése növeli esélyedet a sikerre. Aztán gondolj a teknősre, amelyik csak akkor haladhat, ha kinyújtja nyakát a páncélzat alól. Nyújtsd ki te is a nyakadat, és vágj bele minél több „félelmetes” feladatba. Ne hagyd, hogy képzelt dolgoktól való félelmed „katasztrófajóssá” tegyen. A megjósolt katasztrófák többsége sosem következett be.

BŐVÍTSD A LÁTÓKÖRÖDET ÉS A TAPASZTALATAIDAT!

Kezdj valamivel foglalkozni, ami túlemel hétköznapjaid triviális dolgain. Kapcsolódj be olyan szervezetek munkájába, melyeknek célja a társadalom jobbítása és a természet megóvása. Ültess fát, gyomláld házad előtt a gazt. Számtalan lehetőség van, hogy szinte szórakozásként tégy valamit a közért. Ne mulassz el egyetlen ilyen alkalmat sem.

Nincs, ami jobban bénítaná az egyént, mint a tehetetlenség érzése, és semmi sem aktivizálja jobban, mint a siker. Ne hagyd, hogy ijesztő eshetőségek vakká tegyenek pozitív lehetőségekre. Ha bizonytalankodsz, gondolj korábbi eredményeidre, és keresd a sikerek lehetőségét olyan dolgokban, amelyek nem ébresztenek benned félelmet. Aztán térj vissza újból a félelmet kiváltó céljaidhoz.

Mélyítsd el az emberismeretedet. Ez csökkenti az emberekkel kapcsolatos félelmeidet. Ha valaki furcsának tűnő módon cselekszik, gondolkozz el rajta, mik lehetnek az indítékai, a céljai, milyen remények, félelmek hajtják őt. Vedd figyelembe azt is, milyen a környezete, milyen külső tényezők hatnak rá. Az ilyen szellemi gyakorlatok elősegítik az önismeretedet is. Ne légy előítéletes, különösen ne az emberek minősítésében. Ne végy mindenkit egy kalap alá. Nem minden fogorvosnál érzel fájdalmat. Az ellenfelek közül nem mindenki feni rád a fogát. Nem minden egér emberevő.

TEDD ISMERŐSÖDDÉ FÉLELMED TÁRGYAIT!

Valós súlyuk szerint ítéld meg félelmed tárgyait, és tedd őket kezelhetővé a magad számára. Ennek egyik módja, hogy „ismerősöddé” teszed. Igyekszel minél többet megtudni róluk. A félelem forrása legtöbbször az ismeretlenség, a tudás hiánya, amit aztán a képzeletünk mindenféle árnyakkal pótol. Ha ezeket az árnyakat a tudás fénycsóvájába vonjuk, elvesztik azt a képességüket, hogy rémületet ébresszenek bennünk. Félhetsz tétlenül a szomszédodtól, de jobb, ha inkább megtudod, hogyan szerezhetnél neki örömet. Félhetsz tétlenül a kígyóktól, de jobb, ha megtudsz róluk valami kellemeset. Félhetsz repülőre ülni, de jobb, ha tanulmányozod, hogyan működik a felhajtóerő, milyen a modern gépek konstrukciója, milyen biztonsági rendszerek vannak beépítve. Ha valamit megismersz, már kevésbé félsz tőle. Ha ismerősként tekintesz a félelem tárgyára, idővel barátoddá válik.

Elemezd a félelmet keltő helyzetet. Szedd szét összetevőire. Nem minden részlet félelmetes, és ha ezt látod, már az egésztől sem félsz majd annyira.

Például nem minden félelmetes egy fogorvosnál. Biztos, hogy nem félsz a váróban lévő színes magazinoktól, a csendes zenétől, és attól, hogy csökkenni fog a fájdalmad (legalábbis néhány nap elteltével). Gondolataidban válaszd szét azokat az elemeket, amiktől félsz, mint mondjuk az injekció és a fúrás, és mondd magadnak, hogy el fogod ezeket viselni, hiszen ez az ára, hogy utána jobb legyen.

A fogorvos természetesen csak példa. A „félelem-feldarabolás” módszere másra is alkalmazható.

Sorold súlyuk szerint környezetednek azokat a dolgait, amelyek félelmet ébresztenek benned. Tégy különbséget a tigris és a kiscica között. Tégy különbséget aközött, hogy zavarba hozhatnak vagy netán lemészárolnak.

Határozd meg, milyen mennyiségű és mértékű félelmet tudsz higgadtan elviselni. Képletesen szólva döntsd el, milyen erősen fújhat a szél, milyen magasak lehetnek a hullámok, milyen nagy lehet a zaj, milyen kicsi lehet a szoba, és mennyire lehet agresszív egy idegen, mielőtt úgy döntesz, hogy visszavonulsz. Ismerve ezt a kritikus határt, fejlessz ki magadban egy figyelmeztető rendszert.

Készíts listát azokról a dolgokról, amelyeknek „megengeded”, hogy félelmet ébresszenek benned. Ezek között lehetnek olyan kedvenceid is, mint a tűzokádó sárkány, az emberevő aranyhal, a miniszájú marslakók. Ha félsz a repüléstől, utazz vonaton. Ha félsz a sötéttől, éjjel legyen hangulatvilágítás a szobádban. Ha félsz az egyedülléttől, szerezz barátokat.

SZERVEZD MEG AZ ELLENLÉPÉSEKET!

Ha „úgy döntöttél”, idegeskedni akarsz egy majdani kalamajka miatt, különíts el erre időt. Így elkerülheted, hogy a szorongás minden percedet megmérgezze. Írd fel egy lapra, mik a legrosszabb dolgok, amik történhetnek, ha a félelmed beigazolódik. Írd le pontosan, mitől félsz. Aztán hajtogasd össze a lapot, és dobd egy dobozba. Ez lesz ezentúl a te félelemgyűjtőd.

Válassz ki egy időpontot (mondjuk péntek délután hatkor), amikor kinyitod a dobozt, és idegeskedni kezdesz mindazon, amit benne találsz. Más időkben ne érdekeljen a doboz tartalma. Ott vannak a problémáid, feldolgozásra várva, és nem fognak kereket oldani. Ez a tudat segít majd, hogy kevesebbet idegeskedj, jobban aludj, és sokkal többet végezz. Idővel belátod majd, hogy péntek délután hatkor fontosabb dolgod is van, mint egy sor valószínűtlen esemény miatt szorongani.

Amikor péntek délután (vagy egy általad kiválasztott más időpontban) kinyitod a dobozt, tételezd fel, hogy az ott megjósolt katasztrófák mind, mind bekövetkeznek. A bizonytalan rettegésedet váltsd fel józan, logikus elemzéssel. Miután egy-egy félelmedre vonatkozóan elfogadtad a legrosszabbat, (még ha tudod is, hogy ez valószínűtlen, magadban akkor is el kell fogadnod, ez a módszer lényege), végy egy újabb lapot, és írj fel annyi megoldást a legrosszabb kivédésére, amennyi csak eszedbe jut. Ereszd szabadjára a fantáziádat, de ügyelj arra, hogy a megoldások kivitelezhetők legyenek.

Koncentrálj a legjobbnak tűnő megoldásra. Vedd sorra a konkrét feladatokat. Aztán dolgozz ki egy cselekvési tervet. Ezt írd arra a papírra, amelyre feljegyezted a félelmedet, majd tedd vissza a lapot a félelemdobozodba, és láss neki a terv megvalósításának. Olyan módszer ez, amelyet más sokan, sok helyen alkalmaztak, és eredményessége garantált.

VIZUALIZÁLJ!

A vizualizálás lényege az, hogy tudatos elhatározással, képzeletünkben felidézzük az elérendő célt, vagy lelkiállapotot. Ezt rendszeresen addig csináljuk, amíg ez az elképzelt jövő, annak részletes képe, átitatja tudatalattinkat. Amint ez megtörtént, célunk ösztönösen is vezérlő csillagunkká válik.

A vizualizálásnak van egy olyan módja is, amikor metaforákat alkalmazunk. Elképzeled például, hogy a félelmed - vagyis az érzésed - anyagi formát ölt, és egy hatalmas jégtömb. Magadat bátornak, félelemmentesnek látod, olyannak, aki rendelkezik a Nap erejével. Hunyd be a szemed, és idézd fel lelki szemeiddel, amint a bátorságod (a Nap melege) elolvasztja a félelmedet (a jeget), és az fokozatosan eltűnik.

A vizualizálás módszerét felhasználhatod arra is, hogy képzeletedben felidézve egy tervezett eseményt, „filmet forgass” róla, egy általad kívánt, de a realitásokat figyelembe vevő szcenárió szerint. Ez segít felkészülni egy üzleti tárgyalásra, egy felvételi beszélgetésre, de a módszert felhasználhatod a már többször is példaként idézett fogorvostól való félelem leküzdésére is. Képzeld magad elé, hogy széles mosollyal hagyod el a rendelőt. Lásd a ragyogó fogsorod. Összpontosítsd figyelmed arra a képre, hogy a látogatás kellemes és eredményes.

ELEMEZD A TAPASZTALATAIDAT!

Vedd sorra azokat az élményeket, amelyek eddigi életed során félelmet ébresztettek benned. Vizsgáld meg, valóban olyan félelmetesek voltak-e, ahogy az emlékeidben élnek. Kérdezd meg az ismerősöktől, olyan félelmetes dolgokként emlékeznek-e rájuk, mint te. Ha a válaszuk határozott igen, igyekezz úgy rendezni a dolgokat, hogy a jövőben elkerüld a hasonló eseteket. Ám ha egy-egy eset említésére a hasukat fogják a nevetéstől, jobb, ha átértékeled az emlékedet, mert indokolatlan félelmet ébreszthet benned a jövőben.

Ha dolgokban sikertelen voltál, vagy elutasítással találkoztál, vond le a tanulságokat. Ne rágódj a hibáidon. Ne idegeskedj azon, hogy a jövőben is hibázhatsz. Fogadd el, hogy hibázni fogsz, hiszen ez természetes. Bármennyire is nyomaszt egy tévedésed, ne merülj el az önsajnálatban, mert ez egy alattomos érzés, amely idővel aláássa az önbizalmadat és a tetterődet.

Vedd sorra korábbi sikereidet, és vizsgáld meg, milyen tapasztalatokat hasznosíthatsz bátorságerősítő akciódban. Kutasd annak a bátorságnak a forrását, ami arra bírt, hogy kétkedésedet, szorongásodat legyőzve cselekedj és nyerj.

ÉLVEZD AZ ÉLETET ÉS A CSELEKVÉST!

Adj magadnak lehetőséget, hogy megízleld az eredményesség örömét. Ne zavarjon, mennyire jelentéktelen volt egy cél. Kitűzted és elérted, ez a lényeg.

Élvezd az életet: magát a folyását, ne csak a jutalmait. Élvezd, ízlelgesd a napi örömöket, amiket a félelem leküzdése nyújt önmagad felfedezésében és fejlesztésében. Keresd az apró félelmeket, amelyeket legyőzhetőnek ítélsz. Aztán láss neki, és örülj a sikernek. Ez alapjaiban változtatja meg a félelemhez való viszonyodat. Ha például félsz idegenektől, keresd az alkalmakat, hogy beszélgetést kezdeményezz velük. Nem kevés barátság születik ilyen kezdetekből.

Ez természetesen csak példa. A lényeg, hogy keresd az alkalmakat, hogy apró sikereid legyenek a félelem leküzdésében, aztán örülj az eredménynek. Ezek azok az apró küzdelmek, melyek jelentősen bővíthetik a komfortzónádat, és egy színesebb, örömtelibb életet tesznek lehetővé számodra.

Tanulj meg örülni önmagadnak. Amikor magadról gondolkozol, a lehetőségeidre, ne pedig a korlátaidra figyelj. Ne arra tekints, amid nincs, hanem amid van. Az önbizalmadat ássa alá, ha állandóan körbe tekintgetsz, és másokkal hasonlítod össze magad. Mindig találhatsz valakit, aki nálad okosabb, ügyesebb, és jobb a megjelenése.

LÉGY POZITÍV!

Valójában nincs kudarc, csupán tapasztalat, aminek nem túlzottan örülünk.

Egy vesztő számára a tévedés - megaláztatás, ezért igyekszik mindenáron elkerülni. Egy nyerő számára a tévedés - előre nem látott fordulat, lehetőség a tapasztalatszerzésre, és arra, hogy mással próbálkozzon.

Amint Christian Bovee, amerikai író mondta: „Félelmeink fele alaptalan, másik fele pedig szégyellni való.” Bovee szavait a pszichológusok is alátámasztják, akik szerint az élet 10 %-ban abból áll, ami történik velünk, 90 %-ban pedig abból, ahogy ezekre a történésekre reagálunk. Azt is mondják, hogy a félelmeink 95 %-a sosem válnak valóra. Ezek nagyon elgondolkoztató adatok.

A pozitív beállítottság persze nem jön magától. Munkát kell befektetnünk. Az sem mellékes, milyen módszert alkalmazunk. A belsőbeszéd ezek között fontos helyet foglal el. Humorosan azt mondják, az emberek azért szeretnek magukban beszélni, mert szeretnek intelligens személlyel társalogni, és irányítani a beszélgetés menetét.

Az ilyen magunk irányította belső monológokra olvashatunk példákat a szemben lévő oldalon. Ha legközelebb egy barátságos beszélgetésbe mélyedsz magaddal, gondoskodj arról, hogy olyan pozitív dolgokat mondj, amilyeneket az oldal jobb felén olvashatsz, és kerüld a negatívumokat, amelyekre az oldal bal felén vannak példák.

A pozitív listát egészítsd ki saját példáiddal.

Példák a belsőbeszédre

Negatív                                                                     Pozitív

„Ezt a vizsgát is elszúrod!”                           „A legjobb jegyet kapod az osztályban!”

„Senki sem szeret téged!”                             „Sokan szeretnek téged!”

„Le fogsz innen esni!”                                   „Micsoda gyönyörű kilátás!”

„Nem vagy képes rá!”                                   „Képes vagy rá!”

„Mit fognak szólni hozzá mások?!”              „Mit fogsz utána érezni?”

„Igazi bunkó vagy!”                                      „Nyerő vagy!”

„Kezdő pancser vagy!”                                 „Okos és ügyes vagy!”

A viharfelhők sötétje helyett inkább a felhők ezüstös szegélyére figyelj. A barátokból sugárzó melegre, ne pedig az ellenségeidből áradó hűvösségre figyelj.

Tanulj meg hinni magadban. Belső monológjaid tükrözzék ezt a hited. Az üzenet eljut a tudatalattidba - ezt segítik ezek a belső monológok -, ahol hatni kezd és ez megváltoztatja egész beállítottságodat. Értékesebbnek, jobbnak fogod magad látni. Aki elégedett önmagával, az nem fél annyira, mert hisz abban, hogy sikeresen megbirkózik a nehézségekkel.

Készítsd el sikereid listáját. Időről időre vedd elő, és fuss át rajta. Ez erősíteni fogja a meggyőződésedet, hogy értékes és ügyes vagy, olyan valaki, akinek semmi oka, hogy féljen.

VESD BE A HUMORÉRZÉKED!

Vedd észre félelmeid és szorongásaid furcsa logikájának humoros oldalát. Próbálj játékosan közelíteni a félelmeidhez. Fedezd fel magadban a huncut gyereket. Nem kell persze vásott kölyökként viselkedned. Csupán arról van szó, hogy légy kész a kicsit ostoba, kicsit következetlen, kicsit szokatlan és spontán dolgokra. Persze összhangban a jellemeddel és a személyiségeddel.

Próbálj a fonákjáról látni dolgokat, melyek félelmet ébresztenek benned. Képzelj el bizarr asszociációkat, melyek a humor segítségével semlegesítik a félelmedet. Például egy egeret rövidnadrágban. Vizualizáld a főnöködet Attilaként, a hunok vezéreként. Töltsd meg a sötétséget kuncogó marslakókkal.

Könnyebb lesz az életed, és kevesebb a félelmed, ha megtanulsz nevetni magadon. Oszd meg a nevetésed másokkal, mondván: „Ma akkora hülyeséget csináltam, hogy...”

A nevetés nemcsak öröm forrása, hanem jótékony hatással van a szervezetre. A nevetés után könnyebbnek érezzük magunkat, és visszanyerjük lelki nyugalmunkat. Charles Lamb, angol író jól ismerte a nevetés erejét. Ezt mondta: „A piacon egyetlen nevetés ezer sóhajtást ér.”

A nevetés életed olyan zugait világítja meg, ahová korábban talán sose tekintettél be. Új megközelítési módokra serkent, megkönnyíti az ismerkedést, arra ösztönöz, hogy új módon nézz az életre.

A humorérzék hatása mélyebb, mint az időnkénti nevetés. Lehetővé teszi, hogy időnként „kilépj” önmagadból, és biztonságos távolságból szemügyre vedd a félelmeidet. Lehetővé teszi, hogy a mindennapok eseményeiben meglásd a mosolyra fakasztó elemeket. Ez segít, hogy kiszabadulj az önromboló merevség szorításából.

Hagyd, hogy humorérzéked kisugározzon. Ne foszd meg tőle a barátaidat. Hozzád hasonlóan ők is félhetnek dolgoktól. Ha látják, hogy sikeresen birkózol meg a félelmeiddel, kérhetik a segítségedet. A humor megkönnyíti a közeledést, mert ahogy Victor Borge mondta: „A nevetés a legrövidebb távolság két ember között.”

SZÜKSÉG ESETÉN KÉRJ SEGÍTSÉGET!

Szükség esetén fordulj egy baráthoz, pszichológushoz, olyanokhoz, akiktől segítséget, bátorítást kaphatsz. Kerüld azokat, akik „beijedt kismacskának” titulálnak. Ezek egyébként sincsenek sosem ott, ha valaki tényleg segítségre szorul.

Segíts másokat. Ápolj olyan kapcsolatokat, melyekben támaszkodhattok egymásra, anélkül hogy számon tartanátok, ki mennyit adott, ki mennyit kapott.

A félelem leküzdésében nagyon fontos az arányérzék. Ne kiabálj azonnal farkast, valahányszor félni kezdesz, mert előfordulhat, hogy ha valóban súlyosra fordul a helyzeted, már nem vesznek komolyan.

Konzultálj a barátaiddal. Kérdezd meg őket, hogyan birkóznak meg a félelmeikkel. Kutass eredményes félelem-leküzdési receptek után, aztán próbáld ki őket. Hozz létre módszerbankot. Épülj mások tapasztalatán.

SEGÍTS MÁSOKAT A BAJBAN!

Az idegeskedés, a depresszió és a félelem elleni legjobb ellenszer, ha olyan személy tapasztalataira támaszkodsz, aki már sikeresen megbirkózott hasonló problémákkal. Sokat tanulhatsz abból is, ha tapasztalataiddal olyan valakit segítesz, aki hozzád hasonló gondokkal küszködik.

Ne szigeteld el magad a hozzád közelálló személyek gondjaitól. Minél többet foglalkozol az ő bajaikkal, annál kevesebbet foglalkozol saját szorongásaiddal és félelmeiddel.

TÁPLÁLKOZZ HELYESEN!

Az étrendednek jelentős hatása lehet arra, hogyan reagálsz a félelemre és a várható veszélyekre. Tapasztald ki, melyek azok az ételek, italok, amelyek erősítik benned a félelmet és ezeket töröld az étrendedből. Fogyassz olyan ételeket, amelyek nyugtatólag hatnak rád, és erősítik ellenállásodat a lelki megpróbáltatásokkal szemben. Légy mindenben mértékletes, és kövesd az orvosod tanácsait.

Fogyassz magas proteintartalmú ételeket, mint amilyen a tojás, a hús, a sajt, a dió. Ezekben megtalálható a tirozin. Ez természetes aminosav, amely serkenti az adrenalin képződését, ami viszont fokozza az éberséged. Az eredmény: jobban érzékeled a környezeti hatásokat, kevésbé leszel rabja a félelmeidnek és szorongásaidnak.

A lecitin olyan vegyület, ami a tojásban, a babban és a leveles zöldségekben található. Serkenti az agyműködést, javítja a memóriát és a koncentrálóképességet.

Jobb lesz a hangulatod, kevésbé leszel feszült, ha megfelelő mennyiségű szerotonin jut a szervezetedbe. A szerotonin megtalálható a tejben, a zabban, a szárnyasokban és sokféle szénhidrátban.

Fogyassz csokoládét. A csokoládé ugyanis pirazint tartalmaz. Ez serkenti az agy élvezeti központját, így fogékonyabb leszel a dolgok örömteli oldalára. A csokoládéban lévő cukor nyugtatólag hat, mert növeli a szervezet szerotonin szintjét.

A kávé, az alkohol, a dohányzás fokozzák a szorongásra való hajlamot, és ingerlékenyebbé tesznek. Ezért jó, ha csökkented ezek fogyasztását.

GYAKOROLJ!

A krónikus félelem valójában rossz szokás. Állandó „gyakorlással” vitted be az agyadba. Most itt az ideje, hogy gyakorlással megszabadulj tőle.

Ha valamit gyakran csinálsz, idővel könnyebbé válik. Ha jobban megy, élvezni fogod. Ha élvezed, hogy csinálod, még többször csinálod. Ha pedig elég sokszor csinálod, szokásoddá válik. Ez a szokáskialakítás mechanizmusa dióhéjban.

Egy begyakorolt képesség annál könnyebben nyilatkozik meg, minél jobban emlékeztet az új helyzet a begyakorlás feltételeire. Minél többet edz egy sportoló a versenyhez hasonló körülmények között - vagyis sportöltözékben, hasonló pályán -, annál nagyobb a valószínűsége, hogy a küzdelem során minden nehézség nélkül, maguktól megnyilatkoznak a begyakorolt képességek.

A félelem leghatásosabb ellenszere, hogy csináljuk, amitől félünk. Méghozzá minél gyakrabban. Ha például félsz tömeg előtt beszélni, ragadj meg minden alkalmat, hogy nagyobb csoporthoz szólj. Tedd ezt addig, hogy már nem félsz kiállni mások elé.

Képzeleted segítségével játszd le a félelmetes eseményeket - pozitív kimenetellel. Ezt segíti, ha ismered a helyszínt és más feltételeket. Ha például vizsga előtt állsz, menj be a terembe, ahol vizsgázni fogsz. Képzeld magad elé a dolgokat, és barátkozz velük. Kérdezd meg tanárodat, hogyan szoktak kérdezni, hogyan kell megtartani a diplomaismertető kiselőadást. Indulj ki abból, hogy minden, ami ismeretlen - legyen az bármilyen apróság -, félelmet ébreszt benned. Ha megismered a feltételeket, csökken a félelmed.

A félelem csökkentésének egy másik módja a lazítás. Ma már sok könyvben olvashatók hatékony lazítási gyakorlatok. Ezek könnyen elsajátíthatók. Itt van például egy. Ülj le kényelmesen. Csukd be a szemed. Lazítsd el az izmaidat. Kezd a lábujjaiddal, és fejezd be az arcoddal. Lélegezz könnyen, természetesen. Gyakorolj be egy lazítási „kulcsot”, ami automatikusan beindítja benned a relaxációs folyamatokat. Ez a kulcs lehet egy csodálatosan kék hegyi tó látványa, de lehet egy havas hegycsúcs, amit képzeleted segítségével felidézel, de lehet egy dallam, amit megtanulsz hallani a „belső hallásoddal”.

Ösztönözd magad józan kockázatvállalásra. Ez erősíti a kezdeményezőkészséged, a céltudatosságod és a bátorságod. Lehetővé teszi, hogy régi problémákhoz új módokon közelíts. Ám ami a legfontosabb, megtanít, hogy higgadtan fogadd az esetenkénti kudarcokat, amelyek nélkülözhetetlen kísérői minden sikeres életnek.

Kezdd kisebb kockázatot jelentő dolgokkal, és fokozatosan juss el a kockázatosabb vállalkozásokhoz. Ha ellenőrzésed alá vonod környezetednek azokat az elemeit, melyek félelmet ébresztenek benned, erőt fogsz magadban érezni, megszilárdul az önbizalmad. Ezt az érzésed tovább erősíti, ha olyan dolgokat csinálsz, amikhez értesz, és tevékenységed örömet nyújt számodra. Állandóan dolgozz eredményességed fejlesztésén. Ennek útja a „próbálkozás-kudarc; próbálkozás-siker” módszere. Ne feledd, az örökölt tehetség kevés. Azt állandóan csiszolni, nemesíteni kell.

ÖSSZEFOGLALÁS

Ezek a módszerek nem mindenkinél egyformán hatékonyak. Ez természetes. A félelem elleni harc eredményessége függ attól is, milyen mértékben zavarja az egyén tisztánlátását és cselekvőkészségét maga a félelem, ami ellen küzd. Ezért aztán ha valamelyik módszer segítségével sikerült visszaszorítanod egy krónikus félelmedet, már jobb eséllyel vethetsz be finomabb, összetettebb fogásokat, melyek korábban eredménytelennek bizonyultak.

Olyan ez, mint amikor kerékpározni tanultunk. Először tartott minket a papa vagy a mama, egy testvér vagy barát. Aztán ráéreztünk az egyensúlyra, és többé nem volt szükségünk „trénerre”, aki szalad mellettünk. Most már megértettünk, és alkalmazni tudtunk olyan tanácsokat is, amelyek semmit sem mondtak nekünk, amíg egyetlen gondunk az volt, hogyan maradjunk egyensúlyban.

Bármihez kezdesz, eredményt csak a rendszeres munka biztosít. Ezért aztán stabil, tartós egyensúlyt csak egy jó cselekvési terv és annak végrehajtása biztosíthat. Ezzel foglalkozik a következő rész.

CSELEKVÉSI TERV

Az előzőekből megtudhattad, milyen következményei vannak, ha tartósan úrrá lesz rajtad a félelem. Megismerted a félelem legfőbb okait is. Olvashattál azokról a módszerekről és elvekről, amelyek segítenek, hogy szakíts a félelem romboló szokásával.

Most az a feladat, hogy mindezt átültesd a gyakorlatba. Ennek első lépése, hogy cselekvési tervet készítesz. Ez lehetővé teszi, hogy rendszeresen, átgondoltan és módszeresen dolgozz a célodon: hogy megszabadulj az indokolatlan félelmek és szorongások bilincseitől.

A félelem legyőzésének kulcsa az ellenőrzés. Ha kézben tartod a félelmet kiváltó személyekre, dolgokra és helyzetekre adott reakcióidat, csak idő kérdése, hogy megszabadulj a félelmeidtől. Ilyen egyszerű ez.

Az ellenőrzés kulcsa az, hogy elégedett légy magaddal, szilárd legyen az önbecsülésed.

Ehhez el kell mélyítened az önismeretedet, és el kell fogadnod magad annak, aki vagy - örömmel, szégyenkezés nélkül.

Nagyon fontos ezért, hogy állandóan fejleszd magad. Aztán fontos, hogy vállon veregesd magad, valahányszor jól csináltál valamit. A kis eredmények is számítanak, mert az előnyös szokások kialakításánál maximálisan érvényesül az akkumuláció elve: a nagy siker apró lépések sokaságának eredménye.

Ehhez meg kell tanulnod elfogadni mások tanácsait, anélkül hogy emiatt szégyenkeznél vagy értéktelenebbnek tartanád magad.

Cora Harris helyesen mondta: „Ha félsz, a legbátrabb dolog, amit tehetsz, hogy azt mondod magadnak, bátor vagy, és ennek megfelelően cselekszel.” Cselekvési terved alapját a céljaid képezik. Ha tudod, hová igyekszel, jobban látod, milyen félelmek fékezhetnek az utadon. Ha ismered ezeket a félelmeket, nem lesz nehéz kiválasztanod leküzdésük módszereit.

Ezután már a munka jön. Alkalmaznod kell a módszereket: következetesen, rendszeresen. Hamarosan tapasztalni fogod az eredményt. Megszabadulsz egy sor indokolatlan félelmedtől, és nyitottabb leszel a kísérletezésre, a kockázatvállalásra, a kedvező alkalmak kiaknázására. Ez a siker biztos útja.

Legyen mindig kéznél nálad egy „bátorságkártyán” a félelem ellenszereként alkalmazandó módszerek listája. Ha elfog a félelem, tedd fel magadnak a kérdést, mi az oka. Aztán nézd meg a „bátorság-kártyádon”, mit tehetsz, hogy az adott félelmet törölhesd a mátrixodból.

A bátorságkártyád pontosan olyan hatékony gyógyszer, mint a házi patikában található aszpirin. A félelem ellen minden eszköz jó, ami működik. Jó lehet a meditáció, a sport, séta a parkban, beszélgetés egy baráttal. Ha egy módszer nem működik, próbálkozz másikkal, amíg nem találsz olyanra, amely bármikor, bármilyen helyzetben képes helyreállítani a lelki egyensúlyodat.

Itt az ideje, hogy búcsút mondj a félelemnek, és munkálkodni kezdj egy félelemmentes jövő megteremtésén. Erőfeszítéseid során mindig emlékezz az ismeretlen szerzőnek azon szavaira, amelyek az angliai Hind's Head Szálloda kandallója fölött olvashatók.

„A Félelem kopogtatott az ajtón. Az Önbizalom ajtót nyitott, és lám, senki sem állt az ajtó előtt!”

Folytatás a 2.részben

---

[1] erről szól Loehr és McLaughlin Lelki állóképesség c. könyve, Bagolyvár Könyvkiadó, 1997